Évzáró és évértékelő találkozóra gyűltek össze december 13-án a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagjai. A műhelymunkának ezúttal is a beregszászi Európa–Magyar Ház adott otthont. A 2014-es év utolsó összejövetelén jelen volt a Társaság tiszteletbeli elnöke, Vári Fábián László, valamint Shrek Tímea, Pák Diána, Lőrincz P. Gabriella, Ráti Emese, Varga Nikolett, Csordás László, Bakos Kiss Károly, Pógyor Adrián, Kertész Dávid, Gálfi Dezső, Csornyij Dávid és Marcsák Gergely. Csordás László, a KVIT elnöke nyitotta meg a beszélgetést egy érdekes információval, jelesül, hogy a Szárnypróba című antológia szerzőinek első találkozója majdnem napra pontosan egy éve, 2013. december 12-én zajlott.
Ezután felidézte az elmúlt egy év eseményeit, számba vette a műhelymunkák témáit, a Társaság megjelenését a nyomtatott és elektronikus sajtótermékekben, valamint az emlékezetesebb, a KVIT tevékenységével kapcsolatos vitákat, kritikai megnyilatkozásokat. Ezek némelyike akár meg is kérdőjelezheti a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság létjogosultságát, rossz fényt vethet tevékenységére, ezért érezték fontosnak a tagok, hogy a közösségben alkotásról és a Társaságról elmondják saját véleményüket.
Elsőként Ráti Emese osztotta meg a gondolatait a jelen lévőkkel, és elmondta, hogy a KVIT tagjaként egyfajta lelki biztonságot érez. Ezt adja az alkotni vágyó fiatalok számára a közösség összetartó ereje. Ebben a véleményében osztozott Pógyor Adrián is, és rámutatott, milyen szerencsés, hogy nem csak közös szakmai munkára képes a KVIT, de keretein belül valódi barátságok is szövődtek. Erről tanúskodott később Pák Diána, és minden jelen lévő nevében beszélt, amikor elmondta, hétköznapjainak üde színfoltja egy-egy irodalmi találkozó. Hasonlóan vélekedett Gálfi Dezső is, aki csatlakozását a KVIT soraiba az irodalomhoz való hazatalálásként élte meg.
Shrek Tímea számára a Társaság fontos támaszt jelent, illetve segítséget az irodalom terén való folyamatos fejlődésben. Ehhez fontos a társaktól érkező elfogulatlan bírálat, segítő szándékú tanács, amit mindig szívesen fogad. A Társaság tagjainak építő jellegű kritikai magatartását emelte ki két újabb tagunk is, Varga Nikolett és Csornyij Dávid, hiszen ez a tanulás legfontosabb eszköze minden pályakezdő számára.
A KVIT tagságának két rangidős költője, Lőrincz P. Gabriella és Bakos Kiss Károly saját, gyakran sok nehézséggel járó pályakezdéséről beszélt. Elárulták, milyen áldásosnak tartják azt a folyamatot, hogy a művészetkedvelő fiatalok keresik egymás társaságát, és az irodalmi ranglétrán való első lépéseket egy kis családhoz hasonlítható közösségben, egymást támogatva tehetik meg.
Csordás László az elhangzottakat summázva elmondta, hogy ebben az összetartó csoportban komoly potenciált lát, úgy gondolja, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság a jövő ígéretét hordozza magában. Véleménye szerint írótársadalmunk máig tartozik egy maradandó értékeket felmutató, egységes generáció megszervezésével, és amit az előző nemzedékek nem tudtak véghez vinni Kárpátalján, az a KVIT-nek sikerülhet.
Erre reagálva Vári Fábián László elmondta, mire kell vigyáznia a fiatal irodalmároknak, ha valóban jelentékeny munkát szeretnének végezni a továbbiakban. Mindenkit arra intett, hogy tartózkodjon a provincializmustól, elsősorban ne kárpátaljai, hanem általános értelemben vett magyar író akarjon lenni. Mesélt az egykori Forrás Stúdió és a József Attila Alkotóközösség tevékenységéről, párhuzamot vont a KVIT munkájával. Az Alkotóközösség széthullásának legfőbb okaként pedig a tagok között kialakult politikai ellentéteket nevezte meg, ezzel is intő példát állítva a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elé.
A Társaság elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Shrek Tímea a következőkben már a KVIT szervezetként való hivatalos bejegyzésének folyamatáról tájékoztatta a jelen lévőket. Sajnos egy 2001. évi kormányrendelet értelmében a bejegyzett szervezet nevében nem szerepelhet személynév, így a Társaság hivatalos neve magyar nyelven Kárpátaljai Fiatal Magyar Alkotók Közössége lesz. Belső önelnevezésében azonban továbbra is megtartja a magatartásában és művészi törekvéseiben egyaránt követni kívánt Kovács Vilmos nevét.
A műhelymunka utolsó részében sor került Csornyij Dávid versének elemzésére. A találkozót kötetlen beszélgetés követte.
