A csíkszeredai Hargita Székely Néptáncszínház a Szomszédolás című új előadásával mutatta be Erdély gazdag hagyományait táncban, zenében és szóban a Munkácsy Mihály Magyar Ház színpadán.
A műsor egy különleges szellemi utazásra invitálta a nézőket. A produkció a néptánc és a népzene mellett erdélyi írók és költők gondolatait is segítségül hívta, amelyek a szülőföldről, a táj szépségéről és a közös történelmi sorsról mesélnek.
A produkció jóval több volt hagyományos néptáncműsornál. A koreográfiák, a népzenei összeállítások, a viseletek és az irodalmi részletek egymást erősítve rajzolták meg egy olyan közösség képét, amely múltjából merítve próbálja megőrizni önazonosságát a jelenben. A műsorban a bukovinai székelyek vándorlása és hontalanságának emlékezete éppúgy megjelent, mint a vízmelléki, mezőségi és sóvidéki tánckultúra, majd az előadás Csík és Gyimes világába kalauzolta a nézőket.
A műsor felvezetőjében György Katalin narrátor és szerkesztőtárs arra hívta fel a figyelmet, hogy Erdély az irodalomban egyszerre szülőföld, történelmi sors, mítosz és lelki otthon. Ezt a sokféle jelentéstartalmat idézték meg Kányádi Sándor, Sütő András, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos és Áprily Lajos gondolatai is. A prózai és költői részletek hol fájdalommal, hol rajongással, máskor iróniával szóltak ugyanarról: mit jelent egy közösség számára az otthon, az anyanyelv és a megmaradás.
A rendezvényen Fülöp Andrea, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja köszöntötte a közönséget. Beszédében hangsúlyozta, hogy a néptánc nem csupán művészeti forma, hanem közösségi emlékezet is: mozdulatokon és dallamokon keresztül őrzi mindazt, amit elődeink ránk hagytak.
„Mi, magyarok egyszerre tartozunk szűkebb és tágabb közösségekhez. Azokban az országokban, amelyekben élünk, vannak kisebb és nagyobb közösségeink: az erdélyi magyarság, a kárpátaljai magyarság, a felvidéki magyarság, a muravidékiek és még sorolhatnánk. És egymással is összetartozunk. A tánc, amit ma láthatunk, a zene, amit hallhatunk – a miénk” – fogalmazott.
A színpadon mindez kézzelfoghatóvá vált. A táncok nem pusztán egy-egy tájegység jellegzetes mozdulatait mutatták be, hanem mögöttük kirajzolódott az ott élő emberek története, életmódja, küzdelme és öröksége is.
Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója arra mutatott rá, hogy a mindennapok nehézségei között az anyanyelv, a kultúra, a hagyomány és a közösség olyan biztos pont lehet, amely segít megőrizni önmagunkat. Köszönetét fejezte ki a társulatnak azért is, hogy a háborús körülmények ellenére vállalta a kárpátaljai utazást, jelenlétével pedig azt üzente: az itt élők nincsenek egyedül.
A Szomszédolás című műsort Szabó László szerkesztette, a zenei szerkesztő Mihó Attila, a narrátor és szerkesztőtárs György Katalin, a társulat művészeti munkatársa és igazgatója András Mihály. Az előadás koreográfiáin több alkotó dolgozott.
A csíkszeredai társulat most kezdődő turnéja során több, egymástól távol élő magyar közösséget keres fel. A Szomszédolás pedig éppen azt mutatja meg, hogy a földrajzi távolság ellenére a tánc, a zene, az anyanyelv és a közös kulturális örökség ma is képes összekötni Erdély és a Kárpát-medence magyar közösségeit.
