A tiszapéterfalvai Kokas Banda népzenei együttes neve valószínűleg kevesek előtt ismeretlen. Családi „vállalkozásnak” is nevezhetnénk a zenekart, hiszen id. Kokas Károly gyermekei, Erzsébet, Krisztina és Károly hamar felnőttek a feladathoz, hogy erősítsék, bővítsék a zenekart ének- és tánctudásukkal. Erzsébet, a család legidősebb gyermeke szólóénekese a zenekarnak. Még húsz éves sem volt, amikor édesapja bátorítására megalapította a Napsugár Hagyományőrző Gyermekcsoport és Egyesületet, mely idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. A kezdetekről, az elmúlt évek tapasztalatairól és fejlődéséről Kokas Erzsébet népdalénekes, az egyesület művészeti vezetője mesélt.
– 2006-ban alakult meg a Kokas Banda. Édesapám akkor még a tiszapéterfalvai zeneiskolában tanított, és mindig nagy vágya volt, hogy egyre több gyermek látogassa a tanintézményt. Én akkoriban kezdtem el a tanulmányaimat a Nyíregyházi egyetem énekzene, népi ének szakán, és arra kért, keressük fel az óvodákat, mutassuk meg a gyermekeknek a népi hangszereket, játszunk velük, énekeljünk nekik. Ez így is történt, a környező falvakban működő óvodákba látogattunk, s a szülőknek annyira megtetszett ez a kezdeményezés, hogy arra kértek, nem-e lehetne ezt rendszeressé tenni, egy kis csapatot alakítani. A kis csapat, amit mi Tiszapéterfalvai Napsugár Hagyományőrző Gyermekcsoport és Egyesületnek neveztünk el, 2010 szeptemberében alakult meg.
Húsz gyerekkel kezdtünk, és mire észrevettük, pillanatok alatt százra nőtt ez a szám. Egy hagyományőrző csoport tevékenysége nehezen illeszthető be egy zárt intézmény keretei közé, ezért volt nagy álmunk, hogy egy saját helyünk legyen, ahol megélhetjük korosztályi besorolás nélkül hagyományainkat, tanulhatunk időseinktől és kicsik, nagyok, szülők, nagyszülők együtt táncolhatnak. Veres Attilának és kedves családjának köszönhetően költöztünk át a Napsugár egyesületi házba Tiszapéterfalván. Másik kedves helyszínünk a családi házunk kertje, ahol kemencében sütünk, lekvárt főzünk, májusfát állítunk, egy nagy családként vagyunk otthon.
Erzsike és édesapja tehát belevágott a gyermekek népművészetre való oktatásába, hároméves kortól lehetett csatlakozni az egyesülethez. Később idősebbek is jelentkeztek, ugyanis híre ment, hogy milyen jó ehhez a vidám csapathoz tartozni. Mindeközben gyűjtő munkába kezdtek, hogy ne csak más tájak, hanem helyi anyagokból is dolgozhassanak. Ennek köszönhetően Tatabányán, a X. Forgórózsa Fesztiválon arany fokozatot szerzett a nagydobronyi koreográfiájuk.
– Eleinte csak én és a Kokas Banda tagjai foglalkoztunk a gyerekekkel, ám amikor a húgom, Krisztina és az öcsém, Károly oda nőttek, ők is csatlakoztak, s a népi játék világából a néptánc csodálatos világába kalauzolták a gyerekeket. Az oktatást az énekes népi játékokkal kezdtük, s kezdjük mind a mai napig, mindig olyan körjátékokat választok, amibe sokat kell énekelni, mert hiszem, hogy az éneklés „megszólítja” a gyermekeket. Aztán, amikor 4-5 évesek a gyerkőcök, kezdjük el a népi ének oktatást, majd hangszert választanak, s ezzel párhuzamosan néptáncolnak.
– Az eltelt évek alatt számos megmérettetésen is részt vettetek. Melyikek a legemlékezetesebbek?
