Írta: Fehér Rita | Forrás: Kárpátalja.ma | 2024. szeptember 12.
Berecz András Kossuth-díjas népdalénekes, mesemondó már nem először jött el Kárpátaljára. Különböző időszakokban érkezett hozzánk, de a cél mindig ugyanaz: egy varászlatos mesevilágba repíteni a hallgatót, ahol túl minden gondon-bajon mindenre van megoldás, és van igazságosság, mert a mese végén győz a jó.
A művész úr ez alkalommal a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Központjának meghívására érkezett szeptember 10-én. Az előadáson nemcsak az MCC-s diákok vehettek részt, hanem minden érdeklődő, aki nyitott szívvel fogadta az értéket nyújtó mesét. Jöttek is jópáran. Éppen annyian, hogy a központ nagyterme színig megtelt.
Dobsa Beáta, a MCC beregszászi központjának vezetője röviden köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Berecz Andrásnak, aki már alig várta, hogy szólhasson. Paradox módon az előadásának bevezetője éppen arról szólt, hogy mennyire fontos elgondolkodnunk azon, hogy miért van az embernek csak egy szája és két füle. Bizony, ez arra utalhat, hogy többet kell figyelni a másikra, és kevesebbet beszélni. Az előadó elmesélte, hogy ezt milyen nehezen tudja betartani: előfordult, hogy már be kellett fejeznie az előadást, miközben ő még az előszónál tartott. Mindezt természetesen humoros és vicces önkritikával adta elő.
Szó esett arról is, hogy milyen egy asszony természete: kíváncsi, hibáját képes rákenni a férjére, jó a megfigyelőképessége. Ezért egy férfi élete sosem unalmas, mindig meglepetésekkel van tele.
Majd viccesen megjegyezte, hogy mennyire segít nekünk a magyar nyelv. Például a csípő szóban már benne van a rendeltetése, jelezve van, hogy hol, melyik testrészét kell megcsípni a másiknak.
A humoros történeteket egy kis időre félretéve, Berecz András egy református éneket adott elő, mely a művész szavai szerint a „helyes orrtartásról szól”, vagyis: ha búsulsz, akkor meg kell emelni az orrod, ha meg túl magasan hordod, akkor lejjebb kell ereszteni. Mosolyogtunk, de éreztük, hogy e szavak mögött mély igazság rejtőzik.
Az előadás közben azt tapasztaltuk, hogy végig nevetünk. Végül megéreztük, hogy a sok kis poénos történet által egy nagy adag bölcsességet kaptunk, mély igazságokat éltünk át. A nevetés ebben a nem könnyű időszakban úgy kellett nekünk, mint a sivatagban egy pohár víz. A bölcsesség pedig, az mindig kell, vidám és szomorú időszakban egyaránt.
A rendezvény egy közös énekléssel zárult. A közönség Berecz András irányításával elénekelte az Erdő, erdő, erdő című népdalt. Emellett egy új versszakát is megtanulhatták:
A művész úr ezekkel a szavakkal búcsúzott el a beregszászi közönségtől:
Ha majd összefutunk valahol, akkor ne azt mondjátok nekem, hogy „Heló” vagy „Csókolom”, hanem hogy „Milyen színű a barna medve szőre?” És én majd rávágom, hogy „Fekete!”, és onnan tudni fogjuk, hogy mi már találkoztunk.
Ungvár mellett, Börvingesen tartották meg az elmúlt vasárnap a II. Kárpátok Aranya (Zoloto Karpat) nemzetközi nemzeti kisebbségek fesztiválját és versenyét, amelynek célja a Kárpátok térségében élő nemzetiségek kultúrájának bemutatása és népszerűsítése.
Jelentős eseményre került sor a Kárpátaljai Szabadtéri Népművészeti és Népi Építészeti Múzeumban – egy négyoldalú memorandum aláírására, amely a kárpátaljai kulturális örökség megőrzésére és a múzeumok támogatására irányuló erőfeszítések megerősítését irányozza elő a beregszászi járási Magyarkomját ...
A kárpátaljai Együtt irodalmi, képzőművészeti, humán tudományi folyóirat lapszámainak bemutatója Magyarország Beregszászi Konzulátusán immár szép hagyománnyá vált. Az Irodalmi kilátó címet viselő találkozóra ezúttal szeptember 16-án került sor a külképviselet Munkácsy termében.
Beregszászban, az Európa-Magyar Ház udvarán talált otthonra Zahoray János festőművész emléktáblája (1835-1909), aki 1901-1909 között a Vérke-parti városban élt és alkotott. Az avatóünnepségre többen összegyűltek, hogy leróják kegyeletüket a festőművész előtt, hogy meghallgassák az őt méltató gondola...
