-
Annyi év után, amikor elhallgatták a Gulágra hurcolt magyarok szenvedéstörténetét, hirtelen kiszakadt belőlünk a fájdalom és a keserűség
Írta: Oláh Zsolt | Forrás: origo.hu | 2020. május 04.
Kárpátalján, Nagymuzsalyon született. Tizenévesen lett gyerekszínész, amikor a Vidnyánszky Attila rendezte Gyilkosság a székesegyházban című előadás betlehemes keretjátékában Vidnyánszky Éva kiválasztotta Mária szerepére. Már tinédzser fejjel anyaországi, ukrajnai, lengyelországi és oroszországi színházi fesztiválokra vitték magukkal a beregszászi társulat tagjai. A középiskola elvégzése után sikertelenül felvételizett a Színművészeti Főiskolára, a Pesti Magyar Színiakadémián azonban felfigyeltek tehetségére. Játszott Csehov, Csokonai, Goldoni, Hobo, Madách, Molnár, Móricz, Osztrovszkij, Shakespeare, Tamási, Tersánszky, Viripajev darabjaiban, együtt dolgozott többek között Árkosi Árpáddal, Szergej Maszlobojscsikovval, Valerij Fokinnal, Viktor Rizsakovval, természetesen Vidnyánszky Attilával, és szerepeket kapott a Nemzeti Színházban. A nagyközönség nemrég a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban is láthatta, ahol Sütő András Advent a Hargitán című előadásában Árvai Réka szerepalakját formálta meg. Életének meghatározó állomása Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című regényéből készült monodrámája, majd a Zsigmond Dezső rendezte azonos című film főszerepe, amellyel bejárta Európát és Amerikát, a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon pedig elnyerte a legjobb női színésznőnek járó díjat. Tarpai Viktóriával, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművészével a külhoni lét rendkívüli erőt követelő élethelyzeteiről, a kegyelmi állapotok személyességéről, és arról is beszélgettem, hogy mit tehet az ember, ha huszonévesen átgondolatlan döntést hoz.
-
„Mi ezer éve vagyunk itt” - Beszélgetés egy fiatal kárpátaljai irodalmárral
Írta: Lengyel János | Forrás: karpatinfo.net | 2020. május 04.
Szabó Kárpáthy Kata pedagógus, újságíró, egyetemi hallgató, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagja. Tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán magyar nyelv és irodalom szakon végzi, emellett a Debreceni Egyetemen levelező tagozaton szociálpedagógiát hallgat.
-
„Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát” – májuséjszakai szokások az egykori koronavárosban
Írta: Váradi Enikő | Forrás: karpataljalap.net | 2020. május 03.
A májusfaállítás és a május éjszakai szokások szerte a magyar nyelvterületen elterjedtek. A legismertebb május éjszakai szokás szűkebb pátriánkban a májusfa- vagy májfa-, azaz nyírfaállítás, melyet sok településen a mai napig őriznek. Az egykori felső-Tisza-vidéki koronavárosban, Visken mindmáig erősen él a május éjszakai hagyomány, mely a többi kárpátaljai településtől eltérő szokásvilággal bír, s amelyről az idén április 30-áról május 1-jére virradóan sem feledkeztek meg.
-
A kultúra, a képzőművészet ereje – Beszélgetés Őry Lászlóval, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület alapító elnökével
Írta: Hegedűs Csilla | Forrás: KISZó | 2020. május 02.
„Művész az, aki megvész az Úristen által alkotott mű szépségétől.”
„A művészlélek érezteti igazában, milyen óriási művész az Alkotó.”
Erdélyi Béla
Őry László a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület alapító elnöke, író, amatőr fotós, a Civil Egyeztető Tanács (CET) elnökségi tagja. Beszélgetásünk során az alkotás titkai mellett a hazaszeretet, a nemzeti öntudat, a hit, a művészet ereje, más kultúrák tisztelete is szóba került.
