Kárpátaljai Hazajáró Honismereti és Turista Egylet – vagy közismertebb nevén Kárpátaljai Hazajáró Egylet – 2019-ben azzal a céllal indult útjára, hogy népszerűsítse a Kárpátalja, valamint a Kárpát-medence területén található természeti, történelmi és kulturális kincseket, kialakítsa vagy erősítse a fiatalokban a természet és a haza iránti szeretetet, illetve összekösse a kárpátaljai természetjárókat a Kárpát-medence hasonló gondolkodású honfitársaival. Ebben az évben kisebb nehézségekbe ütközve ugyan – tekintettel a körülményekre −, de folytatták útjaikat, túráikat, nem hagyták elveszni azt az értéket, amit már korábban megszereztek, és amihez a tagtársaik is ragaszkodnak. Az eddig eltelt időszakról Vezsdel László egyleti titkárt, túravezetőt kérdeztük.
− A háború kitöréséig sikerült megszerveznünk 3 túrát, illetve egy lembergi kirándulást, az utolsóra február 19-én került sor, akkor Aklihegyet ismertük meg a csoporttal. Viszont sok tervünk lett volna még, egészen május végéig beterveztük a különböző túrákat. Aztán az idő előrehaladtával szerettünk volna még további túraútvonalakat kijelölni. Ezt követően a tagtársak mindig kérdezték a találkozások alkalmával, hogy fogunk-e szervezni idén még túrákat? Mikor lesz már a következő? Így ezeknek a kérdéseknek és kéréseknek engedve kaptunk motivációt arra, hogy újra szervezzünk túrákat. Az első túránk július végén a Szinevéri-hágó fölé, Kamjankára vezetett. Ez egy olyan túra volt, amelyik egy kicsit újra összerázta a közösséget, 32-en vettek részt rajta. Két hét múlva következett a második túra, amikor is a Borzsa-havasban jártunk egy gerinctúrán, a Sztojt tekintettük meg. És ez ilyen időintervallumban zajlott egészen szeptemberig. A harmadik túránk egy családbarát kirándulás volt, amelynek alkalmával hét vízesését kerestünk fel a Kárpátokban, ezen 47-en vettünk részt. Szeptembertől úgy döntöttünk, hogy szeretnénk bevezetni a heti rendszerességet, de az időjárás közbeszólt, hiszen szinte az egész szeptember nagyon esős volt, úgyhogy nem sikerült ezt megvalósítanunk.
Viszont október beköszöntével ismét eljött a jó idő, így egy nehezebb túraútvonalat választottunk, a Pokolbércre (Pikuj) kapaszkodtunk fel. Nagyon szép túra volt, az ősz minden pompáját, színeit megtapasztalhattuk. A legutóbb pedig ismét egy családbarát kirándulást szerveztünk, amikor is az elvarázsolt vidékre látogattunk el. Ugyan itt is jártunk már, de nem az őszi évszakban, így egy teljesen más arcát tekinthettük meg a tájnak. Ezen a hétvégén az Obavai-kőhöz indulunk – igaz itt is jártunk már −, hogy ezt is megcsodálhassuk ősszel.
Ezenkívül a Hazajáró Kupa részeként − amelyen több szervezet is részt vett volna − a Hoverlára szerettünk volna szervezni egy túrát, viszont azt most érthető módon nem tudtuk megvalósítani, így végül a Zempléni-hegységben kötöttünk ki.
A túrákon való részvételi kedv hála Istennek nem változott, átlagosan 35 fővel vagyunk jelen mindegyik túrán. Idén már 165 km-nyi túratávnál járunk és 10 túrát szerveztünk. A megalakulásunk óta összesen 58 túrát tudhatunk már magunk mögött. A cél az, hogy idén abszolváljuk a 60.-at is.
Azt is örömmel mondhatom, hogy számos tagtársunk kapta meg a jelképes bögrét, ami azt jelenti, hogy már teljesítették a 10. túrájukat. Emellett pólókat is kiosztottunk, amelyet azok kapnak, akik a 20. túraútjukat is teljesítették, illetve most volt először olyan alkalom, hogy ajándékot adtunk át azoknak, akik már a 30. túrájukon is túl vannak.
Az is újdonság, hogy van két új design pecsétünk − továbbra is vezetjük a túrakönyvet és pecsételünk bele minden túra után –, az egyiket az adott évben megtett 100 km után kapja meg az illető, a másikat 200 km túraút leküzdését követően.
Elmondhatjuk, hogy ez a közösség van és létezni akar, és ezért mi mindent megteszünk – zárta beszélgetésünket Vezsdel László.
