Írta: Kovács Erzsébet | Forrás: Kárpátinfo.net | 2023. szeptember 12.
Mint a bárányokat az akolba, úgy terelte Szokolay Dongó Balázs furulyajátéka a Fabulya Andrea által tolmácsolt verssorokat a szívekbe. S azok mind célba értek, megpendítve a lélek legrejtettebb zugainak is húrjait. Lélekemelő perceket szerzett ezen az esten a nagyszerű zenész és versmondó. Produkciójukban hihetetlenül egymásra talált a vers és a zene, magukkal ragadva a hallgatót filozófiai mélységekbe és magasságokba.
Szokolay Dongó Balázs Príma-díjas zenész és Fabulya Andrea versmondó közös estjére a Kárpátaljai Kultúrkaraván szervezésében szeptember 11-én került sor a Helikon hotel konferenciatermében, ahol a versek magyar népzenei ihletésű, pásztornótákon alapuló improvizatív muzsika kíséretében jutottak el a hallgatóhoz. Az előadóművészek a magyar irodalom klasszikusaitól válogattak. Elhangzott többek között Faludy György Monológ életre-halálra és Óda a magyar nyelvhez, Weöres Sándor egyik szimfóniája és a Víztorlasztó, Vas István Határozók és kötőszavak, Kosztolányi Dezső Harsány kiáltások tavaszi reggel és Vigyázz, Ady Endre Sem utódja, sem boldog őse, Karinthy Frigyes Előszó, Reményik Sándor Ne ítélj, Kányádi Sándor Sóhajtás, Márai Sándor Ajándék, Babits Mihály Húnyt szemmel c. verse. Szécsi Margit négysorosát az előadókkal együtt tanulta meg a közönség: „Úgy néztem magamra mindig, ahogy csodára nézni illik, csodára, az ember fiára, kezeire, nyírott hajára…”. A muzsika pedig új csatornákat nyitott meg a hallgatókban, amiken keresztül nem csupán a fülekig, de a lélekig jutott el a szó, a hang, a zene. Ebben a gondokkal, feszültséggel teli időszakban igencsak szükségünk van ilyen lelki töltekezésekre, meditatív kikapcsolódásra.
– Léleknyugtató és -emelő verseket, zenét hallhattunk ma este. Hogy választanak verseket, s mit szeretnének átadni? – kérdeztük Fabulya Andreát.
– Amikor közös produkcióra készülünk, akkor a versválasztás egyik kritériuma, hogy megérezzük a ritmust. A másik, talán a legfontosabb, hogy valamiféle megélés van a szívünkben ilyenkor, szerénytelenül akár katarzisnak is mondhatjuk. Amikor ezt megéljük, akkor döntünk, mert szeretnénk nagyon emberi módon közelíteni a közönségünkhöz, és azokat a tartalmakat felmutatni, amelyek mindenkiben mélyen ott munkálnak, de nem biztos, hogy a világ lehetővé teszi, hogy azok éppen ott, akkor szabadon szárnyalhassanak, vagy akár csak működni tudjanak. S ez mindig egy mélyre tekintés.
– Ez a zene is egészen másként mozgatja meg bennünk a verssorokat, az érzéseket.
– Örülök, ha ez így van, és valóban megmozgatja a verseket, a befogadót – mondja Szokolay Dongó Balázs, aki a népzene és az archaikus zene „rabja”, ahogy ő vallja ezt magáról. – Úgy gondolom, hogy ezek a költők örültek volna, ha a népzene mellett hallják a verseiket. Ez egyfajta retro érzés, ahogy az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek költői és a táncházmozgalom mutatnak azonos irányokat művészetileg, esztétikailag. Úgy érzem, ezek illeszkednek egymáshoz. Nem is tudom, hogyan jön ez a zene, ez olyan ösztönös folyamat. Van egy versnek egy hangulata, és ahhoz találok egy furulyázást, és azt rakom oda. De erről nem igazán tudok beszélni, mert ha el tudnám mondani, akkor író lennék.
– Milyen érzés ebben a nem könnyű helyzetben a kárpátaljai magyarokhoz jönni?
– Az előadásokon nem tudjuk, hogy egy-egy komoly tekintet vagy mosoly mögött milyen történetek rejtőznek, bennünk alázat és tisztelet van az itteni emberek iránt. Otthon is vannak gondok, de ehhez képest mindenképpen egy nyugalmas helyzetből jöttünk egy számunkra felfoghatatlan helyzetbe került emberekhez. Olyan dolgokról, mint amiket az ittenieknek meg kell élni, nekünk nagyapáink meséltek… Itt sok minden átértékelődik bennünk, viszonyrendszerekbe tevődnek dolgok. És ez nagyon nagy tanítás. Mérhetetlenül örülünk, hogy itt lehetünk, s mély alázattal köszönjük meg, hogy egyáltalán meghallgatnak minket.
– Mi pedig hálatelt szívvel köszönjük meg a csodát, amit átélhettünk ezen az esten. És köszönjük a Kárpátaljai Kultúrkaravánnak, hogy lehetőséget teremtenek ilyen lelki töltekezésre.
A régi beregszásziak a város két ismert művészét, Garanyi Józsefet és Horváth Annát nagyon gyakran együtt emlegették. Mi most újra így teszünk. Ugyanis Garanyi József közel hatvan alkotásából kiállítás nyílt a város római katolikus templomának udvarán álló Horváth Anna Múzeumban. A méltán híres kárp...
A Beregszászi Magyar Katolikus Központ és a Zahid Finance Group Kft. közös szervezésében ünnepélyes keretek között avatták fel Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész a szász pásztor legendája nyomán készült szobrát a beregszászi római katolikus templom udvarában. Az alkotás Beregszász nevének ered...
Ungvár belvárosában új miniatűr szobrot avattak fel, amely egy ismert ukrán népi ünnephez, Iván Kupala éjszakájához kapcsolódik. A szobor központi eleme a legendás páfrányvirág, amely a hiedelem szerint csupán egyszer egy évben, Szent Iván éjjelén virágzik, és aki megtalálja, különleges erő birtokáb...
A matyó hímzés fővárosában, Mezőkövesden harmincegyedik alkalommal rendezték meg a Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázatot. A megmérettetés nemcsak a magyar népi kézművesség egyik legfontosabb fóruma, de élő bizonyítéka annak is, hogy a hagyomány ma is él, határokon innen és túl.
