Magyarország köztársasági elnöke Kristofori Olga, a Munkácsi Szent István Líceum igazgatója részére a Magyar Arany Érdemkereszt, ifj. Sari József, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola pedagógusa részére a Magyar Ezüst Érdemkereszt, Bán Zsolt (Jónás atya), Nagyszőlős és Verbőc ferences házfőnöke és plébánosa részére a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta.
A fogadás ünnepélyes részének befejezéseként Szalipszki Endre első beosztott ungvári konzul átadta az ungvári magyar főkonzulátus sajtódíjait, amelyekkel idén az ukrán és magyar nyelven is megjelenő Ung-vidéki Hírek hetilap szerkesztősége, valamint Kovács Elemér és Vitalij Glagola újságírók munkáját ismerték el.
* Március 14-én Sokan voltak kíváncsiak arra az ünnepélyes eseményre, melyre az Ungvári Művészeti Iskola Petőfi-múzeumában került sor. A zsúfolásig megtelt teremben nemzeti ünnepünk szolgáltatta az apropóját annak, hogy az egykor Ungváron készült, de más vidékekre került Petőfit ábrázoló mellszobor most visszatért „szülővárosába”.
Az alkotást Lieber Ferenc magyarországi gyűjtő ajánlotta fel az ungvári Petőfi-múzeum számára. Az adományozót vastaps fogadta.
A felszólalók jeles, nemzeti ünnepünk fényét emelő eseményként aposztrofálták a mellszobor átadását. Az ungvári magyarok rászolgáltak erre a nemes ajándékra, mely végre a lehető legméltóbb helyre került. Elvégre a művészeti iskola helyén állt az egykori Fekete Sas fogadó, ahol a forradalom költője, útban menyasszonyához, megszállt.
Az adományozó elmondta, először akkor járt Ungváron, amikor a visszacsatolás ötvenedik évfordulóját méltatták. Sajnálattal vette tudomásul, mennyire kevés itt a magyar történelmi múltra emlékeztető dolog, ezért döntött úgy, hogy visszaadja a mellszobrot a város magyar közösségének. A szobor talpába vésett felirat szerint ugyanis azt 1896. február 25-én Ungváron készítette M. Bíró Ferenc szobrász. A gyűjtő a szobrot múzeumnak adományozta. A kerámiából készült alkotás sérült volt, amikor jó negyedszázada Nyíregyházán egy régiségboltban megvásárolta, de a magyar állam szépen rendbe hozatta. Most azt tervezik, bronzba öntik Petőfi mellszobrát.
Lieber Ferenc egy Nagymarosról származó, közel százéves, sok viszontagságot és üldöztetést látott nemzeti lobogót is ajándékozott a kárpátaljai római katolikus egyháznak, amelyet megőrzésre Majnek Antal megyéspüspök vett át. Zárszót mondott Natália Gromovoj, a Művészeti Iskola igazgatója. A rendezvény megtisztelte jelenlétével többek között Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, Jurij Gleba, a megyei művelődési főosztály vezetője, Viktor Pogorelov, Ungvár város polgármestere, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, dr. Spenik Sándor, az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karának dékánja, az UMDSZ ungvári városi szervezetének elnöke, Dupka György, a MÉKK elnöke és mások.
* Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) a zord időjárás miatt a beregszászi művelődési házban tartotta meg pénteken hagyományos március 15-i központi megemlékezését.
A vendégek köszöntése után Babják Zoltán, Beregszász város első alpolgármestere emlékezett március idusára, majd dr. Nagy Ignác beregszászi vezető konzul felolvasta Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett levelét:
Tisztelt Honfitársaim!
Köszöntöm Önöket a magyar szabadság ünnepén. Ez az a nap, amikor az egész világ hallja a magyar szabadság hangját. Ez a hang azt mondja, hogy a szabadság azoké, akik elég bátrak, hogy kivívják. Mi, magyarok kivívtuk. Sokat küzdött a magyarság az elmúlt évszázadokban, hogy ez ma így lehessen.
