Ahogy a múlt század hetvenes éveinek az elején az anyaországban indult táncházmozgalomnak köszönhetően az autentikus népzenét, néptáncot az egész ország megismerhette, úgy az úgynevezett nomád nemzedéknek sikerült megmenteni a falvakban kihalás előtt álló tárgyalkotó hagyományokat, s azokat a szakemberek immáron intézményesített keretek között igyekeznek visszatanítani és továbbadni. Vidékünkön ezt a nemes küldetést a majd’ három évtizede Péterfalván a Pál család által elindított Kárpátaljai Népzenei és Néptánctábor vállalta fel. A tiszta forrásból táplálkozó népzene és néptánc újratanulása mellé hamarosan csatolták a népi kézművességgel való ismerkedést is. Azóta felnőtt egy nemzedék, amelyik immáron oktatni is tudja mindezt. A Hagyományok Háza Hálózat pedig öt éve a kárpátaljai műhelyekben foglalkozó kézművesek számára képzéseket, táborokat is szervez. Az elmúlt héten Visken immáron az ötödik kézműves tábort tartották meg.
A helyszínválasztás nem véletlen, hisz, ahogy Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja vezetője, a település szülötte elmondta, gyermekkorában szinte minden második ház előtt ott ültek az asszonyok, és készítették csuhéból a portékájukat. „Úgy szerettem közéjük beülni, mert munka közben igencsak érdekes történeteket hallgattam. S hasonló sztorik most a táborban is elhangzanak, felelevenedik a múlt, meg hát a ma emberét érdeklő kérdések is napirendre kerülnek” – mondja Pál Katalin. Aki azt is megfogalmazta, hogy amint a múltban, úgy ma is erős közösségépítő és -megtartó ereje van az együtt munkálkodásnak. A hálózat által szervezett képzések, táborok pedig lehetőséget adnak a kézművességgel foglalkozó asszonyok számára, hogy megtanulják, tökéletesítsék szakmai tudásukat, s azt különböző oktatási formák keretében átadják a fiatalabb nemzedéknek.
A tábor elsődleges célja a népi mesterségek tudásátadása, a módszertani és néprajzi ismeretek bővítése, az alapok elsajátítása, illetve a már meglévő tudás bővítése, és természetesen az önfeledt alkotás. A kézműves képzésen továbbra is a természetes anyagok használatára biztatjuk a résztvevőket és igyekszünk a helyi motívumkincset felhasználni a tárgyakon. Az idei évben a csuhé, a gyékény, a szalma és a szövés kerül a fókuszba – tájékoztat Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona hálózati szakreferens. Aki arról is beszámolt, hogy egyre népszerűbbek az általuk szervezett képzések és táborok is. Idén is gyorsan betelt a létszám. Ezúttal tizenhét kárpátaljai jelentkező vehetett részt a munkában, s leshették el a technikai fogásokat neves szakemberektől. Bárány Mara, Király Zsiga díjas népi iparművésztől csuhé ékszerek, játékok készítését, illetve a csipke és csomótechnikát, valamint növényi festést tanulták meg; Harthné Virág Kata kosár-, gyékény- és csuhéfonó, játszóházvezetővel szalma és gyékény tárgyak, játékok készültek; Kocsis-Pintér Borbála MMA ösztöndíjas szövő, faragótakáccsal kilim képeket, játékokat készítettek, kártyaszövést, orsófonást tanultak.
Az esti órákban többek között ismeretterjesztő filmeket néztek, ismerkedtek a helyi mesteremberekkel, és előadást is hallgattak. Bárány Mara például a nomád nemzedék tagjaként mesélt a hetvenes években indult mozgalomról. Amikor is a falusiak kezdtek beköltözni a városokba, a panelházakba (az előadó fridzsider szocializmusnak nevezte ezt az időszakot), ahová már nem vitték magukkal azokat a régi eszközöket, amikkel dolgoztak, amiket használtak, talán szégyellték is azokat és nem tartották fontosnak megőrizni. Viszont a fiatal értelmiségiek tudták, hogy ezek fontosak, hogy az utókor ne csak a múzeumokban lássa azokat. Elkezdték a gyűjtést, elkezdték megtanulni a népi mesterségeket, akár a népi építészetet, táborokat szerveztek. „Mi jártuk a vidéket, s azoktól a mesterektől tanultunk, akik még űzték ezeket a kézműves mesterségeket (kb. 15 évvel ezelőtt Visken is járt, a szerk.). Ma már iskolában szükséges tanítani ezeket a mesterségeket” – mondta Bárány Mara. Aki abbéli örömének is hangot adott, hogy a Hagyományok Házában rendszeresen szerveznek képzéseket, s igyekeznek ma is használható dolgokat készíti, például – ahogy a mostani viski táborban is – hordható táskát, ékszert, tároló edényeket, dísztárgyakat stb.
