Írta: | Forrás: MTI | 2022. január 10.
105 éve, 1917. január 10-én halt meg Madarász Viktor, a magyar romantikus történelmi festészet nagy alakja. Párizsból 1870-ben tért haza, de idehaza inkább ellenérzéssel fogadták, mert a kiegyezés után már idejétmúlttá vált a forradalmi hangú, osztrák-ellenes festészet.
1830. december 14-én született a Gömör vármegyei Csetneken (ma: Štítnik, Szlovákia) egy vasgyár igazgatójának gyermekeként.
A szabadságharc kitörése után félbehagyta jogi tanulmányait, és belépett a honvédseregbe. A világosi fegyverletételig harcolt, a bukás után egy ideig bujdosnia kellett.
Jogi diplomáját végül a pécsi egyetemen szerezte meg, de 1853-tól már a bécsi festészeti akadémia növendéke is volt.
Az intézmény konzervatív légköre fojtogatta, ezért inkább átiratkozott Ferdinand Waldmüller liberálisabb szellemű magániskolájába, jóllehet az ottani képzés jobbára csak témáiban volt eltérő. Ekkor festette a Kuruc és labanc, valamint Thököly álma című képeit.
A festő állandó kapcsolatban volt a magyar emigráció tagjaival, témáit szinte kizárólag a magyar történelemből merítette, a szabadságharcban szerzett élményeit dolgozta fel a régmúltba helyezve. Hősi és tragikus emlékeket idézett, bár legtöbb nagy képét – Zrínyi Ilona elfogatása, Dobozi, Zách Felicián, Zrínyi és Frangepán – Párizsban festette. Az önkényuralom idején népszerűsége vitathatatlan volt, az ő műveiből készült a legtöbb reprodukció.
Párizsi népszerűségét mutatja, hogy Krisztus az Olajfák hegyén című vásznát Eugénia császárné vásárolta meg. A francia fővárosban születő modern irányzatok, Delacroix, Courbet, Manet stílusa nem hatottak rá.
Élete végéig ragaszkodott a „forradalmár festő” patetikus, lassan idejétmúlt szerepéhez, nem változtatott kifejezési eszközein sem, jóllehet több képe mutatja, hogy lett volna érzéke a realizmushoz is.
A másik nagy historikus festővel, Székely Bertalannal együtt ő is azt vallotta, hogy „ha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni”.
Festészete egyre inkább a történelem illusztrálásában merült ki, s az egykor az akadémizmus ellen lázadó művész maga is akadémikus stílusban festett, színpadszerű jelenetekkel, pszichikai patronokkal pótolva a művészi ihletet.
Párizsból 1870-ben tért haza, de idehaza inkább ellenérzéssel fogadták, mert a kiegyezés után idejétmúlttá vált a forradalmi hangú, osztrák-ellenes festészet.
Erről tanúskodott, hogy egy pályázatra készített képe, a Bethlen Gábor tudósai között alulmaradt Benczúr Gyula alkotásával szemben. (Képe sokak számára mégis ismerős lehet, mert ez látható a kétezer forintos bankjegy hátoldalán.)
Az elkedvetlenedett, egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerülő festőt támadások is érték. Megfestette Izabella királynét, de képét nem tudta eladni, a hanyatlás jeleit mutató, színpadias Petőfi halála témája miatt mégis népszerű lett.
A közöny végül annyira elkedvetlenítette, hogy letette az ecsetet, és az apja után rá maradt fémáru-kereskedésből próbált megélni. Festőnek tehetségesebb volt, mint üzletembernek, cége 1902-ben csődbe ment.
Ekkor újra festeni kezdett, ám a nagy tehetségű művész régebbi művei kvalitását meg sem közelítő, olykor már-már giccsbe hajló képeket alkotott (Önarckép, A koldus sírja, Feltámadás). A magyar romantikus történelmi festészet mestere 1917. január 10-én, szinte elfeledve halt meg Budapesten.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjában különleges, elgondolkodtató estre invitálták Vári Fábián László, Kossuth- és József Attila-díjas költőt, aki őszintén mesélt életútjáról, munkásságáról, s közben kedvenc verseiből is felolvasott néhányat.
Meghitt, ünnepi hangulat lengte be május 2-án a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központot, ahol a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület és az Ortutay Központ közös szervezésében meghirdetett anyák napi versíró és fotópályázat eredményhirdetésére került sor. Az alkalom nem csupán díjátadó volt...
Fergeteges hangulat, önfeledt tánc és közösségi összetartozás jellemezte az ungvári Magyar Udvar étteremben megrendezett táncházat, amely ismét bebizonyította: a magyar népi kultúra élő, és ma is képes összekovácsolni az ungvári magyarságot.
Különleges színházi élményben lehetett része április 28-án a beregszászi közönségnek: a legendás Frank Sinatra életét és pályájának meghatározó fordulópontjait bemutató Frankie – a király és a kárhozott című monodráma telt ház előtt került színre. Az est nem csupán egy életrajzi előadás volt, hanem ...
