Írta: Fehér Rita | Forrás: Kárpátalja.ma | 2024. szeptember 12.
Berecz András Kossuth-díjas népdalénekes, mesemondó már nem először jött el Kárpátaljára. Különböző időszakokban érkezett hozzánk, de a cél mindig ugyanaz: egy varászlatos mesevilágba repíteni a hallgatót, ahol túl minden gondon-bajon mindenre van megoldás, és van igazságosság, mert a mese végén győz a jó.
A művész úr ez alkalommal a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Központjának meghívására érkezett szeptember 10-én. Az előadáson nemcsak az MCC-s diákok vehettek részt, hanem minden érdeklődő, aki nyitott szívvel fogadta az értéket nyújtó mesét. Jöttek is jópáran. Éppen annyian, hogy a központ nagyterme színig megtelt.
Dobsa Beáta, a MCC beregszászi központjának vezetője röviden köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Berecz Andrásnak, aki már alig várta, hogy szólhasson. Paradox módon az előadásának bevezetője éppen arról szólt, hogy mennyire fontos elgondolkodnunk azon, hogy miért van az embernek csak egy szája és két füle. Bizony, ez arra utalhat, hogy többet kell figyelni a másikra, és kevesebbet beszélni. Az előadó elmesélte, hogy ezt milyen nehezen tudja betartani: előfordult, hogy már be kellett fejeznie az előadást, miközben ő még az előszónál tartott. Mindezt természetesen humoros és vicces önkritikával adta elő.
Szó esett arról is, hogy milyen egy asszony természete: kíváncsi, hibáját képes rákenni a férjére, jó a megfigyelőképessége. Ezért egy férfi élete sosem unalmas, mindig meglepetésekkel van tele.
Majd viccesen megjegyezte, hogy mennyire segít nekünk a magyar nyelv. Például a csípő szóban már benne van a rendeltetése, jelezve van, hogy hol, melyik testrészét kell megcsípni a másiknak.
A humoros történeteket egy kis időre félretéve, Berecz András egy református éneket adott elő, mely a művész szavai szerint a „helyes orrtartásról szól”, vagyis: ha búsulsz, akkor meg kell emelni az orrod, ha meg túl magasan hordod, akkor lejjebb kell ereszteni. Mosolyogtunk, de éreztük, hogy e szavak mögött mély igazság rejtőzik.
Az előadás közben azt tapasztaltuk, hogy végig nevetünk. Végül megéreztük, hogy a sok kis poénos történet által egy nagy adag bölcsességet kaptunk, mély igazságokat éltünk át. A nevetés ebben a nem könnyű időszakban úgy kellett nekünk, mint a sivatagban egy pohár víz. A bölcsesség pedig, az mindig kell, vidám és szomorú időszakban egyaránt.
A rendezvény egy közös énekléssel zárult. A közönség Berecz András irányításával elénekelte az Erdő, erdő, erdő című népdalt. Emellett egy új versszakát is megtanulhatták:
A művész úr ezekkel a szavakkal búcsúzott el a beregszászi közönségtől:
Ha majd összefutunk valahol, akkor ne azt mondjátok nekem, hogy „Heló” vagy „Csókolom”, hanem hogy „Milyen színű a barna medve szőre?” És én majd rávágom, hogy „Fekete!”, és onnan tudni fogjuk, hogy mi már találkoztunk.
Rangos nemzetközi díjjal ismerték el Demes Sándor ungvári származású kutató munkáját. A HUN-REN Atommagkutató Intézet (ATOMKI) fiatal szakembere az Amerikai Csillagászati Társaság Laboratóriumi Asztrofizikai Osztályának Early Career Award elismerését kapta, amelyet évente mindössze egy kutatónak íté...
Magyarországi támogatással és a helyiek összefogásával hozták rendbe az ilosvai magyar temetőt, amelynek állapota az elmúlt években jelentősen leromlott. A felújított sírkertben október 31-én megemlékezést tartottak, amelyen az egykor a városban élő magyar közösség elhunyt tagjai előtt tisztelegtek.
Amikor Ungváron az orosz vagy szovjet vonatkozású utcák átnevezéséről beszéltek 2022 tavaszán, az egyik javaslat az volt, hogy a belvárosban található Krilov utcát nevezzék át Laudon István utcára. Ezután a közösségi médiában kritikák özöne támadt: „Nevezzük el az összes utcát Istvánokról”, „Kitörik...
A Munkácsy Mihály Magyar Ház ismét különleges eseménynek adott otthont. Október 29-én a nagyteremben nem volt szabad hely, s ez nem véletlen, hiszen ezúttal Farkas Sándor zongoraművész látogatott el szülővárosába, hogy barátok, egykori kollégák, ismerősök számára teremtsen különleges hangulatot. Zon...
