117 éve, 1907. július 6-án született Frida Kahlo festőművész, a XX. századi Mexikó emblematikus alakja, országa leghíresebb festőnője. Napjainkban az egyik legpopulárisabb ikonná nőtte ki magát, alakja és művészete egyaránt.
Mexikóváros Coyoacán részében, a Kék Házban látta meg a napvilágot Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón néven. Két idősebb, és egy fiatalabb lánytestvére volt. Fényképész édesapja, Guillermo Kahlo, német, édesanyja, Matilde Calderón y Gonzálezt, mesztic származású volt. Kahlo állítása szerint felmenői között Németországba települt magyarországi zsidók voltak, de erre nem találtak bizonyítékot.
Gyermekkorában járványos gyermekbénulást kapott, emiatt jobb lába deformálódott. Többek között ezért kezdett férfiruhákban és hosszú szoknyákban járni. Családja szűkös anyagi körülményei ellenére orvosnak tanult. Ekkor ismerte meg a mexikói baloldalt, amihez élete végéig hű maradt.
Életének legsötétebb napja 1925. szeptember 17-én következett be. Egy trolibuszbalesetben kis híján életét vesztette. Gerince jelentősen sérült, emiatt egy időre gipszfűzőbe került. Ágyhoz kötöttsége miatt kezdett festeni, unaloműzésként. Az ágya fölé erősített tükör segítségével tudott önmagáról portrékat festeni, de idővel családtagjait és barátait is megfestette.
1927-ben házasságot kötött az ünnepelt festővel, Diego Riverával, aki mellett eldöntötte, hogy végleg a festészetnek él. Mintegy 3 évig éltek az Egyesült Államokban, ahol Kahlo továbbra is festett. A fejlett ország csodái ellenére nyomasztónak érezte Amerikát.
Házassága Riverával nem volt kiegyensúlyozott. Rivera több nővel is megcsalta feleségét, ám amikor Frida húgával lépett félre, feleségének is szeretői lettek. Többek között a magyar fényképész, Murray Miklós, valamint Lev Trockij is a festőnő szeretői voltak. Nagyon megviselte az is, hogy teste gyengesége miatt nem születhetett gyermeke.
Frida Kahlo nem gondolta, hogy művészete bárkit is érdekelne. 1937-ben állították ki először képeit, ami azonnal nagy sikert aratott. Európában, Párizsban is kiállított, de itt nem volt akkora sikere, mint a tengerentúlon. Európát nyomasztónak tartotta, így innen is hazatért. Elvált férjétől, majd ismét összeházasodtak.
Odahaza aktívan kivette részét a kultúrából, tanítani kezdett. A második világháború után megműtötték, ám sikertelenül. Egészsége romlott, a tanítást is abba kellett hagynia, ami után a politikai életben vett részt, 1948-ban a Mexikói Kommunista Párt tagja lett. 1950-ben hét operációt hajtottak végre rajta, sikertelenül. Kerekesszékbe került. 1953-ban, miután kénytelenek voltak amputálni jobb lábát, nem hagyhatta el az ágyát. Ám ez sem tartotta attól vissza, hogy részt vegyen önálló mexikói tárlatán, ágyával együtt jelent meg az eseményen.
1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, mégis elment egy tüntetésre, ahol Amerika guatemalai beavatkozása ellen emelték fel a hangjukat. Coyoacánban hunyt el ugyanebben az évben, július 12-ről 13-ra virradóra. Halála okaként tüdőembóliát állapítottak meg, de naplója alapján az öngyilkosság sem zárható ki.
Művészetének elején az európai hagyományokat követte, majd fokozatosan vette át a helyet a mexikói és a prekolumbián kultúra, festményein az ősi azték kultúra is nyomot hagyott. Képein általában önmagát festette meg, de viharos házassága, valamint szenvedései is fő témái között volt.
„Frida Kahlo művészete és művészeti öröksége izgalomban tartja a művészeket, antropológusokat, pszichológusokat és sok más csoportot is, többek között feministákat és marxistákat, marginális és nem marginális közösséget egyaránt” – mondta a művészetéről José Luis Martinez, Mexikó Külügyminisztériumának kulturális ügyekért felelős államtitkára 2018-ban.
Bár sokan szürrealistának tartják, ő maga a következőképpen vallott erről:
„A saját valóságomat festem. Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy festek, mert szükségem van rá.”
Ahogy életében egyre inkább középpontba került a politika, ez a festményein is megjelent témaként. Alkotói útjának utolsó szakaszában fájdalmai miatt ecsetvonásai is elnagyoltak voltak.
Életéről 2002-ben kétórás film jelent meg Frida néven, Salma Hayek főszereplésével. Naplóját magyar nyelven 2022 februárjában adták ki Szabó T. Anna fordításában. A beregszászi színház nemrég monodrámát mutatott be a művésznő életéről.
