Ötszáznegyvennyolc éve, 1475. március 6-án született a toscanai Capresében Michelangelo Buonarroti olasz szobrász, festő, építész, költő, a késő reneszánsz és az egyetemes művészet kimagasló mestere.
Elődei hitelezők voltak, de apja elszegényedett, s időnként Firenze közigazgatásában dolgozott. Csak későn, 13 évesen lett festőtanuló, három évre Ghirlandaio mellé szerződött, de egy év múlva otthagyta, mert már nem volt mit tanulnia.
Lorenzo de Medici fejedelem fogadta udvarába, ahol a műgyűjtemény antik szobortöredékei hatottak rá.
Első nagy szobra a Bacchus, ennek sikere nyomán bízták meg 1498-ban az azóta is méltán ismert Pietá elkészítésével. Az ölében halott fiát tartó Madonna ma a római Szent Péter székesegyházban látható, 1973-as megrongálása óta üveg mögött.
1501-ben alkotta meg talán legismertebb szobrát, a Dávidot, amelyet a firenzei Dóm számára rendeltek. A klasszikus formákat életszerű aszimmetriával gazdagító alak a reneszánsz embereszmény megtestesítője. Az öt tonna súlyú, egyetlen márványtömbből kifaragott és tavaly teljesen restaurált eredeti szobor ma a Galleria dell’Accademiában, másolata a Palazzo Vecchio előtt áll.
Madonnaábrázolásaira (Szent család, Pitti Madonna) érezhetően hatott Leonardo, aki ekkor tért vissza Firenzébe. Michelangelo ezután hatalmas munkákba kezdett, amelyek rendre meghaladták erejét, mégsem dolgozott segédekkel. Csak vázlatok készültek a Palazzo Vecchio nagytermének freskójához, Az anghiari csatához, a 12 apostol szobra közül csak Máté alakját kezdte el. Ez az első torzója azok közül, amelyek máig elbűvölik az utókort.
Firenzéből II. Gyula hívására Rómába ment, ahol a pápa síremlékét kellett elkészítenie. Először negyvenalakos kompozícióról volt szó, ám a pápa a Szent Péter bazilika építésének és folyamatos háborúinak költségei miatt egyre csökkentette a számot. Végül a szobrász sértődötten otthagyta a Várost. II. Gyula nyomására azonban
Firenze visszaküldte őt, ezután Bolognában készített a pápáról új szobrot a ledöntött helyébe, majd Rómában a Sixtus kápolna mennyezetfreskóival bízták meg. Ez méretét és műfaját illetően is hatalmas kihívást jelentett. Michelangelo igen gyorsan, szinte vázlatok nélkül dolgozott, egyedül, a födém alatt görnyedve. 1508-12 közt készült az emberiség mítoszainak 40×13 méteres panorámája, monumentális és kifejező alakjai az alkotás kínjait is tükrözik. Az alkotó a teremtés és az özönvíz mellett a biblia prófétáit és a görög szibillákat is megfestette.
Ezután folytatta Gyula pápa síremlékét, melynek központi alakja Mózes. A hatalakos alkotáson, mely a római San Pietro in Vincoli templomban látható, a próféta alakja az erő és intellektus hihetetlen egységét sugározza a néző felé. Ehhez készültek a Louvre-ban őrzött rabszolga-szobrok is, bonyolult beállításaik példa nélküliek a reneszánszban.
II. Gyula pápa 1513-ban bekövetkezett halála után a Medici-családból származó X. Leó Firenzében a San Lorenzo családi kriptájának kialakításával bízta meg.
Közben Firenze erődítményeit tervezte, s a kor színvonalán készült építményrajzai is művészi értékűek.
Ekkori szobrai: Apolló és Győzelem, az utóbbi beállítását sokan utánozták. 1534-től Rómában élt, de ekkor már elvesztette családtagjait, s ránehezedett az öregség. Az ifjú arisztokrata Tommaso Cavalierihez írt leveleit sokan homoszexuális kapcsolatuk jelének tartják, de talán csak a magányos öreg művész kapcsolatkeresését jelzi. Michelangelo később Vittoria Colonna márkinővel kötött barátságot.
75 szonettet, 95 madrigált írt, versei Petrarca formai megoldásait, az újplatonizmus szellemét tükrözik, de a művész lelki gyötrelmeit is, s szellemi önéletrajzának tekinthetők.
"A legjobb művész sem tud olyan eszmét, mit fölöslegével nem rejt a kő magába; s csak az elmét követő kéz bonthatja ki burkából a testét"
– híres metaforájával szobrászi ars poeticáját fogalmazza meg.
1534-ben III. Pál pápa rendelte meg Az utolsó ítéletet a Sixtus kápolna záró falára. A döbbenetes látomás középpontjában az ítélkező Krisztus ül, s a művész a képen ellenfeleit is kiszerkesztette, önmagát pedig lenyúzott bőrével ábrázolta. A mű mutatja stílusának változásait a 25 évvel korábbi mennyezetképhez képest, szakítását a reneszánsz szépségeszménnyel.
Idős korában inkább írt, festett és építészeti terveket készített: Diocletianus termáinak templommá alakítását, a
Campidoglio teret és a Szent Péter templomot tervezte, ennek 42 méteres kupolája egészen az ő műve. Bár egyiket sem tudta befejezni, de utódai megőriztek elképzeléseit. Közben befejezte a Farnese-palotát (ezt tartják a barokk kezdetének), a pápai család lakhelyét s a firenzeiek római templomát. Freskót festett a Vatikán Paolina-kápolnájába, s elkezdte a Pietát és a Rondanini Pietát, az elsőben önarcképét sejtik. Michelangelo 1564. február 18-án halt meg Rómában.
Alakjai többnyire tragikus hősök, akik kitörni igyekeznek a földi korlátok közül. Művészete nem közelíthető meg a vonalak és tömegek elemzésével, s máig hatással van az utódokra. Követői közt Caravaggio, Tintoretto, Rubens, Delacroix és Rodin említendő meg.
A képen: Daniele da Volterra. Daniele da Volterra portréja