Az elmúlt években elindítottuk nemzetünket a határokon átívelő egyesítés útján. Így leszünk többen, így leszünk erősebbek. Ezt az erőt éppoly bátran és elszántan, éppoly okosan és leleményesen kell használnunk, ahogy eleink tették. A nemzet újraegyesítésének értelme éppen az, hogy mindenki, aki magyarnak vallja magát, részt vehessen a magyar nemzet és Magyarország építésében. A határon túl élők részt vehetnek Magyarország erősítésében, az erős anyaország pedig többet tud tenni értük ott, ahol élnek.
Régen voltunk ilyen közel ahhoz, hogy a magyarság céljait megvalósítsuk, a magyar szabadságot kiteljesítsük határokon belül és kívül. Régen voltunk ilyen egységesek. Használjuk ki a lehetőséget, amit közösen teremtettünk. Legyünk méltó utódai a '48-as magyar hősöknek.
Ehhez kívánok a magyar szabadság ünnepén minden magyarnak erőt, hitet és bátorságot!
Budapest, 2013. március 15.
Orbán Viktor
Gajdos István parlamenti képviselő, az UMDSZ elnöke ünnepi beszédében a nyelvtörvény végrehajtásának szükségességét hangsúlyozta, és ismételten kiemelte a magyarság összefogásának fontosságát mind Kárpátalja, mind a Kárpát-medence viszonylatában.
Az esemény résztvevőit köszöntötte Gurmai Zita, a Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti képviselője, Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az esemény fényét Csobolya József, a Magyar Operaház művészének “Vér és áldozat” című zenés-irodalmi előadása emelte.
* Ungváron járt a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola csoportja. Az anyaországi fiatalok a Dayka Gábor Középiskolában vendégeskedtek. Az Ungvári Drugeth Gimnázium tanulóihoz hasonlóan verses-dalos összeállítással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hősei előtt. A daykások színdarabot adtak elő, s fellépett az iskola kórusa és tánccsoportja is.
A tanintézményben ezután kezdődött a MÉKK szervezésében a 16., ez alkalommal nemzetközi Nemzeti dal-mondó verseny. A 29 résztvevőt a három tanintézmény delegálta. Az első helyen Peretsényi Dániel (Székesfehérvár) végzett. A zsűri döntése értelmében Bodnár Csengének (Drugeth Gimnázium) a második, Sólyom Lilinek (Székesfehérvár) a harmadik hely jutott. Bíró István (Dayka Gábor Középiskola) különdíjban részesült.
* Az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karán is méltatták az évfordulót. A hallgatók színes műsorral kedveskedtek a megjelenteknek. Köszöntőt Horváth Katalin, a Magyar Filológiai Tanszék docense és Spenik Sándor, a magyar kar dékánja mondott. A forradalom és szabadságharc 165. évfordulója előtt tisztelegve Dupka György, a MÉKK elnöke, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója három kárpátaljai alkotó tárlatát nyitotta meg. A jelenlévők figyelmébe ajánlotta Molnár Zsolt Magyarlakta települések címerei, Matl Péter Impressziók, illetve Klisza János Kárpátalja az építész szemével című kiállítását. A művészek nevében Klisza János mondott köszönetet, hogy a magyar karon tanuló ifjúság is megismerheti a kortárs magyar képzőművészet alkotásait. A rendezvényen Szalipszki Endre, az ungvári magyar főkonzulátus vezető konzulja is jelen volt.
* Ünnepeltek a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Ungvári Fiókintézetének magyar–angol szakos hallgatói is. A rendezvényt Gortvay Erzsébet tanszékvezető nyitotta meg. Mint megjegyezte, mióta Ungváron Petőfi Sándor tiszteletére szobrot állítottak, minden év március 15-én együtt emlékezik a magyarság. Ljudmila Neszuh, a fiókintézet vezetője arra biztatta a hallgatókat, hogy a későbbiekben se feledkezzenek meg hagyományaikról. Nos, ebben példát mutatott Krón Melinda magyar nyelv és irodalom szakos tanár, aki énektudását csillogtatta meg. Nagy Alexandra, Krón Sándor, Szamay Szidónia 3. évfolyamos hallgatók Petőfi-verseket adtak elő, Krón Sándor felidézte a 12 pontot. A Nemzeti dalt Masika Éva szavalta el.
