Adventi kézműves foglalkozást tartott a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájházban. A december 5-i program a közelgő ünnep jegyében telt.
Advent első vasárnapja a karácsonyi ünnepkör kezdete, mely egy négyhetes időszakot ölel fel. A szó a latin „Adventus Domini”, azaz az Úr eljövetele kifejezésből származik. Ez a négy hét a várakozás szent ideje, mely a zenés mulatságokkal teli őszből átvezet karácsony ünnepéhez, a Megváltó születéséhez. Ez idő alatt a katolikusok böjtöt, a reformátusok mértékletességet tartanak.
Idén András zárta a hegedűt, vagyis András napja, november 30-a volt az utolsó nap advent első vasárnapja előtt. Az adventi időszakot tovább színesítik a jeles napjaink, úgy, mint szent Miklós napja vagy Luca napja, melyekhez termékenységvarázslás, termés-, időjárás-, férjjóslás is kapcsolódott. Az volt a cél, hogy mágikus módon segítsék elő a következő esztendő sikerét. Hozzátartozott ehhez a gonosz, ártó szellemek elhárítására, elűzésére vonatkozó számos eljárás is, melyek főként Luca napjához köthetők.
Az adventi időszakról, a szokásokról és egykori gyakorlatról beszélgettek a tájházban a foglalkozás elején. Az ünnepi hangulatot a közös kántálás tette emelkedetté. Majd kezdetét vette az alkotómunka. A Dédai Gimnázium tanulói lelkesen vetették bele magukat az alkotásba. Önállóan, mindenki saját ízlésének megfelelően készítette ezt az ünnepi asztaldíszt, dekorációt, melyeket fenyőágakból állítottak össze, és termésekkel díszítettek. Az áramkimaradás sem szegte kedvét a csoportnak. A gyertyák és lámpák világánál is folyt a munka.
A foglalkozáson nem csak ünnepi asztaldíszek készültek. A tanulók szaloncukrokat is csomagoltak, felidézve a néhány évtizeddel ezelőtti gyakorlatot. A korábbi nehéz időszak közepette, hogy ne maradjon szaloncukor nélkül a karácsonyfa, szüleink és nagyszüleink leleményességének köszönhetően a zselés és egyéb ízesítésű cukorka helyett kockacukor, vagy éppen kockára vágott kenyérdarabok kerültek a csomagolásba. A tájházban kockacukrot csomagoltak fényes papírba a tanulók.
A konyhában kígyórétes, vagyis dióval, mákkal és túróval töltött édesség készült. Az elkészítésében maguk a tanulók is segédkeztek. Nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is megfigyelhették a kemence „működését”, a hozzá tartozó eszközök, a szénvonó, a pemete vagy a kemencelapát használatát.
A foglalkozás végén közösen fogyasztották a kemencében sült édességet. A program közös kántálással zárult.
A szervezők célja az volt, hogy ünnepi hangulatot idézzenek a közösen eltöltött idővel. Az adventi időszak lehetőség arra, hogy méltón felkészüljünk az ünnepre, elengedjük a terheinket, s legalább egy kis időre megpróbáljunk kiszakadni a mindennapok rutinjaiból, hogy jobban odafigyelhessünk egymásra. Ezt a célt szolgálja majd a következő két foglalkozás is, mely az advent és a karácsony jegyében telik majd.
A Pro Cultura Subcarpathica a programot a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósította meg.
