Kolumbusz Kristóf neve összeforrt Amerika felfedezésével, noha a vikingek évszázadokkal megelőzték, és valójában nem is lépett soha Észak-Amerika földjére. Ő maga is abban a hitben maradt élete végéig, hogy Ázsia keleti partjainál kötött ki.
1. Habár Kolumbusz Kristófot (Cristoforo Colombo) tekintjük Amerika felfedezőjének, pontosabban az első európainak, aki az Újvilág földjére lépett, valójában az izlandi Leif Erikson (már megkeresztelkedett) viking felfedező a 11. század elején jócskán megelőzte őt.
2. Kolumbusz genovai származását ma már erősen vitatják. Egyes kutatók szerint katalán, görög, portugál vagy akár lengyel is lehetett. Egy népszerű elmélet alapján valójában azonos volt egy Pedro Ataíde nevű portugál hajóssal, akiről úgy tartják, hogy 1473-ban vesztette életét egy tengeri csatában a Sao Vicente-foknál. Ám valójában túlélte, és nevet változtatott.
3. Mielőtt megkapta a spanyol királyi pár anyagi támogatását a hosszú nyugati útra, Kolumbusz – mai kifejezéssel élve – lobbizott a portugál, a francia és az angol udvarnál is, ám mindenhonnan visszautasítást kapott.
5. Habár az Egyesült Államokban is minden évben megtartják a Kolumbusz-napot (hagyományosan október második hétfőjén – az október 12-i partraszállására emlékezve), a tengerész valójában sohasem járt az észak-amerikai kontinensen.
6. Az Izlandon és a fekete kontinensen is megforduló Kolumbusz és a spanyol korona között létrejött megállapodás szerint az utazásból származó bevételek tizede a felfedezőt illette.
7. Annak ellenére, hogy négyszer tette meg az utat az Újvilágba, sohasem ismerte fel, hogy egy új földrészre bukkant. Élete végéig abban a hitben maradt, hogy Ázsia keleti partjait érte el.
8. A Közép-Amerikát behajózó, kiváló navigátor és bátor kapitány a szárazföldön csapnivaló kormányzónak bizonyult. Képtelen volt megfegyelmezni türelmetlen, erőszakos és kicsapongó (főként bűnözőkből álló) tengerészeit, akik az arany reményében semmitől sem riadtak vissza. Az anarchiához hasonlatos állapotok között mindennapos volt a bennszülöttek kínzása és megcsonkítása. Egyáltalán nem csoda, hogy a végtelenül jóindulatú, rabszolgasorba kényszerített, az ismeretlen betegségek által tizedelt őslakosokból is fenevadak váltak. Harmadik útjáról Kolumbusz már láncra verve érkezett vissza Spanyolországba.
9. Kolumbusz az elsők között hurcolt be Afrikából rabszolgákat az Újvilágba. Az első afrikai rabszolgák 1502-ben érkeztek a Karib-térségbe, mégpedig azért, hogy a (kegyetlen bánásmód és az európai betegségek következtében) egyre csak fogyatkozó számú bennszülött munkaerőt pótolják.
10. A felfedező a halála után is sokat hajózott. Először a spanyolországi Valladolidban temették el 1506-ban, később Sevillában igyekezett megtalálni a végső nyugalmat, ám az 1540-es években átszállították a karibi térségbe, az 1790-es években pedig a kubai Havannába kerültek porladó csontjai. A spanyol-amerikai háború idején, 1898-ban maradványai visszatértek Sevillába.
