A brüsszeli siker után Beregszászban is felcsendültek A remény hangjai

A magyar kultúra napjához kapcsolódva január 23-án a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) szervezésében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (II. RF KME) falai között mutatták be Beregszászban A remény hangjai című koncertműsort, amely korábban a jubileumi X. Brüsszeli Kárpátaljai Napon aratott nagy sikert.

A műsor 2025. november 19-én hangzott el először Brüsszelben Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő asszony meghívására. Az alkalomra összeállított koncerten a „GENIUS” JA 2019-ben útnak induló ZeneVarázslat programjának növendékei léptek színpadra Várnagy Andrea, Magyarország Érdemes Művésze, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész szakmai vezetésével és közreműködésével. A brüsszeli fellépést követő pozitív visszajelzések nyomán fogalmazódott meg az igény arra, hogy a koncertet a kárpátaljai közönség is láthassa. Így válhatott a magyar kultúra napjához méltó eseménnyé a beregszászi előadás.

A nagy érdeklődés övezte eseményt Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója nyitotta meg. „Ezekben a napokban a himnuszra emlékezünk, a himnusz írójára, hiszen nincs még egy olyan nemzet a világon, ami annyit imádkozna, mint a magyar. Ezért, higgyék el, hozhat bármilyen sorsot a jövő vagy a történelem zord vihara, a magyarság jó kezekben van, Istennél” – kezdte beszédét.

Kölcsey Ferenc üzenetét idézve arra figyelmeztetett, hogy az imádság mellett felelősség is jár a kultúrával. Mint mondta, „szót kell fogadni”, és szem előtt kell tartani „az erkölcsi közösség szolgálatát”. A magyar kultúrát „nem ápolgatni kell meg vitrinben tartani, hanem megélni, megszerettetni és továbbadni”.

„Különös erejű koncert az, amelyik nemcsak megszólal, hanem meg is szólít. És ez a mai délután ilyen lesz. A remény hangjai nem most született meg. Ez a koncert már járt többek között Brüsszelben is nagy nyilvánosság előtt, Európai térben, ahol elsöprő sikert aratott. Ott is megértették és ott is megszerették. De igazán itt és most, Beregszászban van otthon. És ez a legfontosabb. Mert nem mindegy, hogy hol szólalnak meg a remény hangjai. Beregszászban ma nem dísznek kell a zene. Nem reprezentációnak és nem bemutatónak. Itt a remény nem nagy szó, a hit nem hangos, a szeretet pedig ott van minden hangjegyben” – mondta köszöntőjében Vitályos Eszter, Magyarország kormányzati kommunikációért felelős államtitkára, a ZeneVarázslat program fővédnöke.

„Legyen ez a délután az, aminek nevezi magát, a remény hangja, és maradjon velünk mindaz, amit most kapunk, a hit, a remény és a szeretet. És az az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, hogy számíthatunk egymásra, miként egy család tagjai számítanak mindörökké egymásra” – zárta szavait.

„Hiszem, hogy a nehéz háborús körülmények között élő fiatalok kitartó gyakorlással, szolgalommal, a szülők és a zenepedagógusok támogatásával, csodálatos zongorajátékuk, a zene varázslata által nemcsak tehetségük kibontakozását élhetik át ebben a programban, hanem lelkileg is gyógyulhatnak, amire nagyon nagy szükség van itt a háború lassan negyedik évében” – emelte ki Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő köszöntőjében.

Mint elmondta, a brüsszeli koncert után sokan tették fel neki a kérdést: „Miből merít erőt a közösségünk, és mit tesz akkor, amikor az erős lélek elfárad?” A mostani koncertet ebből a szempontból „esettanulmány jellegűnek” nevezte, hiszen „a hangszerek szavak nélkül mesélnek majd a lentekről és a fentekről”. Kiemelte: a legfontosabb, hogy legyenek „eszközeink, kapaszkodóink kapcsolódni önmagunkhoz és a társainkhoz”.

A rendezvény házigazdájaként Orosz Ildikó, a II. RF KME elnöke beszédében a Himnusz különleges szerepéről szólt, hangsúlyozva: „A mi himnuszunk az egyetlen, amely nem a hatalmat és a győzelmet hirdeti, hanem egy ima”, és éppen ezért „ez a magyar nemzet imája, amely kiállta az idő próbáját”. Hozzátette: „Nem egy állam himnuszát énekeljük, hanem a magyar nép imáját”, amely „nem feltétlenül esik egybe az országhatárokkal, de egybeesik a lelkünk és gondolataink világában”.

A koncert kapcsán köszönetet mondott mindazoknak, akik a tehetséggondozás ügyét felkarolták, hangsúlyozva: „Nem elég tehetségesnek születni, azt művelni kell”, majd reményét fejezte ki, hogy „a kiteljesedéshez hamarosan egyre nagyobb tér nyílik”, és végre a béke ideje következhet el.

„1823. január 22-én, amikor Kölcsey Ferenc befejezte a Himnuszt, egy olyan költeményt tett le az asztalra, amelyben visszatekintett a magyar nép zivataros századaira, és a Teremtő segítségét kérte ahhoz, hogy ennek a nemzetnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen. És ezzel a reményt is éltette, és a reményt is felkínálta nekünk, a kései utódoknak. Nem véletlen, hogy van némi asszociáció A remény hangjai koncert cím és a mai helyzetünk között” – hangsúlyozta Csernicskó István, a II. RF KME rektora, majd azt kívánta, hogy „a felcsendülő dallamok hozzanak valamennyiünk szívébe reményt”, és fejezzék ki a közös vágyat: „Minél előbb jöjjön el a béke.”

„Ez az egész álom nem valósulhatott volna meg, hogyha nincs itt az összetartozás védőhálója” – mondta Várnagy Andrea, kiemelve, hogy Kárpátalján soha nem találkozott elutasítással. A nehézségek nem akadályt, hanem kiindulópontot jelentettek, és így lehetett „ez az álom egy beteljesült, gyönyörű csoda”.

Beszélt arról is, mennyit változott Kárpátalja az elmúlt években: „Megváltozott az emberek tekintete, ott van sokszor a szorongás árnyéka, de egyvalami nem változott: a nyitott szívek és a szoros ölelések.” Hozzátette: „Ilyen kitartó hitet, amit itt tapasztalok, sehol máshol nem kapnék meg, és amikor idejövök, olyan, mintha szárnyakat kapnék.”

A beszédek után következett a várva várt koncert, ahol a gyerekek a népzenétől a nagy klasszikusokig, Bach, Chopin, Schubert és Liszt művein keresztül mutatták meg tehetségüket, kiegészítve kortárs és közös kórusdarabokkal.