* A hagyományokhoz híven ismét vérbeli forradalmi hangulatúra sikeredett március 15-e Técsőn, s ezt a hófúvás sem tudta megakadályozni. A koszorúzás után a Hollósy Simon Középiskola dísztermében került sor az ünnepi műsorra. Ambrus Pál igazgató köszöntőjét az alpolgármester, Mészáros Tibor beszéde követte, melyben a 48-as hősök példamutató bátorságát emelte ki, majd verses/zenés/táncos összeállítás következett a técsői tanulók és a Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium diákjainak előadásában. A műsort a Rácz István plébános által vezetett Glória együttes lélekemelő dalai zárták. Emlékezetesek maradnak László Károly tiszteletes szavai: „A márciusi forradalmi eszméket éltetjük akkor is, amikor a tanár a magyar szó szeretetére buzdítja diákját, amikor az édesanya az első édes magyar szóra tanítja a kisgyermeket.”
* Nagyszőlősön a város közössége a Perényi Zsigmond Középiskolában emlékezett a forradalom kezdetének 165. évfordulójáról. Az ünnepi műsor keretében beszédet mondott Bocskai István, Nagyszőlős város polgármestere és Józan Lajos huszti református lelkész, akik a szabadságharc ugocsai résztvevől, a korabeli eseményekről szóltak. Az ünnepségen jelent volt Dánics Éva, a járási állami közigazgatási hivatal elnökhelyettese, az UMDSZ alelnöke, Bartha József, a KMKSZ nagyszőlősi járási szervezetének elnöke. A megemlékezés résztvevői ezután elhelyezték a tisztelet koszorúit Perényi Zsigmond mellszobránál.
* A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központi ünnepségének a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott otthont. Az ünnepség szónoka Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter beszédében elmondta: a főiskola falai az ezeregyszáz éves magyar államot idézik fel, annak az államnak a törvényhatóságát, amelynek a létünket köszönhetjük. A II. Rákóczi Ferenc név jelképes jelentőséggel bír az egész magyarság számára, hiszen a hozzá kötődő munkácsi vár sokat jelent a legtávolabb élő magyarnak is.
Mint hangsúlyozta, a magyar főiskola óriási szerepet játszik abban, hogy a kárpátaljai magyarság ellen tudjon állni az asszimilációnak. A tanintézetben képzett szakemberek fenntartják a magyarságot, megújító erőt adnak a következő nemzedékeknek - mondta.
Az 1848-1849-es szabadságharc kárpátaljai eseményei kapcsán Fazekas emlékeztetett a Munkács melletti győztes ütközete, amely jelentős szerepet játszott a kárpátaljai magyar történelemben. Ahhoz, hogy a magyarság felemelkedő nemzet lehessen, szükség van a hasonló történelmi példákra - emlékeztetett Fazekas Sándor.
* A Magyarok Kijevi Egyesülete szervezésében az ünnepségek kora délután az evangélikus templomban kezdődtek, ahol igét hirdetett v. Pocsai Vince református lelkész. Az istentiszteleten megjelentek a város magyar közösségének képviselői, a magyar külképviselet munkatársai Bayer Mihály nagykövettel az élükön. A program a kijevi Petőfi-szobornál folytatódött, ahol dr. Sziklavári Balázs konzul, attasé köszöntötte a jelenlévőket, majd Mórócz Miklós nagykövetségi első beosztott tolmácsolta a jelenlévőknek Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetét. Az ünnepség résztvevőinek a Kijevi Lingvisztikai Egyetem magyar csoportjának diákjai kedveskedtek egy irodalmi összeállítással Petőfi költeményeiből. Pocsai Vince lelkész megáldotta a megemlékezés valamennyi résztvevőjét, majd elénekeltek a Kossuth nótát. A koszorúzást követően a magyar közösség tagjai Bayer Mihály meghívására részt vettek a nagykövetségnek nemzeti ünnepünk tiszteletére szervezett fogadásán.