-
Az ungvári vár titkai. A Drugeth család elveszett címere
Írta: Mihajlo Dzsahman | Forrás: uzhgorod.in | 2020. május 02.
Ha valami Ungvárra látogat, annak első útja valószínűleg a város legrégebbi épített örökségébe – a várba – vezet, amely az Ung-parti város egyik fő jelképévé vált. Több mint ezer éves múltja ellenére kiváló állapotban maradt fenn, s évente több százezer turista keresi fel.
Közel négy évszázadon keresztül Ungvár, illetve a Magyar Királyság története számos szálon kötődött a gróf Homonnai Drugeth családéhez. Képviselőik a XIV. század elején érkeztek Magyarországra a Nápolyi királyságból az Anjou-házból származó trónkövetelő – Károly Róbert kísértetében. Első jelentős képviselőjük, Drugeth Fülöp kapta adománybirtokként Ung várát és annak környékét, 1322–1327 között pedig az ország nádoraként tevékenykedett. A Drugethek nevéhez fűződik az ungvári és a nevickei vár felépítése, illetve átépítése.
-
Ahol véget ér a szó, ott kezdődik a zene – Bemutatjuk Kalimboys&Erzsike zenekart
Írta: Kurmay Anita | Forrás: karpatinfo.net | 2020. május 02.
Az élőzene mindig is különleges hangulatot varázsolt és varázsol egy-egy eseménynek. Esküvők elengedhetetlen kelléke, de ma már születésnapok, szalagavatók, leánykérések alkalmával is kérhetünk élőzenét. Akár zongorista, akár jazzduó – az élőzene egyszerűen szintekkel tudja megdobni a hangulatot. Semmihez sem hasonlítható élő lüktetés, hozzáadott érték van benne.
-
Szerenád május éjszakáján – „Csak egy kislány van a világon…”
Írta: Kovács Elemér | Forrás: karpatinfo.net | 2020. május 02.
Sokan tartottunk tőle, hogy a járványhelyzet miatt, mint annyi más dolog mostanság, a májusi szerenád is átkerül a digitális térbe, hogy jobb híján ily módon köszöntsék fel kedvesüket a férfiak. Akadt persze erre is jócskán példa, hisz akiket például nagy távolság, vagy egy határ választ el a másiktól, azok csak ily módon nyilváníthatták ki gyengéd érzelmeiket a másik felé.
-
Egyszer volt… harminc éve volt… – egy Miskolcon szerkesztett Kárpátalja című lap
Írta: Horváth Sándor | Forrás: KISZó | 2020. május 02.
Mindössze néhány évfolyamot ért meg. Ennek ellenére helye, fontos szerepe volt a Szovjetunió felbomlását követő időszak kárpátaljai magyar közéletében. Magán hordozta egy változó, forrongó, sok tekintetben ellentmondásokkal terhelt, sikerekben és kudarcokban bővelkedő kor minden jellemzőjét. Ez volt a Kárpátalja.
-
Tárgyi emlékeink a budapesti Iparművészeti Múzeumban
Írta: Zubánics László | Forrás: | 2020. május 01.
2016-ban a kandidátusi értekezletem függelékeihez kerestem XVII–XVIII. századi Északkelet-Magyarországhoz kapcsolható tárgyi emlékeket az interneten. Számos érdekes darab (pl. Dersffy Orsolya pecsétgyűrűje) mellett a figyelmemet felkeltette az Iparművészeti Múzeum egyik műtárgya, amely leírása szerint egy kettős címerrel díszített miseruha. 1884-ben Lehoczky Tivadar, vidékünk neves régésze és múzeológusa a Magyar Geneológiai és Heraldikai Társaság közlönye, a Turul számára írt „A Drugeth- és Althán-család czímereiről” című tanulmányában részletesen leírja az ungvári vár belső bejárata fölött lévő „seregélyes” címertáblát, illetve leír egy hímzett miseruhát is, amelyet az ungvári görög katolikus székesegyházban őriztek. A múzeumi linkre kattintva nagy meglepetésemre éppen ebbe a nevezetes darabba „botlottam”, ami nagy meglepetést okozott, mivel a XX. század két nagy világégése, illetve a különféle impériumváltások következtében tárgyi örökségünk nagy része elpusztult, elveszett.
