1810. március 1-jén született Frédéric Chopin lengyel zeneszerző és zongoravirtuóz. Chopin egy Varsóhoz közeli kis faluban, Zelazowa Wolában látta meg a napvilágot, március 1-jén (ahogy az anyakönyvében áll) vagy február 22-én (ahogy családja állította). Apja francia, anyja pedig lengyel volt A zene szeretetét édesanyjától örökölte, akinek szép hangja volt, és jól zongorázott. Mozarthoz hasonló csodagyermek volt, hatévesen már zongorázott, hétévesen jelent meg első kompozíciója, egy (g-moll) polonéz, nyolcévesen pedig koncertezett, nyomtatásban először az 1825-ben komponált Op. 1 jelzésű c-moll zongora-rondója jelent meg. Első zenetanára hamar elbocsátotta, mondván: nincs mit tanítania neki, hiszen Chopin többet tud, mint ő.
A nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, amely zeneszerzői munkásságának egyik ihletője lett. Tizenévesen már a varsói szalonok kedvence volt, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta, Mozart-variációját hallva Schumann zseninek kiáltotta ki.
Az 1830-31-es elbukott lengyel felkelés után Párizsban telepedett le, koncertezett és tanított, 1835-ben megkapta a francia állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Mendelssohnt, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot, Heinét.
Élete nagy szerelme a korban botrányosan felvilágosult nézeteket valló és független írónő, George Sand volt, holott 1837-es megismerkedésük idején még azt írta, „valami taszítja” tőle. Kapcsolatuk tíz év után ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította meg Chopint, hogy nemcsak vele, hanem lányával is viszonyt folytat.
Egészsége olykor annyira megrendült, hogy koncert után le kellett támogatni a színpadról, tanítványait pedig ágyban fekve oktatta. 1838 telén – gyógyulást keresve – Sand társaságában Mallorcára utazott, de napsütés helyett hideg és eső fogadta, a telet egy fűtetlen kolostorban kellett átvészelnie (ekkor írta etűdjei többségét). Egészsége mindezek ellenére rendbe jött, és egy ideig közérzete is elfogadható volt, bár a későbbiekben is rendszeresen szenvedett légúti betegségekben, gyakorta kínozta depresszió, és hallucinációk üldözték. Az 1848-as párizsi forradalom elől Angliába menekült, utolsó koncertjét Londonban adta 1848 novemberében. Kimerülten tért vissza Párizsba, ahol 1849. október 17-én tüdőbaj következtében elhunyt.
Temetésén kérésére Mozart Requiemje – a Jupiter szimfónia mellett kedvenc műve – és a 2. b-moll zongoraszonáta Gyászindulóként ismert harmadik tétele szólt, de a koporsót csendben eresztették le a sírgödörbe. (Érdekesség, hogy ezt a gyászindulót játszották John F. Kennedy amerikai elnök, de Sztálin és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár, továbbá Winston Churchill és Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnökök temetésén is.)
Chopin hamvai a párizsi Pere-Lachaise temetőben, Cherubini és Bellini sírja közelében nyugszanak, konyakban tartósított, lepecsételt kristályüvegbe tett szívét a varsói Szent Kereszt-templom egyik díszes oszlopában őrzik.
Chopin a romantikus kifejezőeszközök egész sorát honosította meg a zongorajátékban. Lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelmekben gazdag és virtuóz előadásmóddal, technikai tökéletességgel párosult. Ő írt először balladákat, önálló scherzókat, ő ismertette meg a világgal a lengyel mazurkát, újította meg romantikus alapon a Bach-féle prelűdöket. Muzsikáját Schumann úgy jellemezte: „virágok közé rejtett ágyúk”.
A zongora poétájaként, rabjaként és zsenijeként is emlegették, két zongoraversenyt, 24 prelűdöt és 27 etűdöt írt, népszerűek rövidebb zenedarabjai, keringői, noktürnjei is. A lengyel népzene fordulatai a polonézekből és mazurkákból köszönnek vissza, amivel a romantikus népies zene megindítója lett. A legenda szerint egyébként Chopin kifejezetten viszolygott a nyilvános koncertektől, inkább szalonokban, mint nagy koncerttermekben játszott (utóbbi fellépéseinek száma alig harminc).
Az első könyvet életéről Liszt Ferenc írta (magyarul 1873-ban jelent meg), akit barátjaként és művei legideálisabb tolmácsolójaként tartott számon. Tiszteletére 1952-ben Bécsben megalapították a Nemzetközi Chopin Társaságot, nevét viseli a varsói nemzetközi repülőtér, egy kráter a Merkúron és egy rózsafajta. A budai Horváth-kertben 2011-ben avatták fel mellszobrát, Boleslaw Syrewicz lengyel szobrász alkotását.
A születése 200. évfordulója alkalmából tartott emlékév keretében megújult szülőháza Zelazowa Wolában, s a Chopin-emlékek legnagyobb gyűjteménye nyílt meg Varsóban, ahol a kiállítási tárgyak között szerepelt egy hajfürtje, halotti maszkja és évtizedekig elveszettnek hitt levelei, a Lengyel Nemzeti Bank pedig bankjegyet bocsátott ki arcképével.
A képen: Maria Wodzińska 1835-ben készült festménye
