Kutlán István (1894–1969) az Ugocsa megyei Fancsikán született, nagygazdacsaládban. Már gyermekkorában nagyon szeretett rajzolni, festegetni. A szülei mindhárom fiukat taníttatták, Máramarosszigeten végezték el a tanítóképzőt. Ezután Kutlán Istvánt kihelyezték egy ungvári iskolába, ahol rajz- és tornatanárként dolgozott. Ám kitört az első világháború, őt is behívták katonának. Hadnagyként, majd főhadnagyként harcolt az orosz fronton, meg is sebesült. A harcok szüneteiben szatirikus hangvételű karikatúráival szórakoztatta a bajtársait.
A háború után visszatért a civil életbe. A tanítás mellett versenyszinten birkózott. 1919-ben megnősült, majd, amikor megüresedett egy állás a Fancsikai Elemi Iskolában, családjával együtt hazaköltözött, s nyugdíjba vonulásáig szülőfaluja gyermekeit vezetgette a tudás ösvényein.
Életében egyre nagyobb szerepet kapott a festészet, 1920-ban kiállítással mutatkozott be Ungváron, az akkor már befutott festő, Ijjász Gyula is felfigyelt művészetére, és felkarolta a tehetséges fiatalembert. 1923-ban közös tárlatot tartott a nevezett képzőművésszel az ungvári megyeházán, amelyen huszonkét festményével képviseltette magát. Az Új Közlöny c. lap elismerő kritikát jelentetett meg alkotásairól, a tanfelügyelőségtől pedig állami ösztöndíjat kapott, s tanulmányútra küldték Prágába, ahol neves cseh művészek mellett tökéletesítette festészeti technikáját. 1927-ben jelentkezett egy Prágában meghirdetett festészeti versenyre, amelynek első díja egy franciaországi tanulmányút volt. Kutlán István megnyerte a versenyt, így egy ideig a párizsi Académie Julian hallgatójaként szívta magába az ismereteket. Párizs mellett tanulmányi kirándulásokat tett Barbizonba, Versailles-ba, Rouenbe és Le Havre-ba, ahol festményeket is készítettek. Hazatérése után Prágában kiállítást tartott Franciaországban alkotott műveiből.
Az elkövetkező években nyaranta kisebb művésztelepet működtetett Fancsikán. Tárlatokat rendezett Prágában, Budapesten, Ungváron, Munkácson, illetve Beregszászon, s többnyire csendéletekkel és tájképekkel mutatkozott be a nagyközönség előtt. Vászonra vitte a Tisza menti vidéket, a méltóságteljesen hömpölygő folyamot, a vadregényes Kis-Tiszát, s annyi festményen örökítette meg a legmagyarabb folyót, hogy méltán nevezték el a Tisza festőjének.
A második világháború után következett a szovjet korszak, amelyben az ún. szocialista realizmus vált az uralkodó művészi irányzattá, ám az impresszionista Kutlán István nem szerette ezt a stílust, ahogy azt sem szerette, ha megrendelésre kellett festenie. Ebben az időszakban is többször állított ki Ungváron, a moszkvai Tretyakov Képtár pedig megvásárolta Vízimalom a Kárpátokban című kompozícióját.
1945-ben ábécéskönyvet írt a magyar tannyelvű iskolák számára, amelyet ő maga illusztrált, s amelynek első kiadása 1947-ben jelent meg. Ezt követően sokszor kiadták a könyvet, utoljára 1970-ben, de ekkor már egy festőcsoport illusztrálta azt, mert Kutlán István 1969-ben elhunyt.
A sportolóként és pedagógusként is ismertté vált művész emlékezete ma is él, Nagyszőlősön 2007 óta minden évben megrendezik a Kutlán Istvánról elnevezett nemzetközi ifjúsági kötöttfogású birkózó emléktornát.
Legutóbb a magyar kultúra napja alkalmából Magyarország Beregszászi Konzulátusán szervezett tárlaton láthatta alkotásait a művészetkedvelő közönség. A kiállított képek Kovács László műgyűjtő tulajdonát képezik. Ezekből ajánlunk egy „csokorra valót” kedves olvasóinknak.