* Ungváron a koraesti órákban a Kárpátaljai Magyar Értelmiségiek Közössége (MÉKK) és az UMDSZ ungvári városi szervezete rendezésében méltatták a Petőfi-szobornál az 1848-1849-es szabadságharc évfordulóját, amelyen több mint háromszázan vettek részt. A rendezvényen velünk ünnepeltek a KMKSZ tagok is. Többek között ott volt Mackó István, a KMKSZ ungvári járási szervezet vezetőségének képviselője, Tarics Zoltán, a városi szervezet elnöke. Az ünnepség résztvevői között köszöntötték mások mellett dr. Spenik Sándort, az UNE magyar karának dékánját, az UMDSZ városi szervezetének elnökét, dr. Lyah Erzsébetet, a városi tanács képviselőjét és más civilszervezet tisztségviselőit.
A magyarokkal ünnepeltek a ruszinok is. Hetven év után először hangzott el az ukrán, a magyar himnusz után a ruszinok himnusza is. Az ünnepség békésen zajlott, csupán a rendezvény végét zavarták meg a Szvoboda párt aktivistái, akik hangos skandálással a Színház térről vonultak át a Petőfi teret átszelő utcán. Köszönet a város rendvédelmi szerveknek, hogy a magyarokat, ruszinokat szidalmazó tüntetőket nem engedték be a Petőfi térre. A város és a járás magyarsága méltóságteljesen ünnepelt tovább, senki sem futamodott meg, ezzel is értésükre adták az ukrán nacionalistáknak, hogy Kárpátalja Petőfi itteni népének szülőföldje, amelyet soha nem adnak fel.
Az ünneplésbe bekapcsolódtak a székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola Ungváron tartózkodó diákjai, illetve a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének aktivistái, akik székelyföldi magyar testvéreink támogatására felvonulást tartottak a városban.
Az ukrán, magyar és ruszin himnusz elhangzása után Fuchs Andrea, a MÉKK alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, a díszvendégeket. Peretsényi Dániel, a székesfehérvári Tópart Gimnázium diákja az ungvári Nemzeti dal-mondó verseny győztese pedig elszavalta Petőfi Sándor költeményét.
Elsőként Molnár János püspöki helynök, ungvári plébános imádkozott a magyarság megmaradásáért, majd Nott Miklós konzul tolmácsolta a jelenlévőknek Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett levelét. Ezután Viktor Pogorelov Ungvár város polgármestere köszöntötte a magyar közösséget a forradalom és szabadságharc 165. évfordulója alkalmából. Mint elmondta: a magyarság fontos része Ungvár város közösségének, s éppen ezért mindent meg kívánnak tenni annak érdekében, hogy azok mindig otthon érezzék magukat szülőföldjükön.
Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke a 165 évvel ezelőtti események felidézésével kezdte ünnepi beszédét:
"A mennydörgés azt mondja: Le térdeidre, ember, az Isten beszél. A nép szava is megdördűlt és mondá: Föl térdeidről, rabszolga, a nép beszél! Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt.”
Ezeket a gondolatokat vetette papírra Jókai Mór "Forradalom vér nélkül" címen az Életképek című lapban, amelyben a március 15-i eseményekről tudósított.
„Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochalis nap. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, minek láncait legközelebb találta.”
Magyarság, nemzeti ünnep. A napokban sokszor halljuk ezeket a fogalmakat. Talán oly sokszor, hogy unalmassá válik és nem is gondolunk bele a szavak mögötti tartalomba.
Magyarország. Egy kis ország Európa szívében. Egy ország, amelyről azt olvassuk, hogy a sokszínű, de mérsékelt szépségek országa. Valóban, elvették magas hegyeit, tengerét, nyersanyagbányának jelentős részét. A világ számos táján nagyobb, színesebb látványosságokkal találkozhatunk. De mégis, ez a föld a mi Hazánk. Ez, „melyhez minden szent nevet, egy ezredév csatol”. Bármerre is járunk a világban, ide húz vissza a szívünk.
Magyarság. Egy nép, amely ezer éve vert gyökeret a Kárpát-medencében. Egy nép, amely nyelvében, szokásaiban, zenéjében és megannyi másban különbözik Európa többi népétől. És mégis, rengeteg dolgot adtunk a nyugati népeknek. Évszázadokon át voltunk Európa pajzsa és a hit bástyája.