– Az első perctől igyekeztünk elvinni a gyerekeket a zenei találkozókra, versenyekre, fesztiválokra. Itthon a Szól a fülemüle népművészeti versenyen mindig részt veszünk. A Dunán innen, Tiszán túl tehetségkutató versenynek pedig mi vagyunk a házigazdája Kárpátalján, a legjobbak a Miskolcon megrendezett döntőn is színpadra állhatnak. Az utóbbi időben is rendkívül sok fellépésünk volt, van, színvonalas helyszíneken. A teljesség igénye nélkül emelném ki, hogy Beregszászi Olga budapesti jótékonysági rendezvényein képviselteti magát a Napsugár a Kokas Bandával, nemrégiben a Kösöntyű fesztiválon léphettünk színpadra ismert és elismert hagyományőrzőkkel, a Pál István Szalonna és Bandája által szervezett Kárpátalja megsegítéséért koncerten a Hagyományok Házában, és a Budai Fonóban is részt vettünk.
Ez a nagyszerű oktatás és fellépések sorozata hosszú évekig tartott, de a 2022-ben kitört háború a Kokas Bandát, s a gyermekekkel való aktív és intenzív foglalkozást sem kímélte, Kokaséknak is ötletelniük kellett, hogyan tovább, de megtalálták az átmeneti megoldást.
– Mint mondtam, a kezdetekkor nagyon nagy tempóban fejlődtünk, rengeteg tanítványunk volt, korosztályok nevelődtek ki. Talán az egyik legszebb dolog, hogy a tanítványaink között mára már édesanya is van, s sokan közülük a tanítói és óvónői pályát választották. De a kérdésre visszatérve. Igen, kerestük a megoldást, mert nagyon sok család elköltözött, viszont a mai napig azért tudunk működni, mert ha szólunk a szülőknek, hogy próba lesz, azonnal hozzák a gyermekeket.
Azt viszont fontos megemlíteni, hogy azóta két helyszínen, Tiszapéterfalván és Tarpán zajlik a tehetséggondozás, így azok a gyerekek, akik Magyarországon laknak, Tarpára jönnek foglalkozásra, akik pedig itthon maradtak, a péterfalvai egyesületi házba.
Rendezvényeinket is mindkét helyen megtartjuk. A születésnapi ünnepségünket Tarpán már megszerveztük, az ünneplő közösséget Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár köszöntötte levélben. Jómagam számadást tettem az együttes hagyományőrző tevékenységéről, az elért eredményeiről. Pótszülinapi rendezvényünket pedig szüreti mulatsággal egybekötve Tiszapéterfalván szerveztük meg.
Mint azt beszélgetőpartnerem elárulta, a Tarpán megtartott születésnapi ünnepi műsor a család tematikára épült, sokan ott találkoztak: a nagytesók, akik nem jöhetnek haza, találkozhattak a kistesókkal, az édesanyák idősebb gyermekeikkel.
– Olyan jó volt látni, hogy mindenki mindenkivel táncolt, a fiú testvérpárok verbunkoztak, de a fiú-lány testvérek is táncoltak együtt. Azok közül, akik már kirepültek tőlünk, többnyire egyetemisták, sokan visszajöttek az ünnepségre fellépni, hiszen ők örökös tagjai a csapatnak, ami mindannyiunk számára nemcsak öröm, hanem maga a csoda. A népzenei kíséretet állandó zenekarunk, a Kokas Banda szolgáltatta. A koreográfusok Botos Krisztina és ifj. Kokas Károly voltak. Édesanyám pedig, id. Kokas Erzsébet kézműves foglalkozást tartott a gyerekeknek. Az ilyen rendezvényeken, de egyébként is mindig hála tölti el a szívem, hálás vagyok a gyermekekért, a mindig segítőkész szülőkért, a mögöttünk álló csodás tizenöt évért.
– Beköszöntött az ősz. Most mivel foglalkoznak a gyerekek?
– Október elején a baba-mama foglalkozáson a legkisebbeket vártuk anyukájukkal. Az alkalmon az anyukák a kisfiúknak tulipános mellényt hímeztek, a kislányoknak pedig zsebkendőt. Tehát minden korosztályt igyekszünk megszólítani. A közös munkát szüreti mulatság követte. Ezután a Márton-napi mulatságra, a lámpás felvonulásra készülünk. Aztán jön a mindenki által oly nagyon várt advent, a karácsonyi, betlehemi készülődés, a gyertyagyújtás. Ebben a csodás időszakban a templomokban régi karácsonyi népi énekeket énekelünk, családokhoz látogatunk. Ilyen meghitten és reménnyel a szívünkben szeretnénk zárni az idei esztendőt.
