Államalapító Szent István király napja alkalmából a hozzá kötődő ereklye kalandos útját térképezte fel az Architextúra blog.
Ismerkedjünk meg a Szent Jobb ezeréves útjának állomásaival!
1. Székesfehérvár, bazilika
Szent Istvánt 1038 augusztus 15-én bekövetkezett halála után, augusztus 20-án temették el az általa alapított székesfehérvári bazilikában, egy római eredetű fehér márvány szarkofágba. A sírláda a templom főhajójának közepén állt egészen 1083-ig, a király szenté avatásáig. Az avatási ceremónia része volt a sír felnyitása az akkori uralkodó, Szent László jelenlétében, ekkor azonban csoda történt: az eseményen valószínűleg jelen lévő Hartvig győri püspök így ír erről:
„…elmozdítva a padlóból kiemelkedő márványtáblát, végül is lementek a koporsóig, s annak felnyitásakor az édes illat oly hévsége árasztott el minden jelenlevőt, hogy azt hitték, az Úr paradicsomi gyönyöreinek közepébe ragadtattak.”
A holttest vizsgálatakor kiderült, hogy több része is mumifikálódva szinte teljes épségben megmaradt. Ekkor, az akkori szokás szerint szétválasztották a különféle maradványokat, amiket már ereklyeként tiszteltek. Az ezt követő események kissé ellentmondásosan szerepelnek Hartvig beszámolójában, ugyanis az ott tébláboló Mercurius nevű szerzetest „nehogy a szent ereklyékből valamit elragadjon, megdorgált a király, és messzire küldte onnan”. Később azonban mégis ez a szerzetes lesz a Szent László alapította szentjobbi kolostor első apátja.
Szent István római eredetű szarkofágja a fehérvári romkertben.
2. Szentjobb, Bihar vármegye
A különös történet ott folytatódik, hogy Szent László, kedvenc városa, Nagyvárad mellett kolostort alapított a Szent Jobb őrzésére, aminek vezetőjévé éppen az ereklyelopás gyanújába keveredett Mercuriust tette meg. A kolostor körül kialakult település az ereklyéről vette fel a Szentjobb nevet (ma a kissé furán hangzó Sâniob a hivatalos román neve).
Korabeli ábrázolásokon az ereklye nem csupán kézfejként szerepel, hanem a teljes kar látható például a kolostor pecsétjén is.
A karcsontokat Nagy Lajos lengyel királlyá koronázása alkalmából Krakkóba vitette, ahol egészen a második világháborúig őrizék, azonban ekkor nyoma veszett. Mindenesetre a névadó kézereklyét itt őrizték egészen a török betörésekig, amik a hatalmas rendházat is romba döntötték. Ma csak alapfalai vannak az óriási együttesnek, amit a 18. században egyébként újraalapítottak és újjáépítettek, a Szent Jobb azonban ekkor már egészen máshol volt.
3. Dubrovnik (Ragusa), Domonkos kolostor
A török hódoltság utáni zűrzavarban a Szent Jobb sorsa is mondhatni kalandossá vált: állítólag a Váradot és környékét feldúló törökök magukkal hurcolták, majd kereskedőkön keresztül került Dubrovnik, történelmi nevén Ragusa domonkos kolostorába. A becses kincsnek 1590-ben ereklyetartót készítettek, majd 1618-ban hivatalosan is leltárba vették. Itt, ebben a csodálatos középkori kolostorban őrizték meglehetősen elfeledve, Szent István koponyaereklyéjével együtt. Az ereklyék egészen a 18. század hatvanas évekig szinte teljesen kikerültek a magyar köztudatból, ekkor viszont tulajdonképpen Mária Terézia politikai manővereinek eszközévé váltak: a királynő ekkor tudatosan törekedett a Szent István-kultusz kiépítésére, természetesen úgy, hogy mindezzel együtt magát az államalapító méltó utódjaként, nagy magyar uralkodóként mutassa. Állami ünneppé nyilvánította augusztus 20-át, 1764-ben megalapította a Szent István Lovagrendet, aminek utód-kitüntetése máig az egyik legnagyobb magyar állami díj. Emellett püspökséget alapított Székesfehérvárott és felkutatta a király ereklyéit. Így került ismét előtérbe Ragusa, illetve a Szent Jobb. Mária Terézia így hosszas diplomáciai tárgyalásokat folytatott a Ragusai Köztársasággal, aminek eredményeképpen 1769-ben a koponyaereklye, majd 1771-ben a Szent Jobb is visszatérhetett Magyarországra.
