Költő, fotós, szociológus
(1974. július 5.)
Pallóban kezdte el iskolai tanulmányait, majd a Sislóci Dobó István Középiskola elvégzése után 1991-től Budapesten folytatta tanulmányait. Mint költőt Balla D. Károly fedezte fel a Galéria Kiadó által meghirdetett pályázaton. Először a Pánsíp magazinban jelentek meg írásai. A fiatal kárpátaljai alkotók Razzia (Ungvár, 1993) című antológiájának összeállítója. Szerkesztője volt, 1991–97 között a Nemzetközi Előkészítő Intézet irodalmi, kulturális folyóiratának, a Tiszavirágnak. 1993-tól az ELTE első éves szociológusaként bekapcsolódott a Szociopaták (szintén budapesti) egyetemi folyóirat szerkesztésébe, 1995-ig gondozta a diáklapot.
Megszerezte a szociológus diplomát. Az egyetem elvégzése után Magyarországon telepedett le. 1998-tól a Véletlen Balett című folyóirat szerkesztője, amelyben posztmodern írásai is megjelentek. A folyóirat 2005 őszén megszűnt. A továbbiakban verseivel nem találkozunk. Szociológusként doktori képzésen vett részt Budapesten. Egyre intenzívebben fotózással foglalkozik, amely mint vallja: „önkifejezés számára”: (http://www.ipocs.fotovilag.org/bemutatkozas). 1995-ben megjelent első és egyben utolsó verseskötete kapcsán Balla D. Károly Négy kísérlet a megújúlásra című esszéjében a következőket írta Pócs „posztmodern hangütéssel” jellemzett költészetéről: „Saját kiábrándultságától meghatódva filozófiai mélységekbe ritkán tud leereszkedni, ám pontos megfigyelései, képi látásmódja, meg-meghökkentő őszintesége, verseinek egységes stílusa és magas hangulati értéke méltán tette kötetét – főleg a fiatalok, a diákifjúság körében – népszerűvé. Egyszersmind hozzájárult ahhoz a modernizációs, megújító folyamathoz, amelyen minden bizonnyal át kellett esnie régiónk irodalmának. (Könyve publikálása óta Pócs költőként csupán néhány folyóirat-publikációval jelentkezett; ezekben – egyelőre – nem sok jelét látni a továbbfejlődésnek, az alkotói elmélyülésnek; úgy tűnik, már “mindent megírt”, ami életérzéséből, világlátásból alkalmas volt arra, hogy poézissé szublimálja.)”
Műve: Álarcosbál. Versek, UngBereg Alapítvány Galéria Kiadó, Ungvár-Budapest, 1995.
Irodalom, forrás: Balla D. Károly: A hontalanság metaforái. Publicisztitkák, esszék, vallomások 1988-2000. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2000,183-185. old. Tárolt változat: http://www.forrasfolyoirat.hu/9906/balla.html, Iván Zsuzsanna: „szokatlan szavakban / nyilvánulok meg” A kárpátaljai (?) Négyek. In: Forrás. Tárolt változat: http://www.forrasfolyoirat.hu/0812/ivan.pdf, Dupka György: A magyar irodalom Kárpátaljai Lexikona 1918- 2007 [Pócs István]. In: Ukrajnai Magyar Krónika. - 2006. július 5. 10. old., Balla D. Károly: Dupka orbitális bakija. In: https://www.google.com.ua/?gws_rd=cr&ei=_mrNUtiJEsruswaa-4Ew#q=Dupka+Pócs-baki., Dupka György: Helyreigazítása Pócs István életrajzával kapcsolatosan. In: Dupka György: A magyar irodalom Kárpátaljai Lexikona 1918-2007 [Becske József Lajos]. In: Ukrajnai Magyar Krónika. - 2006. augusztus 9.10.
Elektronikus irodalom: Pócs István versei. In: Pannontükör, 1999/1. január, február, http://www.pannontukor.hu/PDF/1999/1999_01.pdf