A magyar rebellis nép! Hányszor és hányszor hallottuk ezt rólunk a történelem folyamán. De ez nem igaz! A magyar egy türelmes, toleráns, szorgalmas és önfeláldozó nép!
Jogosan érezhetjük úgy, hogy bár nem kardokkal és ágyúkkal, de elődeinkhez hasonló elszántsággal, akár fogcsikorgatva is ki kell állnunk népünk érdekei mellett.
Kedves Emlékezők! A szabadságharc hősei megértették, hogy a haza ott van, ahol az emberek szeretik azt a helyet, ahol, élnek. Ahová tartozunk, s ami hozzánk tartozik. Ahol az emberek nem vágynak világgá, vagy ha mégis, akkor tudják, hogy idővel majd biztosan visszatérnek. Nem áhítozzák a másét, nem hódolnak be távoli, gazdag hatalmak imádatának. Haza ott van, ahol sok-sok emberöltő óta ugyanazon a nyelven szólítjuk meg egymást. Ahol magyarul meséljük a mesét, magyarul éljük a mindennapot, magyarul, makacsul ragaszkodunk a tájhoz. Ezt a hazát nem lehet lecserélni, kiosztani, elárulni vagy félbevágni, hiába is rajzolják át akárhányszor a határokat.
Ugye milyen sok párhuzam van a 48’-as eszmék és a mai mindennapi problémák közt?
De a mai nap nem a küzdelmekről, hanem az ünneplésről az emlékezésről és a tiszteletről kell, hogy szóljon.
Ünnepelni és emlékezni jöttünk! De vajon hányan érzik magukénak az ünnepet és emlékeznek? Vajon hány és hány család van, akik legalább egy percre megállnak a hősök emléke előtt és tiszteletüket fejezik ki irántuk! Vajon fiatalságunk megfelelő tudással van-e ellátva, hogy tudja, mi történt 1848. március 15-én és azt követő időszakokban? Vajon el tudunk-e énekelni egy Kossuth-nótát vagy elszavalni a Nemzeti dalt? Számtalan kérdés merül fel az ünnep kapcsán is, hiszen ha nem cselekszünk, akkor előbb vagy utóbb nem lesz kinek tartani ünnepeinket, nem lesznek a megemlékezéseken. Ha ifjúságunk nem tanulja meg a történelmi alapokat, elveszett a jövő és már csak puszta múlt maradunk mi is, mint azok, akik 165 éve minden évben megemlékeznek a forradalom és szabadságharc kitöréséről.
2013-ban fontos eseményre kerül sor közösségünk életében: országos népszámlálást tartanak. Ezzel kapcsolat a történelemből felmerül egy történelmi példázat Baltazár babilóniai király udvarából. Dániel próféta erről így ír: „Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették.” A király magához hívatta bölcseit, akik nem tudták megfejteni a feliratot. Később elküldetett Dánielért, aki megfejtette a falra írt szavakat: mene, tekel, ufarszim, azaz megszámláltatott, megmérettetett, könnyűnek találtatott. A közösség vezetőinek felelőssége, hogy itt Kárpátalján minél többen vallják magukat magyarnak.
Amikor visszaemlékezünk a márciusi ifjakra, Petőfire, Bem apóra, a pákozdi ütközetre, a komáromi és a budai ostromra, a dicsőséges erdélyi és felvidéki hadjáratra, büszkék és boldogok lehetünk, hogy magyarnak vallhatjuk magunkat! Minden tiszteletünk és csodálatunk mellett, 1848 eszméje ma nem a forradalom teátrális tetteit várja el tőlünk! Nem kell a szabadság alapvető jogaiért sem az utcán hömpölygő tömegnek birokra kelnie, sem az előlépő bátraknak fegyvert ragadniuk. Nem kell foglyokat szabadítani börtöneikből, nem kell hadsereget toborozni, önrendelkezést követelni, avítt jogokat megszüntetni. De meg kell teremteni a nemzet egységét mind a lelkekben, mind a célokban, mind a cselekvésben! Hitet kell adni mindenkinek, hitet a felemelkedésben, a közösség vezetőinek pedig – és mindenkinek a maga posztján - ezt a hitet kell táplálnia, védenie minden tettével!