4. Budai Várpalota
A visszaszerzett ereklyét 1771 áprilisában először Bécsbe vitték, majd onnan Budára szállították. Először az év augusztus 20-án hatalmas körmenetben mutatták be, ez volt az első Szent István-napi állami ünnepség. Mária Terézia rendeletben intézkedett “az apostoli királyság általános védőszentjének” ünnepéről, munkaszüneti nappá nyilvánítva azt. A Szent Jobb, majd pár évvel később a Szent Korona Budára való visszatérése jelentősen hozzájárult, hogy a város visszaszerezze a fővárosi rangot Pozsonytól, illetve Bécstől. A Szent Jobb számára külön kápolnát építettek a budavári vártemplom mellé, a bécsi udvari építész, Franz Anton Hillebrandt tervei szerint.
A különleges, pompázatos, mégis az udvar falai mögé rejtett épület egészen a 19. század végéig sértetlenül állt, viszont ekkor Hauszmann Alajos, a tervezett főlépcsőház elhelyezése érdekében lebonttatta.
A kápolnára, mint az ereklye őrzési helyére továbbra is szükség volt, ezért egy új, jóval kisebb kápolna épült szinte ugyanott, közel a Mátyás kúthoz. Az új kápolnát Lotz Károly tervei szerint készült Róth Miksa műhelyéből származó mozaikok díszítették, és kis mérete ellenére különleges összművészeti alkotás volt. A múlt idő csak részben indokolt, a kápolna ugyanis ma is látható, bár nem Budán, hanem Balatonalmádiban. A második világháborús ostrom idején a felső szintekről a kápolnára omlott a törmelék, ami egyben meg is védte a károsodástól. Az 1950-es években zajló újjáépítési munkák szinte teljesen felszámolták a palota eredeti térszerkezetét, így a vártemplomot is. Hasonló sors jutott volna a kápolnának is, viszont az építkezésen dolgozó Bicskei Karle János festőművész és Dr. Pintér Sándor almádi plébános gyakorlatilag kicsempészték-kimenekítették a kápolnát, majd a balatoni város temploma mellett újra felépítették.
5. Az „Aranyvonat”
A Szent Jobb történetének különleges epizódja az 1938-as országos körút.
A szent király halálának ezredik évfordulóján nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek, többek között ekkor tartották az Eucharisztikus Világkongresszust, valamint hatalmas építkezések és régészeti feltárások indultak Székesfehérvárott, Esztergomban és Visegrádon. Az ünnepségek része volt a Szent Jobb országos körútja, aminek alkalmából egy különleges, art deco jellegű vasúti kocsit építettek. A kocsi az egész országban körbejárt, kifejezetten azért, hogy erőt és lelkesítést adjon az elmúlt évtizedekben meggyötört nemzetnek. Annak ellenére, hogy a Szent Jobb tisztelete nyilvánvalóan katolikus hagyomány, a fogadóünnepségeken protestáns egyházi méltóságok és hívők is részt vettek.
A kocsit Urbányi Vilmos, a kor neves, art deco stílusban dolgozó belsőépítésze tervezte, Márton Lajos grafikussal, templomfestővel és Hodina Adolf Mihály iparművésszel. Fontos műszaki újítás volt a Szent Jobb épségét garantáló lengéscsillapító, ami a gyártók saját fejlesztése volt.
A próbaúton állítólag az ereklye helyére helyezett égő szivar hamuja sem esett le, olyan remekül működött a berendezés – érdekes adalék, hogy a Szent Jobb még műszaki fejlesztéseket is inspirált.
Az „Aranyvonat” az újdombóvári pályaudvaron
A különleges művészeti-közlekedési alkotást a háborús járműhiány miatt szétszerelték, az alvázat hadi célra újból felhasználva. A felépítmény sorsa ismeretlen, utolsó adatok szerint a Dunántúlon tárolták, ekkor vélhetően az 1945 év eleji harcok során elpusztult. Viszont a vasúti kocsi ismét látható! Lelkes vasútbarátok és hagyományőrzők közös munkával rekonstruálták ezt a több szempontból is hatalmas értéket képviselő járművet.
A rekonstukció igazi csapatmunka volt: a kezdeményezők Vitéz József és Nagy László István a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülettől, ehhez csatlakozott a csíksomlyói és isonzói vasúti zarándoklatokat szervező Budakeszi Kultúra Alapítvány és további civilek.
A magyar kormány 2015-ben 400 millió forinttal támogatta a kezdeményezést, amelynek szakmai koordinációját a Magyar Nemzeti Múzeum vállalta.
A felújítást a Dunakeszi Járműjavító és a MÁV Nosztalgia Kft. végezte, a különleges lengéscsillapítót Budapesti Műszaki Egyetem két végzős hallgatója, Szalai Enikő és Stefkovics Gergely alkotta újra. Az elkészült Aranyvonatot 2020. augusztus 20-án mutatták be a Vasúttörténeti Parkban.
Az újjáépített Aranyvonat.
A Szent Jobb ma a budapesti Szent István-bazilika kápolnájában látható. Remélhetőleg a becses ereklye útjai már véget értek, legfeljebb az Aranyvonattal indul majd ismét országjárásra.
