Azért tanul, hogy a jövőben megóvja a múlt darabkáit

Az egyik közösségi oldalon böngészve találtam rá Hete Máté portréira. Felkeltették az érdeklődésemet, mert elsőre úgy hatottak, mint azok a képek, amelyek valamilyen fotószerkesztő programmal vannak átdolgozva. Élethűek, művésziek, egyediek. Végül kiderült, egy tehetséges kisdobronyi fiú munkáiról van szó, aki csupán 18 éves, és komoly álmokat dédelget a jövőjét illetően.

– Az elköteleződés a rajzolás, festés iránt nem csupán a minőségben mutatkozik meg…

– Így van. Három éve kezdtem el és jelenleg is a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnáziumban tanulok. Úgy vélem, a tehetségemet a nagymamámtól örököltem, aki nagyon szépen tudott hímezni.

– Mikor vált számodra nyilvánvalóvá, hogy ez több ilyen-olyan hobbinál?

– Mindig is úgy éreztem, hogy több annál. Ahogy visszaemlékszem, nem telt el úgy nap, hogy ne rajzoltam volna valamit. Kilencedik osztályos koromban végül úgy döntöttem, hogy művészeti vonalon tanulok tovább.

– A szüleid hogyan vélekedtek erről?

– Mindenben mellettem állnak és támogatnak. A nagyszüleim már másodikos koromban észrevették, hogy szépen rajzolok és van hozzá tehetségem. Már akkor arra ösztönöztek, hogy e téren fejlesszem magam. Ekkor kezdtem el tanulni a Kisdobronyi Gyermekművészeti Iskolában is, ahol Hidi Magdolna mentorálásával mélyíthettem el tudásomat.

– Tájképek, portrék, csendéletek, mesefigurák is megtalálhatók a műveid között. Bár széles a paletta, mégis van kedvenc műfajod…

– A portré, legtöbbször amúgy is ilyeneket készítek. Az arc szépsége az, ami magával ragad. Portrékat kérésre és megrendelésre is festek, így nagyon sokat gyakorolok, hogy minél tökéletesebbek kerüljenek ki a kezeim közül, és az alanyok is elégedettek legyenek vele. Ezenkívül csendéleteket is gyakran készítek.

– Mennyi időt vesz igénybe egy-egy alkotás tökéletesítése?

– Ez változó. Attól is függ, hogy mennyire vagyok leterhelt. Például egy A3 méretű grafit portré egy hét alatt készül el. Nem is olyan rég készítettem olajfestékkel önarcképet, amin három hétig dolgoztam.

– Milyen anyagokat használsz?

– Szén, grafit, pasztell kréta, színes ceruza, olajfesték, akvarell. Legjobban az akvarellel szeretek dolgozni. Amikor kirándulok, azzal készítek vázlatokat.

– Emlékszel még, melyik volt az első komolyabb munkád?

– Talán nem meglepő, de az is egy portré volt még 2016-ban. Akinek megmutattam, mindenkinek nagyon tetszett. Azóta rengeteget fejlődtem. Nem tudok kiemelni az eddigiek közül egyet sem, ami a szívem csücskévé vált volna, mivel mindegyik rajzomat egyformán szeretem.

– Miből merítesz ihletet?

– Lehet az akár egy mondat is, ami megragad bennem. Egy utazás valamely mozzanata, amit ki akarok fejezni és közvetíteni a művészeten keresztül a világ felé.

– Esetleg példaképed is van?

– Egy konkrét favorit nincs, de van két művésznő, akik hiperrealisztikus képeket készítenek színes ceruzával.

– Mit szoktál még csinálni ezenkívül, például amikor ha itthon vagy családi körben?

– Amikor épp nem tanulok vagy gyakorolok, sok időt töltök a barátaimmal. Amatőr görkoris és röplabdás vagyok. Lehetőségeimhez mérten segíteni is szoktam a ház körüli teendőkben.

– Merre tovább?

– A művészeti szakgimnázium befejezése után szeretnék a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára felvételizni, ahol festő és restaurátor szakon tanulnék tovább. Nagy álmom örök életűvé tenni a nagy művészek képeit.