Hat esztendő kihagyás után Técsőn ismét megtartották az Arany Ősz Kórus- és Néptánctalálkozót, a szórványmagyarság egyik kiemelt rendezvényét. Amelyik egyedülálló módon abban az évben indult útjára, amikor megalakult a kárpátaljai magyarság legjelentősebb érdekvédelmi szervezete, a KMKSZ. Fontos, hogy ez a kezdeményezés tovább éljen, mert a vidékünkön működő énekkarok és néptánccsoportok azon túl, hogy fontos értékeket képviselnek és nemes hagyományainkat őrzik, alkalmaik megtartásával a közösséget is erősítik, hangzott el a Técsői Művelődési Házban sorra kerülő XXXI. Arany Ősz Kórus- és Néptánctalálkozón. Amelyen ebből az alkalomból Ungvártól Tégláson, Munkácson, Tiszabökényen és Visken át Rahóig, illetve Kőrösmezőig nyolc különböző formáció képviseltette magát.
Az ünnepélyes megnyitón Sari József főszervező, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke a közös együttlétek, a kulturális kincseink együttes ápolásának, a párbeszédnek és az egymásra figyelésnek a fontosságára hívta fel a figyelmet. Idézte Illyés Gyula szavait, aki úgy fogalmazott, hogy a szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol. Egyre inkább globalizálódó világunkban ugyancsak erős szelek fújnak, amelyek alapértékeinket támadják meg és gyökértelenné akarnak tenni bennünket. Azt kívánják, hogy oldódjunk, híguljunk fel a nagy egészben, de hát mi ezt nem akarjuk, hisz így szürkévé és színtelenné válna a világunk, mondta Sari József. Aki hangsúlyozta: „különös helyzetben élünk mi itt, a szórványban, és ezért kiemelten fontos, hogy a tömbben élő magyarság is odafigyeljen ránk. Természetesen a kapcsolattartás, a megmaradás érdekében nekünk is tenni kell. És azt is tudjuk, hogy szórványlétünk komoly értékeket hordoz. Emberi és kulturális kapcsolatok kötnek össze bennünket évszázadok óta, s ennek a kapcsolatrendszernek a megtartására is nagyon kell vigyáznunk”.
A közös éneklés fontosságára hívta fel a figyelmet Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. A közös éneklésben misztérium van: a béke, a béke megteremtődésének a misztériuma. Mert ki tudna haragudni a szomszédasszonyára, miközben az univerzum egyetlen közös nyelvén, a zenében próbál harmóniát találni vele! Azt mondjuk, hogy minden módon a békére van szükségünk. És hol másutt, ha nem itt, Ukrajnában! Mély meggyőződéssel vallom, hogy akik együtt énekelnek, azok igazán tesznek valamit a békéért. Kérem, tartsák továbbra is távol Kárpátaljától a békétlenséget és a háborút, az emberi hangok egyetlen olyan eszközével, amellyel nem lehet hazudni: az egymásba fonódó énekhangok csodálatos erejével, hangsúlyozta a diplomata.
A magyar ember hosszú évtizedek óta dalba önti, abban mondja el örömét és bánatát, emlékeztetett rá László Károly helyi református lelkipásztor, aki gyermekkoráról szólva elmondta, hogy szülőfalujában, Nagypaládon minden jeles közösségi alkalmon felcsendült az énekszó. Bárha így lenne ma is! Éppen ezért tisztelet és köszönet illeti mindazokat, akik e nemes hagyomány továbbélésén fáradoznak.
A fellépők sorát a Kőrösmezőről érkezett Vires in fidem kórus nyitotta meg, akik az általuk előadott énekszámokkal a hit, remény és szeretet üzenetét hozták el. Az adventi várakozás, készülődés jegyében állították össze repertoárjukat a rahói Laudate Dominum kórus tagjai. Emellett mindkét formáció előadásában felcsendült egy-egy, a kárpátaljai magyarság összetartozásának fontosságát hangsúlyozó dal. A munkácsi református énekkar repertoárján istendicsőítő énekek szerepeltek, akárcsak a Munkácsi Szent Márton Plébánia gyerekkórusának előadásában. Az Ungvári Művészeti Iskola Eszterlánc népdalegyüttese, a téglási kultúrház Csalogány asszonykórusa, valamint a Tiszabökényből érkezett Tisza Csillag Kórus a Kárpát-medence különböző tájegységeinek népdalaiból nyújtott át egy-egy csokorra valót. A viski Szivárvány táncegyüttes előadásában pedig helyben gyűjtött néptáncokat láthattunk.
Az alkalom végén a szervezők oklevéllel és egy-egy szál virággal köszönték meg a fellépők munkáját, s azt kívánták, hogy a mai nap élménye sokáig maradjon meg minden jelenlevő szívében.