- Kárpátalján jövőre lesz harminc éve, hogy elindult a népzenei és néptánctábor, ahol mindig is voltak kézműves foglalkozások. Akkor elsősorban a helyi idős asszonyok vezették azokat, akik még művelték az itt hagyományos népi kézműves mesterségeket – idézte fel lapunknak nyilatkozva Vörös Zsuzsanna szakreferens, a Hagyományok Háza társadalmi kapcsolatokért felelős osztály munkatársa. – Amikor elindult a Hagyományok Háza Hálózat, azt gondoltam, hogy a népzene és a néptánc mellett a kézművestechnikákat is érdemes lenne erősíteni, népszerűsíteni. S nagyon fontosnak tartom, hogy a nálunk meghonosodott jó módszereket is átadjuk a határon túli területeken élőknek. Öt évvel ezelőtt érkeztünk először a táborba, akkor még Péterfalván volt. Felvetettem és Pál Katalinnal megbeszéltük, hogy a gyermekekkel foglalkozók számára szerveznénk csoportot, ahol a tőlünk érkező szakemberek a 120 órás népi játszóház tanfolyam tematika alapján elkezdenénk a munkát, elkezdenénk építkezni. Így indult öt évvel ezelőtt. És ennek mentén haladunk ma is, hisz nagyon bőséges az a tananyag. Ám most már vannak itt olyan helyi pedagógusok, akik öt éve velünk vannak. Évközben is jövünk egy-egy workshopra, sőt, most már a Hagyományok Háza képzéseire Budapestre is eljönnek az itteniek, vagy akár Kiscsőszre, a szakmai táborba. Nagyon fontos feladatunk, hogy a Kárpátalján élő magyarokat is bekapcsoljuk a Kárpát-medencei vérkeringésbe, hogy a különböző szakmai területeknek ők is legyenek részesei. És nagy büszkeség számunkra, hogy már magyarországi versenyeken is – most elsősorban a tárgyalkotásról beszélek – megmérettetnek és igen szép helyezéseket érnek el. Hosszú távú cél, hogy az a tudás, ami ott van Magyarországon, az eljusson ide is.
És, hála Istennek, Kárpátalján is vannak még idős mesterek, akiktől lehet tanulni. Ebben a táborban például a résztvevők Balázs Szvetlanától – aki Belarussziából jött ide férjhez 54 évvel ezelőtt, s az anyósától tanulta a mesterséget – lesték el a csuhétáska-készítés fogásait, tanulták meg a mintákat.
– Mára már nagyon sok ügyes kézműves sajátította el képzéseinken a különböző technikákat, és már megfelelő módszertani tudás birtokában vannak, úgyhogy javasolni is fogom, hogy tartsanak belső képzéseket. Fontos, hogy megbecsüljük az idős kézműveseket, és tanuljunk tőlük – hangsúlyozta Vörös Zsuzsanna.
A tábornak – ahol a résztvevők a helyi hagyományos ételeket is megkóstolhatták – a Viski Fodó Sándor Közösségi Ház adott otthont, de a háború miatt mostanság csendes Viski Tájházba is élet költözött: az egykori fonók hangulatát idézve, miközben az asszonyok szőttek, fontak, Pál Lajosnak és Bacsi Pálnak köszönhetően muzsikaszó csendült, ami közös éneklésre és nosztalgiázásra csábított minden résztvevőt.
A nagyszerű alkalom vasárnap délelőtt kiállítással és közös ebéddel zárult.
