Gyöngyösi István költő szülőháza Radváncon

Az Ungvárhoz tartozó Radváncon, a Gyöngyösi István u. 8. szám alatt található az egykori Gyöngyösi-kúria, amelyet a megyeszékhely egyik legrégibb épületeként tartanak számon. Ebben a házban született 1629-ben Gyöngyösi István költő (1629–1704), a magyar barokk irodalom jeles művelője. Az épületben hosszú évtizedeken át a vidék erdészeti hivatala működött, így az erdészet házaként is emlegetik. Jelenleg az épületben a posta 7. sz. részlege működik, a másik részben lakásokat alakítottak ki.

A kiskastély a XVI. század végén - a XVII. század elején épült. A megyei műemlékvédelmi hatóság nyilvántartásában 167 / 0, s./sz. -1091. szám alatt szerepel.

Az épület architektúrája: a klasszikus stílusban emelt földszintes téglaépület "T" alaprajzú, pincével van ellátva, tetőzete csapott négyszögletű, főhomlokzata közép-rizalittal tagolt. A XVIII. sz. végén a főhomlokzatot klasszikus stílusban átalakították, a helységeket újratervezték.
Az épületen lévő emléktábla felavatása 1908. szeptember 20-án az ungvári Gyöngyösi Irodalmi Társaság nevéhez fűződik:

"Itt született Radvánczi Gyöngyösy István
1620 körül † 1704
a Murányi Vénus és egyéb művek XVII. századbeli nagy költője.
Emléke poraiból megélemedett
phoenixként támadt föl honfiúi szívekben és emlékeiben,
melyet a Gyöngyösy Irodalmi Társaság közreműködésével a költő szülőhelye
Radváncz község emelt hazafias kegyeletből 1908-ban."

Az irodalom és művészpártoló egyesület 1906-ban alakult, elnökévé miszticei Románecz Mihály műfordítót, irodalmárt választották meg, aki 1899. október 30-tól az ungvári királyi Katolikus Főgimnázium (ma: az UNE kémiai kara) igazgató-tanára volt. A Románecz Mihály által irányított Gyöngyösi Irodalmi Társaság kezdeményezte 1911-ben például az ungvári Petőfi-emléktábla felállítását is. Alapítói között neves személyiségek voltak, köztük Fülöp Árpád (1863–1953) költő, Magyar Bálint ungvári katolikus papköltő és mások. A társaság aktív irodalmi és kulturális tevékenységet fejtett ki vidékünkön.

Összeállította:
Dupka György, Fuchs Andrea, Zubánics László

Садибний будинок у передмісті Радванка

В передмісті Радванка розташований колишній садибний будинок поміщика (вул. І.Дєндеші, №8), що є одним з найбільш ранніх пам'яток житлової архітектури міста.

У 1629 році тут народився Іштван Дєндєші (1629 – 1704 ) – відомий угорський поет епохи барокко. Будинок деякий час використовувався лісництвом, тому згадується як "Будівля Лісництва". На даний момент у будинку знаходиться відділення поштового звязку № 7, а також квартири.
Будинок був побудований в кінці XVI. – на початку XVII. ст. і входить у перелік пам’яток історії місцевого значення Закарпатської області (Охоронний номер - 167 / 0, п/п-1091).
Архітектура будівлі: побудований у стилі класицизму, цегляний, Т-подібний в плані, одноповерховий, з підвалом, дах чотирисхилий із заломом. Кути будівлі підкреслені рустом, вікна декоровані сандриками і наличниками, по осі головного фасаду – ризаліт. Всередині частково збереглися склепінчасті перекриття, приміщення розташовані секційно. До наших часів дійшов у перебудованому вигляді (приміщення переплановані, класичний декор фасадів) ймовірно у XVIII ст.

У 1908 літературне товариство ім. Дєндєші поставили меморіальну таблицю.
У 1906 році офіційно було створено літературне товариство ім. Іштвана Дєндєші. Серед засновників були такі відомі постаті як: Міхай Романець (з 1899 року директор ужгородської католицької гімназії (сьогодні хімічний факультет УжНУ), літератор, перекладач), Арпад Філеп (1863-1953 ) поет, вчитель ужгородської католицької гімназії, Балінт Мадяр (ужгородський католицкий священик, поет) та ін. Літературне товариство приймало активну участь у культурному житті Ужгорода.

Összeállította és fordította:
Dupka György, Fuchs Andrea, Zubánics László