Hetedik éve töretlenül zajlik a néptáncoktatás

Most, amikor ilyen nehéz helyzet uralkodik az országban, még fontosabbá válik az itthon maradt gyerekek figyelmét a kultúrára, örökségünk felé fordítani, és a programok talán egy picit hozzásegítik őket a szülőföldön való maradáshoz. Az is fontos, hogy a kulturális programok ne csak a nagyobb települések, nagy tömegben lévő közösségekben legyenek elérhetőek, hanem ott is, ahol kevés gyerek van, hogy később az ő életüknek is a meghatározó részé váljon a kultúra szeretete.

A KárpátHáz Civil Szervezet még a háború kitörése előtt tűzte ki céljául, hogy a közreműködésével felújított kultúrházak bázisán – eddig 3 kultúrházat újított fel, a badalóit, a haláborit és a csetfalvait, jelenleg a beregújfalúi van folyamatban, s bíznak a folytatásban – szervezett néptánccsoportjai által örökíti át hagyományainkat és a magyar kultúrát a fiatal generációk számára. Az elmúlt hat évben a rendszeres próbasorozatok, szakmai műhelyek és néptánctáborok mellett kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy táncosaik folyamatos fellépési és megmérettetési lehetőséget kapjanak. A Péter Csaba megyei képviselő által megálmodott beregvidéki néptáncprogramot első perctől az elkötelezett koreográfus, néptáncoktató, Kovács István vezeti, tőle érdeklődtünk az előzményekről, nehézségekről és előrelépésekről, általában a mindennapokról.

– 2019-ben Badalóban közel ötven gyerekkel kezdtük el a néptáncoktatást. A sok nehézség ellenére évről-évre gyarapodott a helyszíneink és természetesen a tanítványaink száma. Badalóban azóta töretlenül foglalkozunk a gyermekekkel, 2020-ban Haláboron szerveztünk csoportot. Harmadik helyszín Csetfalva volt, s annak ellenére, hogy egy kis településről beszélünk, ott is több, mint hatvan tanítványunk van. A palettát bővítve Beregdédába, Borzsovára és Kígyósra is eljutottunk, majd a Beregszászi kistérségből kilépve Csonkapapiban, Beregsomban és Macsolán is elkezdtük a foglalkozásokat. Beregsomban Popovics Nikoletta és Popovics Erika, Papiban Komjáti Éva, Macsolán pedig Telinger Enikő foglakozik a gyerekekkel – magyarázta Kovács István. Hozzátette, mára csoportjaik a helyi és regionális rendezvények állandó, színvonalas szereplőivé váltak, emellett számos Kárpát-medencei fesztiválon és kulturális találkozón képviselték méltóképpen régiónk gazdag népművészeti örökségét.

Az elmúlt hat év alatt körülbelül 1300 gyerek fordult meg a KárpátHáz tánccsoportjaiban, ami hűen tükrözi a közösségépítés és a hagyományőrzés iránti rendületlen elkötelezettséget. Ez a szám nem csupán egy statisztikai adat, hanem 1300 olyan fiatal élményét jelenti, akik a néptánc által közelebb kerültek a gyökereikhez, megtapasztalták a közösség megtartó erejét, és életre szóló emlékekkel, barátságokkal gazdagodtak. Ám közben kitört az azóta is tartó orosz-ukrán háború, ami kivétel nélkül mindenre rányomta a bélyegét. 2022 első hónapjaiban a KárpátHáz is „pihenésre” kényszerült, ám hamar talpra álltak és folytatták az elkezdett munkát.

– Három hónapig leálltunk, vártuk a fejleményeket. Ám miután láttuk, hogy ez hosszú folyamat lesz, nem haboztunk sokáig, folytattuk, ahol ab bahagytuk. Nyilván sok mindent újra kellett gondolni, újra fel kellett építenünk az addig már jól működő dolgokat, de sikerült, amiért hálás vagyok a szülőknek, a gyerekeknek és természetesen a támogatóinknak. Mindez azt bizonyítja, hogy az összetartás, a csapatmunka az, amire mindig, minden esetben lehet számítani. Tóth Győző, a KárpátHáz ügyvezető igazgatója bármilyen problémánkra azonnal reagál, mindig számíthatunk rá, ami megnyugtató, mint ahogy Péter Csaba, a program megálmodója is figyeli a tevékenységünket, szívén viseli a sorsunkat. Támogatóinknak (Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Csoóri Sándor Alap) is nagy köszönettel tartozunk, és bízunk a jövőbeli együttműködés folytatásának lehetőségében.

A kialakult helyzetre való tekintettel több diákunk is külföldön folytatta tanulmányait. Viszont örömmel tapasztaltuk, hogy az iskolaváltás és a környezetváltozás ellenére a tánc iránti elkötelezettségük megmaradt: új lakóhelyükön is aktívan képezik magukat, és sikeresen integrálódtak a helyi művészeti közösségekbe. Külföldön tanuló diákjaink: Nagy Csenge (Győri néptáncegyüttes), Blanár Bernadett (Dunavarsányi néptánccsoport). Büszkék vagyunk diákunkra, Erika Kamillára is, aki a Kígyósi Kultúrház vezetője lett, és átvette a helyi tánccsoport vezetését.

– A gyermekeket sajnos nagy mértékben lekötik a számítástechnikai eszközök, melyektől olykor szabadulni sem tudnak. Önöknek nagy erőfeszítésükbe kerül a fiatalokat bevonzani a népművészet, azon belül is a néptánc világába? 

