A 2020-as év elején senki nem gondolta, hogy vár ránk egy hosszú-hosszú pandémi, ami karanténba zárja az embereket, családokat, országokat. És így természetesen programokat is. A Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság néhány tagja: Szabó Zita iskolapszichológus és vállalkozó, Bábel Zsuzsa, Mészáros Renáta pedagógus, Halász-Balog Zita református lelkész és Gál Natália színművész rendhagyó programra készült tavaly tavasszal. A korlátozásokat, szabályokat figyelembe véve, megkésve bár, de a programsorozat létrejött.
– Eszterlánc. Ez lett a program neve. Mit lehet róla tudni? – kérdeztük Gál Natáliát.
– Játék, közösség, együttlét, vidámság, összekapcsolódás. A kör, mely védelmez, óv. Ez a program is ilyen. Tele van szeretettel, vidámsággal, figyelemmel, kedvességgel, együttléttel, befogadással, elfogadással. Hogy kiknek szól? Végeredményben mindenkinek. De ebben a konkrét esetben Kárpátalja három helyszínén lévő gyermekeknek szólt. Aztán, remélhetőleg, lesz még folytatás, mert „lánc-lánc-eszterlánc”. Fontosnak tartottuk, hogy egy teljes napos programot készítsünk olyan gyermekeknek, akik valamilyen oknál fogva ettől meg vannak fosztva.
A színművész elmondta, egy egész napba sok minden belefér. Kézművesség (rajz, festés, gyurmázás, gyöngyfűzés, fonás, applikálás, pokrócszövés), hajszobrászat, arcfestés, népi játékok, népzenei- és néptáncbemutató, népi hangszerek megismerése, táncház, meseelőadás, drámapedagógiai és élménypedagógiai foglalkozások, segítő beszélgetés, közösségi játékok.
– A foglalkozások vezetői mentálhigiénés kollégák, akik nagy örömmel vettek részt a programban, mint ahogy a színészkollégák is a beregszászi teátrumból. A Kokas Banda kárpátaljai népi együttes tagjai színes programmal, Kopinecz György és Emese pedig arcfestéssel és kézműves foglalkozásokkal várták a résztvevőket. Az egész olyan, mint egy falunap vagy egy kirakodó vásári program, mondhatja bárki. Igen, akár az is lehetne. De mindezt a célközönség saját környezetben kapta meg, és nem is akárhogyan. Első ízben a hetyeni Élim református napközi otthonában jártunk, ahol fogyatékkal élő gyerekeket gondoznak. Majd a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon következett. A harmadik tervezett helyszín a mezővári Nefelejcs Rehabilitációs központ volt, ami végül a karanténhelyzet miatt változott, a Beregszászi 7. Számú Általános Iskolába látogattunk el, ahol roma gyerekek tanulnak.
– Önök szerint miért volt ez a program hasznos és jó?
– Az együtt töltött idő alatt segítettünk erősíteni a program résztvevői önértékelését, fontosnak, elfogadottnak, teljes értékűnek, értékesnek érezhették magukat, s ezzel segítséget nyújthatunk lelki fejlődésükben, a beilleszkedésben. Ezzel a programmal színesítettük az életüket, a gyerekek már a foglalkozások kezdetén felszabadultak, igazán bensőséges beszélgetések, kapcsolatok alakultak ki, s a szórakozáson túl egy kis időre levettük a terhet a velük foglalkozó nevelők, szülők válláról, hozzáadtunk valamit az életükhöz. Bemutatva a mentálhigiéné hasznosságát, a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaság hírnevét is öregbítettük. Azok a gyerekek, akik a projektben részt vettek, segítségre, támogatásra szorulnak: árvák, félárvák, nehéz sorsúak, meggyötörtek, megviseltek, fogyatékkal élők, akik ezentúl bármikor segítségért fordulhatnak a projektben részt vevő szakemberekhez – hangsúlyozta Gál Natália.
– Pszichológiai szempontból mit adtak ezek a programok a gyerekeket? – érdeklődtünk Szabó Zitától.
– Mentálhigiénés szakemberként érzékenyebben hat rám a gyerekek megnyilvánulása, ez lehet ragaszkodás és elzárkózás is. Minden gyerek másként éli meg a környezetét. Amit a kollégáimmal tapasztaltunk az intézményekben, az inkább a nyitottságról az elfogadásról szólt. Hamar kialakult közöttünk a bizalom. Azt gondolom, hogy a fejlődés inkább nálunk mutatkozott meg, sokat tanultunk a gyerekektől. Számukra a közös foglalkozások élménye, valamint szeretetünk átadása tette különlegessé a találkozást.
– Ezek a gyerekek mennyire tudnak megnyílni?
– Lehetőségünk nyílt négyszemközti beszélgetésekre is. Fejlődés-lélektani szempontból a korcsoportra jellemző nehézségekkel találkoznak, ugyanúgy, ahogy mi is átéltük ilyen a korban küzdelmeinket, beilleszkedési, elfogadtatási harcainkat. Nem tapasztaltam, hogy az intézetben, vagy a fogyatékkal élő gyerekek és a családban úgymond egészségesek között eltérő lenne a nyitottság vagy az elzárkózottság, ez mindenkinél egyéni tulajdonság. A szeretve lenni érzésére viszont mindenkinek szüksége van. Azt a lehetőséget természetesen megadtuk nekik, hogy bátran keressenek meg minket kérdéseikkel, vagy ha beszélgetni szeretnének.
– A közeljövőben hová szeretnének eljutni?
– Terv mindig van… A megvalósítás ütközik nehézségekbe. A jövőben is a lehetőségekhez mérten tervezünk szeretetprogramokat. Az Eszterlánc olyan programsorozat, ami egyensúlyt teremt: adunk-kapunk, lemerülünk- feltöltődünk, szeretünk és szeretve vagyunk.
A fentebb említett három helyszínen összesen 220 gyermek vett részt a magyar kormány által támogatott programban. A rengeteg mosoly és hálás tekintet, amit kaptak a szervezők, megerősíti őket abban a tudatban, hogy adni mindig jó. Kell ennél nagyobb boldogság?…