Hiszem azt, hogy képesek vagyunk rá! Hiszem azt, hogy helyünk van a világon, hogy a magyarság - esze, becsülete és tehetsége révén – az emberiség közös kincsét gyarapíthatja! Hogy mi kell ahhoz, hogy ez a hit, ez a vágy valósággá váljon? Nem kell több mint ami 1848 „12 pontjában” a 12 pont nélkül is benne van.
Idézem Önöknek:„Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. Talán most van itt az idő, hogy talpra álljunk! Talán most vagy soha! Ha kitartunk, ha dolgozunk, ha lesz erőnk kivárni és lesz hitünk, hiszem, sikerülni fog!
Éljen a Magyar Szabadság! Éljen a Haza!
Balogh Dénes konzul ünnepi beszédében a szabadságharc évfordulója mellett Eötvös József kultúrpolitikus születésének 200. évfordulójára is emlékezett.
Filep Lajos, az Ungvári Duhnovics Társaság elnöke az ezeréves magyar-ruszin barátság egyik fontos állomásaként emlékezett a 165 évvel ezelőtti eseményekre, amelyek, mint mondta, nagy mértékben befolyásolta a ruszinság életét is. Az értelmiség tagjai, köztük az ungvári kispapok is bekapcsolódtak a szabadságküzdelmekbe, így ott voltak a podheringi ütközetben is.
Rigó István, a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének elnöke ünnepi beszédében kifejtette: a szabadságról nem csupán beszélni, azért cselekedni is kell, az embereknek, így a fiataloknak készen kell lenniük akár az áldozatvállalásra is. A mai megemlékezésen az ungváriak a székelyföldi testvérekkel is szolidaritást vállaltak, ezzel is demonstrálva a nemzet egységét.
A felszólalók során Dupka György, a MÉKK elnöke zárta, aki beszédében kifejtette: bármennyire is legyen hangos a tér (ekkor érkeztek a Petőfi térre a hangosan skandáló, többnyire maszkot viselő szvobodások, akiket igen tekintélyes rendőrkordon választott el az ünneplőktől), mi, akik ősei több évszázada itt élnek, mindig itthon vagyunk a tájban, nem úgy, mint azok, akiket autóbuszokon szállítanak ide a szomszéd megyékből.
„Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim!
Immár 24 éve ünnepelhetünk szabadon. Most már elmondhatjuk, hogy a hősök kiontott vére nem volt hiábavaló. Most már látjuk és tapasztaljuk, hogy Kárpátalja esetében is egyre jobban „Összenő, ami összetartozik.”
Teleki Pál intő szavait se feledjük: "Csak addig maradhatunk fenn a népek tengerében, amíg a történelmi hivatásunk teljesíteni akarjuk. S amíg e mellett kitartunk és kiállunk. Ne tartson senkitől és semmitől, az ezer éves nemzet."
Ebből a bölcs megállapításból kiindulva elmondhatjuk, hogy a kelet-közép-európai rendszerváltások jelentős változásokat hoztak a kárpátaljai magyarok helyzetét illetően is.
A sajátos ukrán demokráciára való áttérés lehetőséget teremtett számunkra is, hogy a kulturális önszerveződés rögös útjára lépjünk. Megalakítottuk saját érdekvédelmi szervezeteinket, pártjainkat és bekapcsolódtunk a többségi állam politikai életébe. Számos negatív és pozitív politikai esemény, változás, jó és rossz döntés született a rendszerváltás óta. Mindezek különbözőképpen hatottak a kisebbségi helyzetünkre.
A pozitív változások ellenére magyarságunk helyzetéből fakadó problémák sora máig nem oldódott meg.
Nemzeti ünnepeink közül március 15-e, a magyar forradalom és szabadságharc napja minden évben lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük az eltelt évet, mérleget vonjunk, valamint felvázoljuk azt, hogy hol tartunk most és mi várható a jövőre nézve.
Ezen gondolatok és törekvések jegyében fogalmaztuk meg mi, magyar értelmiségiek 12 pontban a kárpátaljai magyarság követeléseit. Ezeket a régi és új követeléseket addig harsogjuk a többségi nemzet illetékes vezetői és más címzettek felé, amíg azok meg nem valósulnak. Csakis a magyar szabadság jegyében kell összefognunk, hogy követeléseink minden pontja megvalósuljon.