– Családi hangulatot próbálunk számukra biztosítani, így nem nehéz becsalogatni őket, ahogy mondta, a népzene világába. Az sem mellékes, hogy a tanítványainkat is meghallgatjuk, vagyis nekik is van beleszólásuk abba, hogy mit tanuljunk. Az ő észrevételeiket is figyelembe véve sokkal jobban figyelnek, lelkesebben sajátítják el a különböző koreográfiákat. Amikor elkezdünk egy új táncot tanulni, megbeszéljük, hogy az melyik tájegységből való, kik táncolták, milyen viseletekben. Ezek az információk is nagyon fontosak, ha pedig videón nézzük meg, hogy elődeink ezt hogyan adták elő, még nagyobb vágyat éreznek, hogy megtanulják azt. Jelenleg három korcsoportban közel 300 fiatalt tanítok, s ők egytől egyig oda vannak a néptáncért.

Táncházak szervezésével is lelkesítem a gyerekeket, segítve beilleszkedésüket és aktív részvételüket a közösség életébe, ezzel hatékonyan népszerűsítve a néptáncot, és bátorítva őket a néptánccsoportokhoz való csatlakozásra. Emellett a versenyek is motiválják a tanítványaimat és nekem is erőt ad, amikor látom az örömet és a csillogást a szemükben, hogy olyasmit tudok átadni nekik, amit idővel ők is ugyanúgy megszeretnek, mint ahogy én szeretem. Tehát néptánccsoportjaink szakmai felkészültségét és kitartó munkáját az elért versenyeredmények is méltón bizonyítják. Kiemelkedő büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a rangos Szól a fülemüle! népművészeti versenyen csoportjaink több alkalommal is bronz minősítést szereztek. Emellett a nagy múltú Dunán innen, Tiszán túl Kárpát-medencei népművészeti versenyen is szép sikert arattunk, ahonnan ezüst minősítéssel térhetett haza a kígyósi Szederinda néptánccsoport. Emellett tavaly részt vettünk a BorzsaVári hagyományőrző néptánc és népzene táborban, ahol tapasztalt mentorok segítségével mélyíthettük el tudásunkat és sajátíthattuk el még biztosabban a néptánc alapjait. A hagyományőrző napok programjain idén is képviseltetjük magunkat. Az elért eredményekhez az is szükséges, hogy jómagam is folyamatosan fejlesszem magam. 

– Fentebb szóba került a viselet. Ez is egy nagyon fontos része a táncnak, hiszen a színpadon, a fellépéseken nélkülözhetetlen a szép öltözék. Hol szerzik be a szebbnél szebb ruhákat?

– A viseletek valóban nagyon fontos kiegészítők. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mindig a tánchoz illő viseletet veygenek fel a gyerekek, mert akkor hiteles. A Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően minden csoportunknak van legalább egy szettje (alsószoknyától a keszkenőig minden), de a ruhák folyamatosan készülnek, melyeket a csetfalvai Turda Alexandra varr lelkesen és kiválóan. Ami a repertoárt illeti, az eltelt évek alatt az is jelentősen gyarapodott. Mint azt a koreográfus elmondta, a legelső a szatmári volt, ma már az erdélyi táncok felé kacsingatnak: a kígyósi csoporttal kalotaszegi táncokat kezdtek el tanulni, mely a koreográfiák közül az egyik legnehezebb. A többi csoporttal Dél-Dunántúli és Tisza-menti táncokat adnak elő. De néha más nemzetek táncait is belecsempészik a fellépéseikbe.

– A szülők részéről milyenek a visszajelzések?

– Nagyon jók. Mindenben a segítségünkre vannak, s már alig várják, hogy egy-egy fellépés alkalmával lássák a gyermekeiket a színpadon. A KárpátHáz által felújított klubok minden alkalommal megtelnek szülőkkel, hozzátartozókkal, érdeklődőkkel. Szinte minden csoportunkban megrendezzük a hagyományos évközi alkalmakat (szüreti, farsangi és pünkösdi mulatságot, karácsonyi és Anyák-napi koncerteket). Meggyőződésünk, hogy a különböző fellépésekkel és koncertekkel nemcsak a helyi népszokásokat ápoljuk, hanem a közösséget is hatékonyan építjük.

A művészeti nevelésen túl a szervezet kiemelt hangsúlyt fektetett, fektet a közösségi élet szervezésére is. A műhelymunkát családi napok, közös kirándulások és hagyományőrző kézműves foglalkozások egészítették ki, amelyek a szülőket és a tágabb közösséget is bevonták a KárpátHáz mindennapjaiba. Két évvel ezelőtt a néptánc mellett a népzeneoktatást, ezen belül a citeraoktatást is elkezdték, ily módon bővült az addigi néptáncprogram és átalakult „KárpátHáz Ritmus és Hangműhellyé.” A gyerekekkel Gáti Gyöngyi kiváló tanár foglalkozik, aki évtizedek óta szívügyének tekinti a magyar kultúra őrzését és átadását. 

A szervezet legkiemelkedőbb központi rendezvénye a 2023-ban életre hívott KárpátHáz Fiesta lett. A nagyszabású fesztivált eddig három alkalommal szervezték meg (PETER Szőlőbirtok, Badaló, Halábor), amely a szervezet kötelékébe tartozó néptánccsoportok igazi, örömteli találkozási pontjává nőtte ki magát. A Fiesták alkalmával a gyerekek színpadra léphettek, bemutathatták a próbákon elsajátított tánctudásukat. A tervek szerint szeptember végén Csetfalván kerül majd megrendezésre a negyedik KárpátHáz Fiesta, ahol több száz gyerek táncol majd együtt, s remélhetőleg ezt látva a közeljövőben még több gyerek jelentkezik a tánccsoportokba.