Közel 300 résztvevővel szólt a fülemüle

Szebbnél-szebb viseletbe öltözött fiatal népzenész és néptáncos gyűlt össze a hétvégén Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem átriumában, ahol a GENIUS Jótékonysági Alapítvány által szervezett Szól a Fülemüle! kárpátaljai népzenei és néptánc tehetségkutató döntőjét tartották. A 12. alkalommal megrendezett program szakmai partnere a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai Kirendeltsége, a rendezvény védnöke a Pál család. 

– Amikor a Fölszállott a páva mintájára megrendeztük az első találkozót, azt tűztük ki célul, hogy a felnövekvő gyermekek minél szélesebb körben megismerjék a magyar népzene és néptánc csodálatos világát, valamint egy életre elkötelezzék magukat a magyarság értékei mellett. Ugyanis jól tudjuk, hogy egy nép leginkább a hagyományain, a kultúráján keresztül ismerhető meg, a népzene pedig egyidős kell, hogy legyen az anyanyelvvel, hiszen az végig elkísért minket. A népzene egy nemzet szíve és lelke, mert szívből és szívhez szól – hangsúlyozta Váradi Natália.

– Mit jelenthet ma nekünk ebben a nehéz helyzetben a magyar népzene?

– Irányítási pontot, gyökereket, alapkövet, ami végig azt sugallja, hogy egy embernek minden nehéz helyzetben a kultúrája a hovatartozást, elkötelezettséget, kiállást és a helytállást kell, hogy jelentse. Ezzel a lendülettel hirdettük meg ismét a Szól a fülemülét, melyre szeptembertől februárig lehetett jelentkezni. Ez idő alatt 116 produkció, több mint 400 gyermek jelentkezett. Az elődöntő április elején online zajlott, a határon túlról érkezett zsűri 76 produkciót juttatott tovább, ami azt jelenti, hogy 287 fiatal lépett ma színpadra. Előtte viszont két napon át zajlott a felkészítés. A zenei kíséretről a Flaska banda gondoskodott – magyarázta a GENIUS Jótékonysági Alapítvány igazgatója.

Mint kiderült, a továbbjutók között ezúttal a népzenészek voltak többen, 49 ilyen produkciót láthattunk (hangszeres szólista, hangszeregyüttes), emellett 27 táncos előadást, melyek között volt páros és szólótánc, táncegyüttes.

– Az esélyegyenlőség jegyében különböző korcsoportokat hoztunk létre, 7-17 év közötti fiatalok léptek így színpadra. A gálaműsornak is nevezhető döntőn Kárpátalja teljes területéről összesen 17 különböző oktatási intézmény, illetve folkműhely növendéke mutatkozott be, akik egytől-egyik fantasztikus produkciókkal álltak színpadra – jegyezte meg Váradi Natália.

Mint fentebb kiderült, a védnökséget a Pál család, Pál Lajos és Katalin vállalták, akik személyesen nem lehettek jelen a rendezvényen. A Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltségét Orosz-Váradi Enikő kulturális szervező képviselte, aki a Szól a fülemüle születésekor is ott volt.

– Nagyszerű kezdeményezés volt a Hagyományok Háza Hálózattól, hogy immár évek óta Kárpátalján is megrendezhetjük ezt a versenyt, hiszen tudjuk, hogy hosszú évekig kulturálisan is el voltunk szigetelve. Szinte már az egész Kárpát-medencében a táncházmozgalom is javában zajlott, addig mi még sehol sem voltunk, ezért nagyon jó érzés, hogy az elmúlt években hatalmas fejlődésen ment át a kárpátaljai népi kultúra. Mára már ott tartunk, hogy olyan magas színvonalú produkciókat is láthatunk mind táncban, mind zenében, mint a Kárpát-medence más régióiban, tehát utolértük őket. Persze mindig van miben fejlődni, és a Hagyományok Háza Hálózatnak is a kezdetektől az a célja, hogy minden jó program mellé odaálljon, ezek egyike a Szól a fülemüle, s ezt tizenkét éve segíti szakmailag – hangsúlyozta Orosz-Váradi Enikő, aki maga is néptáncoktatással foglalkozik. Hozzátette, maga a tény, hogy a döntőbe ilyen sok hagyományőrző fiatal jutott tovább, azt bizonyítja, hogy a gyerekek valóban erőteljes fejlődést mutatnak, szeretik azt, amit csinálnak. A szakembereink pedig amellett, hogy kitartók, odaadóak, kreatívak és mindent megtesznek azért, hogy a tanítványaik az elsők között legyenek.

A nap végén egy csodálatos és felemelő eredményhirdetésnek lehettünk tanúi, mind a fiatalok, mind a felkészítő tanárok és a zsűri tagjai is nagyszerűen érezték magukat. A szervezők a felkészítő tanárokat is díjazták kitartásukért, elismerő oklevéllel köszönték meg a munkájukat.