Az ünnepélyes megnyitón csütörtökön délután a képzőművészet iránt érdeklődő közönség mellett a kárpátaljai művészetvilág és a közélet számos képviselője megjelent.
Elsőként Albertné Simon Edina konzul asszony üdvözölte a művészt és a vendégeket az idei őszi tárlatmegnyitón, majd az esemény házigazdája, Vida László első megbízott konzul mondott köszöntőt.
– Tárlatunk Ihor Lucenko kárpátaljai festőművész sajátos, egyedülálló világába kalauzol el minket, amelynek kiemelt témája Munkács, a magyar történelem, a magyar függetlenségi harc egyik legendás helye, a munkácsi vár – emelte ki és megjegyezte: nem kell bemutatni őt a kárpátaljai közönségnek, a főkonzulátuson is láthatóak voltak korábban munkái, de egyéni kiállítása most van itt először.
Igor Lucenko elhivatottságával, tehetségével és egyedi művészi kifejezésmódjával kitüntetett helyet foglal el Kárpátalja kortárs képzőművészetében. A természet ölén fekvő kárpátaljai településen, Terebesfejérpatakon született, amelyet ő a „Kárpátok Paradicsomának” nevez, és amely meghatározó volt művészi stílusának alakulásában. Tanulmányait rangos intézményekben – az Ungvári Iparművészeti Iskolában és a Lembergi Művészeti Akadémián – végezte, tagja az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének, és számos díj és elismerés birtokosa.
A diplomata kiemelte: Ihor Lucenko elhivatott pedagógusként kiveszi a részét a képzőművészek új nemzedékének kineveléséből is, továbböregbítve a soknemzetiségű kárpátaljai festőiskola legnagyszerűbb hagyományait.
„Ha művész vagy, összetetten, nem szabványosan kell gondolkodnod, egy adott képet úgy kell láttatnod, hogy te magad is benne legyél, közvetítened kell a saját érzéseidet és víziódat, figyelembe véve a festészet szabályait, a kompozíciót, a ritmust, a színt” – vallja a művész.
– Ez az életfelfogás, ez az egyediség, az egyéni megközelítés érződik minden alkotásában. Mint a körülöttünk látható képek is bizonyítják, munkásságában kiemelkedő szerepet játszik a munkácsi vár ábrázolása. Mesterien ötvözi a klasszikus, a modern és posztmodern elemeket, ezáltal alkotásai energikusak, vibrálók, szinte egy másik dimenzióba röpítik a szemlélőt.
Nagy öröm, hogy a folyamatban lévő háború ellenére a kulturális élet folytatódik Kárpátalján, és itt, a főkonzulátuson is ilyen csodálatos tárlattal örvendeztethetjük meg a művészetkedvelőket. Meggyőződésem, hogy ezekben a nehéz időkben még fontosabb, hogy legyenek olyan tartalmas kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot – mondta Vida László.
Borisz Kuzma, Ukrajna Nemzeti Képzőművészeti Szövetsége Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke gratulálva a művésznek, felidézte, hogy Ihor a 2000-es évek elején alakult művészcsoport generációjához tartozik.
– Ez a csoport nem sok, mindössze 5 művészt foglalt magában, akik ma és az elmúlt 20 évben egy nagyon erős generációt alkottak, és olyan művészek, akik egyértelműen megnyilvánultak sajátos kiáltványaikkal.
Igor Lucenko számára volt egy komoly tanító, aki valahol meghatározta az utat, azt az utat, amelyen ez a művészcsoport haladt. Ő Micska Zoltán volt. Szervező, ötletgeneráló, abban az időben vezetése alatt alakult ki az alkotói szabadság, a téma és a kompozíció szabad megválasztása.
Ihor Lembergben egy erőteljes iskolát kapott, majd visszatérve Kárpátaljára kitaposta a saját útját. Napjainkban fontos szerepet játszik az életében az a tény, hogy az akadémián tanít, ahol a diákokkal társalogva friss gondolatokat kap és a folyamatos eszmecsere új lendületet ad művészetének – jegyezte meg Borisz Kuzma.

A kiállító művészről szólva Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője egyebek mellett megjegyezte: a festőművész által használt színek, kompozíciók és nézőpontok a megszokottól eltérő megvilágításba helyezik a sokak által ismert várat, s az egyedi művészi látásmódon, a képi megformáláson keresztül a vár egy teljesen új arcát mutatja.
Mihajlo Prijmics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora kiemelte, hogy a művészetre a háború idején is szükség van, mert ahogy Vaszilij Kandinszkij mondta: a leghangosabban a fekete háttéren szólnak a színek.
– A háború az a fekete, aminek a hátterében élünk, ezért az, amit a főkonzulátus tesz, valóban nagyon fontos, mert a külképviselet az elmúlt években nemcsak a diplomácia, hanem a művészet házává, kiállítási térré vált.
A művészet nemcsak önkifejezés, hanem párbeszéd is – egymással és önmagunkkal. A képek nyelve egyetemes, mindenkihez szól, függetlenül attól, milyen nyelvet beszélünk. A művészet megtanít bennünket kommunikálni érzelmekben, gondolatokban, emberi mélységekben. Ihor Lucenko alkotásai lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkodjunk önmagunkról és arról, ami örök. Ez a művészet igazi küldetése!
Kollégája és barátja, Kopriva Attila, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia tanára, A Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke is méltatta az alkotót.
– Ihor olyan festészetet tár elénk, amely francia könnyedséggel, magas szintű művészeti adottsággal rendelkezik. A saját lelkét, emocionális világának egy részét tükrözik a képek. Itt Munkács is szerepel, ugyanakkor plein air művészeti motívumok is vannak és transzformálódik egy olyan formába, ami már egy absztrakt, elvontabb kompozíció. Ez azt jelenti, hogy a művész egy nagyon széles körű tehetség, aki formákban, szimbólumokban gondolkodik, és könnyedséggel próbálja ezt az egészet megoldani.
A művész megköszönte a lehetőséget és megosztotta gondolatait az alkotás mozzanatairól:
– A háború kitörésekor képtelen voltam alkotni, csak vázlatokat készítettem. De a vár Munkács szíve, most különleges jelentéssel bír – erődítmény, amely a legyőzhetetlenség, a küzdelem és a védelem szimbóluma. A bemutatott művek különböző technikákkal, különböző érzelmi állapotban készültek, és mindegyik biztosan megtalálja a maga útját a néző szívéhez.
A tárlat egy hónapig előzetes egyeztetést követően munkanapokon tekinthető meg.