Kárpátalján turnézott a Kiss Kata Zenekar. Azokon a magyarlakta településeken jártak, ahol a magyarság már nagyon megfogyatkozott és az ott maradottaknak óriási szüksége van biztató üzenetre, jelenlétre, örömre a zenén keresztül. A háború kitörése óta nem volt részük ebben. A harminc állomásos turnénak a Sohasem egyedül címet adták, dalaik által erőt, hitet akartak adni és azt az üzenetet vitték az anyaországból, hogy számíthatnak ránk, nincsenek egyedül. Bujdosó csend címmel egy videóklip is készült, amely bepillantást enged életükbe. Kiss Kata énekesnővel, a zenekar vezetőjével beszélgettünk az átélt élményeikről, a háború sújtotta Kárpátalján élő magyarok hitéről és megpróbáltatásairól.
A Kiss Kata Zenekar számára különösen fontos, hogy a háborús helyzetben élő kárpátaljai magyar közösség érezze: az anyaország gondjaikban és örömeikben egyaránt velük van. A turné elsősorban nem szórakoztató eseménysorozat volt, lelki feltöltődést, közösségi élményt és erős érzelmi kapcsolódást kínált mindazoknak, akik most erre a leginkább rászorulnak. A közös éneklés, az anyaországi üzenet és a magyar kultúra hatása sokáig velük marad.
A Kiss Kata Zenekar missziója
– Amikor kitört az orosz-ukrán háború, nagyon szíven ütött – mondta Kiss Kata megrendülten, majd így folytatta: korábban volt egy száz állomásos turnénk a Kárpát-medencében, Kárpátalján is és nagyon sok barátunk lett. Úgy éreztem, hogy segítenem kell valahogy. Többször vittek ki adományt és minden tőlük telhetőt megtettek értük. – Sokan csatlakoztak a felhívásomhoz, amikor agregátorra gyűjtöttünk. Erre nagy szükség volt, mert nem volt áram és a gyerekek a pincében tanultak a sötétben.
Sokat voltam kint, hallgattam az emberek történeteit, akik arra is panaszkodtak, hogy mióta kitört a háború, nincsenek közösségi rendezvények, ahol találkozni tudnának egymással és kértek, hogy menjek hozzájuk énekelni. Annyira elültették bennem ezt a gondolatot, hogy kijártam az útját: mindenféle biztonsági előírást betartva egy koncertturnéra indultunk – mesélte.
A Bethlen Gábor Alap támogatásával jutottak el a kárpátaljai településekre. A turné első állomása a csapi református templom volt. Az előadás erőt és vigaszt nyújtott a jelenlévőknek. A református egyház üzenete is ezt erősítette: a támogatás, a hit és az együttérzés képes megtartani a közösségeket még a legnehezebb időkben is. Nagydobronyban szintén a református templomban gyűltek össze az érdeklődők, majd Kárpátalja-szerte iskolákban, óvóhelyeken, templomokban, közösségi házakban léptek fel.
– Inkább zenés összetartó alkalmaknak hívom a fellépéseinket, mert annyira csendben kellett csinálnunk, amennyire csak tudtuk. A határon is a legkisebb felszereléssel mentünk át, a legkevesebb hangszerrel, hiszen rendezvénytilalom van Ukrajnában. Ha közösségi házban volt lehetőségünk ilyen alkalmat létrehozni, összegyűltek a nők és a fiatalok, sokszor a férfiak is, akik a sarokba húzódtak, ajtó közelébe, hogy el tudjanak tűnni, ha jön valaki. Ugyanis hatvanéves korig a férfiak hadkötelesek, ha elkapják őket az utcán, azonnal a frontra kerülnek. Ezért bezárkóznak a házaikba, mert a kapun nem léphetnek be a toborzók, de iszonyatos félelemben élnek – osztotta meg velünk az énekesnő.
A nagycsaládosoknak, a pedagógusoknak és a lelkészeknek van csak engedélyük az otthonmaradásra. A zenekart is többször megállították ellenőrző pontokon és elkérték a férfiak útlevelét.
Azért lett a klipünk címe a Bujdosó csend, mert azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a háború negyedik évében mi is van Kárpátalján: kihalt utcákat, bezárt kapukat látunk, és csak elvétve embereket. Ez a rémisztő, bujdosó csend vesz körül mindent. (A dal IDE kattintva hallgatható meg.)
Éjjel-nappal a rémületet érzékeltük, mert nem lehet tudni sosem, mi történik a következő pillanatban. Mindig szól a légvédelmi sziréna, ennek a hangja is benne van a dalban. A kárpátaljai emberek már megszokták ezt a hangot, mindennapossá vált számukra és nem akarnak lemenni az óvóhelyekre – avatott be.
Sokan felteszik Kiss Katának a kérdést, hogy miért mentek oda? Mindig azt feleli, hogy egyszerűen kötelességének érzi magyar emberként, hogy hangja legyen a kint élőknek. Minden koncerten elmondta nekik, hogy érezzék: nincsenek egyedül. Ezért lett a turnénak is az a címe: Sohasem egyedül.
– Annyira reményvesztettek és szomorúak az emberek. Az a misszióm, hogy segítsem őket, és ha eljönnek a koncertünkre és megénekeltetem őket vagy csak mosolyogni tudnak, teremtek egy fél órát, hogy elfeledjék szenvedéseiket. Annyi rémisztő történet veszi körül őket, csak néznek egymásra, ki lesz a következő. Már sem fizikailag, sem lelkileg nem bírják tovább. Elszakított családok, fájdalom, veszteség mindenütt – sorolta Kiss Kata elkeseredetten, majd hozzátette: – Ha templomban lépünk fel, akkor csendesebben játszunk, zsoltárokat is énekelünk. Utána mindig vannak beszélgetések, szinte már csak az ima tartja bennük a lelket. Júliusban leforgattuk a klipet, ezzel lezártuk ezt a turnét, sok minden benne van, amit láttunk és tapasztaltunk.
Ősszel újra szeretnénk folytatni és további településeken énekelni, vigaszt nyújtani nekik, ami összeköti az embert az emberrel.