A MÉKK 12 pontja
Mit kíván a kárpátaljai magyarság?
1.) Felszólítjuk a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezeteket, képviselőnket, politikusainkat, az intézményvezetőket, a cselekvő magyarokat, hogy nemzeti összefogással kezdeményezzék a nyelvtörvény rendelkezéseinek végrehajtását, hogy érvényesítsék a magyar nyelvű oktatást érintő hatályos törvényeket, segítsék elő egy magyar öntudatú, ugyanakkor az államnyelvet is kiválóan ismerő nemzedék kinevelését. Legyenek kétnyelvű bizonyítványok a magyar iskolákban, hiszen ezek alkalmazására az elmúlt évszázadban mindig volt példa.
2.) Segítsék elő a magyar nyelv használatát az állami intézményekben! A magyar nyelv Kárpátalján legyen az állami közigazgatás egyik hivatalos nyelve! Minden magyar nemzetiségű állampolgár fordulhasson a hivatali szervekhez anyanyelvén, s ugyanezen a nyelven kapjon választ beadványára.
3.) Követeljük a lehető legszélesebb körű önrendelkezést a kárpátaljaiak számára! Területi, közösségi és kulturális autonómiát a magyar nemzeti közösség számára is!
4.) Az ukrán hatóságok határolódjanak el a szélsőséges ukrán eszméket hirdető szervezetektől, tegyenek meg mindent a magyarellenes megnyilvánulásainak felszámolására!
5.) Legyen vége a magyarellenes uszításoknak a kárpátaljai ukrán médiában és hírportálokon!
6.) Legyen végre hiteles történelmünk, amely végérvényesen tisztázza múltunk fehér foltjait, az itt élőkkel szemben elkövetett bűnöket.
7.) Ukrajnában is ismerjék el a kettős állampolgárság intézményét!
8.) Felhívjuk és felszólítjuk a két kárpátaljai mérvadó magyarság szervezet figyelmét az összefogásra, hiszen csak együtt vagyunk képesek biztosítani a közösség önkormányzati képviseletét. A két magyar szervezet szembenállása, a tömbmagyarság fel- és megosztottsága miatt fennáll a veszélye annak, hogy a magyar választók a jövőben még nagyobb arányban fogja támogatni az ukrán pártok jelöltjeit. A szembenállás, s ezáltal a lemorzsolódás miatt a kárpátaljai magyar érdekképviselet súlytalanná válik, s elvesznek eddig elért eredményeink.
9.) 2014-ben emlékezünk a sztálini lágerekbe való elhurcolások 70. évfordulójára. Követeljük, hogy rehabilitálják az 1944 őszén internált magyar és német férfiakat, nőket, töröljék el azokat a máig érvényes határozatokat, köztük az 1944-es manifesztum idevágó részeit, amelyek kollektív bűnösséggel vádolták meg a kárpátaljai magyarokat és a németeket!
10.) Közösségi magyar felelősségvállalást! A magyar kormány ne szelektáljon a kárpátaljai magyar szervezetek és azok tagjai között, mert ezzel is a megosztást segíti elő. A minden magyar összefogásának elve érvényesüljön a nemzetpolitikában!
11.) Élhető mindennapokat és tervezhető jövőt a vidéknek! A mezőgazdaság és a turizmus kapjon kiemelt támogatását. Szüntessék meg a kárpátaljai falvak elsorvasztását!
12.) Virágzó jövőt a magyarság, a ruszinság és minden kárpátaljai népcsoport számára, velük szemben tartsák be a jogegyenlőség elvét! És soha, egy percre se feledjük az isteni elszámolás Szabó Dezső-i parancsát: „Minden magyar lélek felelős minden magyar lélekért.”
"Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!"
Egyenlőség, szabadság, testvériség!
Köszönöm, hogy meghallgattak!”
A Szózat elhangzása és a koszorúzás előtt a nemzeti ünnep részvevőit az összefogás jegyében Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője, ungvári lelkész áldotta meg.