De lássuk is, miről van szó?
Megnevezés: Miseruha Althann Mihály és Drugeth Julianna kettős címerével, az egykori ungvári jezsuita templomból
Leltári szám: 7383
Gyűjtemény: Textil- és viseletgyűjtemény
Készítés ideje: textil (XVIII: század eleje), hímzés: 1720
Készítés helye: textil (Franciaország), hímzés (Magyarország)
Anyag: selyemszövet
Technika: ezüstfonallal brosírozott, fémfonalas domború hímzés, színes selyemfonallal brosírozott.
Hosszúság: 114 cm, szélesség: 76 cm
-
Az ungvári vártemplom titkai
Írta: Zubánics László | Forrás: Kmmi | 2020. április 30.
Az Ungvári Nemzeti Egyetem régészeti tudományos expedíciója a múlt év során feltárásokat végzett az ungvári várban lévő Szent György templom romjain, amely során számos tárgyi emlék, köztük XVII. századi fegyverek is napvilágra kerültek. A diákok bevonásával megvalósult feltárás során elsősorban a főhajóban kutattak, ahol számos korabeli tárgy, illetve annak töredéke került elő. Mint dr. Volodimir Mojzes docens, az expedíció vezetője elmondta: az ásatás kézzel fogható eredményei között közel 50 bejegyzési számmal ellátott lelet van. Sajnos 1728-ban egy hatalmas tűzben a templom leégett, a falak és a kripta is jelentős károkat szenvedtek. Az 1740-ben itt elhelyezett osztrák helyőrség katonái is fosztogatták az itteni sírokat. Ennek ellenére több lelet is előkerült: két szablya, medálok, gombok, övveretek, érmék, illetve sikerült beazonosítani több XV–XVII. századra datálható sírt is.
Volodimir Mojzes a közelmúltban Facebook-oldalán több olyan töredéket is bemutatott, amelyek a tavalyi ásatások során került elő. Ezek között két kőtábla (talán sírfedőlap) töredéke érdemel figyelmet, amelyek azt bizonyíthatják, hogy az ungvári vártemplomba a Homonnai Drugeth család már a XIV. század első felében is temetkezett. A töredékek latin nyelvű feliratait jelenleg magyarországi szakemberek vizsgálják. Reméljük, hogy az idei év nyarára tervezett újabb expedíció is hasonló leleteket hoz majd napvilágra.
A korábbi temetkezésekről nincsenek adataink, azonban forrásokkal is alátámasztható, hogy a XVI. században a Drugeth család tagjai közül itt talált végső nyughelyet: (V.) István (1599), a korszak neves katonája, fiai: (II.) László (1600), illetve (I.) Bálint országbíró (1610), illetve unokája (VI.) István (1610) – valamennyien Ung és Zemplén vármegyék főispánjai. A család másik (katolikus) ágának képviselői közül itt nyugodott: (IV.) György országbíró, felső-magyarországi főkapitány (1662), fiai (XI.) János (1682) és (II.) Zsigmond (1684) és felesége, Esterházy Mária (1684). De ide temették el 1680. május 20-án a Barkóczy család több tagját (Barkóczy Istvánt, Barkóczy Istvánné Dessewfy Klárát, ifj. Barkóczy Istvánt és Barkóczy Sándort).
De mit is kell tudnunk az ungvári vár Szent György templomáról? A látogató napjainkban csupán romokat lát, azonban az 1728-ban bekövetkezett tűz előtt a vár egyik ékessége volt. Tájékoztatásul figyelmükbe ajánlunk két tanulmányt, amely a vártemplom történetével foglalkozik!
