A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a budapesti Nemzeti Színház a Gyulai Várszínházban mutatta be legújabb, A revizor című előadását.
Minden városban lakik egy kis félelem. Hogy jön valaki, aki felfedi, amit mindenki próbál takargatni, eltitkolni. Amikor pedig kiderül, hogy a hírhedt revizor már a városban van… elszabadul a pokol. M. V. Gogol örök érvényű komédiája ezúttal új köntösben, humorral és szatírával fűszerezve került színpadra, bemutatva a hatalom természetét, az emberi képmutatás, a kapzsiság és a ravaszság különböző formáit, valamint a nevetés gyógyító erejét.
Ifj. Vidnyánszky Attila, a darab rendezője elmondta: az előadást beregszászi köntösbe bújtatták, a jellemek és az általuk teremtett helyzetek azonban örök érvényűek, hiszen az egyén és az általa teremtett társadalom működési mechanizmusai szinte változatlanok, mióta világ a világ. „Az volt a vágyam, hogy egy olyan típusú előadás készüljön, amit majd igazán izgalmas lesz otthon játszani. Ezért olyan alapanyagot kerestem, amiben meg lehetett találni a színháznak a jelenlegi helyzetét, problémáit, minden olyasmit, amire szeretnénk közösen reagálni; olyan típusú alapanyagot, ami persze a nézőknek is vonzó tud lenni. Ezért legutóbb Az öngyilkost csináltuk, most A revizort. Egyik sem hasonlít az alapműhöz, átdolgoztuk, áthelyeztük a mába, igazából egy kicsit visszább ugrottunk mind a kétszer a háború elé, abba a helyzetbe, amiben otthon nagyon sokan vannak és voltak. Remélem, hogy egy ilyen típusú anyag ezzel a mögöttes információval, üzenettel mindenhol izgalmas tud lenni, azonban ezek az előadások elsősorban haza készültek” – mondta ifj. Vidnyánszky Attila, hozzátéve: „Nem is tudom elképzelni, hogy létezek a beregszászi színház nélkül. A mostani hozzáállásuk, munkájuk, minden, ahogy létezik a beregszászi színház, egyrészt egy állandó lelkiismeret-furdalást okoz az embernek, hogy nem tud eleget tenni, vagy nem tudja pontosan, hogy hogyan tud segíteni ezen a helyzeten, másrészt igyekszik az ember úgy szolgálni, hogy az előadás, ami létrejön, az természetesen a nézőknek is vonzó legyen, benne legyen az, amiben ők vannak, és én is túl tudjak alkotóként lépni azon, hogy nekem ők a családom, és egymáshoz tartozunk. Remélhetőleg a jövőben majd eljutunk odáig, hogy csináljunk majd konkrétan arról előadást, amin ők keresztülmentek az elmúlt pár évben. Ez egy nagyon izgalmas és hosszú távú terv. De hát tervezünk, úgyhogy ez jót jelent” – fogalmazott a darab rendezője.
A beregszászi színház kiemelt küldetésének tartja, hogy minden nehézség ellenére legyen magyar színjátszás Kárpátalján, és lehetőség szerint Kárpát-medence-szerte hirdessék a helyi magyar közösség élni akarását. „Fontos az, hogy most, háború idején, amikor nagyon zaklatottak a feltételeink odahaza, akkor egy olyan közeget tudjunk az alkotás számára teremteni, amely közeg ideális ahhoz, hogy minden nehézséget leküzdve valódi igazságokat, valódi pozitívumokat megfogalmazó előadás születhessen. Hiszen ez az időszak, amelyet most megélünk, ez csak ideiglenes, valójában törekszünk mindig arra, hogy meg tudjunk szólaltatni örök emberi igazságról, jóságról szóló darabokat, vagy éppen társadalomkritikával élő előadásokat tudjunk a színpadra tenni, és azokon keresztül tudjuk megmutatni a világ számára azt, hogy mit gondolunk a helyzetünkről, az életünkről” – hangsúlyozta Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója.
A beregszászi színház működésének köszönhetően Kárpátalján megteremtődött a magyar színházi kultúra és a színház iránti igény, s létrejött egy erős színházkedvelő közönség. A Vérke-parti városban található színház az egyik legmostohább körülmények között működő teátrum a külhoni színházak közül, s bár az elmúlt évtizedek alatt többször is megkísértette a szétesés szele, mindig túlélték a krízist, s tovább hirdetik a helyi magyarságra annyira jellemző élni akarást.
A beregszászi színházat és fejlődését annak alapítása óta támogatja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ). Sin József, a KMKSZ alelnöke a bemutatót követően leszögezte: „Nehéz időket élünk át Ukrajnában, de mindenki keresi a kiutat, és igyekszünk a fennmaradás esélyét megtartani. Ezért nagyon fontos, hogy a színházunk – amely az egyik legmeghatározóbb eleme, intézménye a kárpátaljai magyar életnek – is megmaradjon és fennmaradjon.”
„A mi olvasatunkban ebben az előadásban a Szovjetunió szétesése utáni balkáni hangulatú, seftes, megélhetést hajhászó világot próbáljuk színpadra tenni, ami kicsit felidézi a mi múltunkat is. Az én figurámat úgy írtuk át, aki ebben a seftes világban egy minden hájjal megkent üzletember tud lenni, aki megtalálja mindig a saját maga megélhetését, és ezt a várost a maga romlottságával, szétesettségével és halálra ítéltségével egyben tartja harminc éve. És akkor egyszer csak jön a revizornak hitt Hlesztakov, akit nálunk egy lecsúszott színész figurája alakít, s ezzel azt tudjuk megmutatni – a színház hatalmát is megerősítve –, hogy ez a revizornak hitt Hlesztakov ezt a világot szét tudja rombolni, össze tudja törni, tehát porig alázza a figurát” – fogalmazott a polgármestert megszemélyesítő Ferenci Attila, a darab egyik főszereplője. A színművész mellett szerepel a darabban Fornosi D. Júlia, Gál Natália, Heczel Jázmin, Herédi Zsombor, Jakab Tamás, Mónus Dóra, Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Polyák Anita, Puskás Gergő, Séra Dániel, Sipos Ilka, Sőtér István, Szabó Imre, Szabó Sebestyén László, Szilvási Szilárd és Vass Magdolna.
A produkciót látva a nevetés garantált, de a tükör, amelyet a nézők elé tartanak, kegyetlenül őszinte. Remélni lehet, hogy nemsokára az otthoni közönség a beregszászi anyaszínházban, a teljes társulat előadásában láthatja majd az izgalmas előadást.
