November 5-én Munkácson emléknapot tartottak Bereg vármegye történetének egyik legjelentősebb kutatója, Lehoczky Tivadar halálának 110. évfordulója alkalmából a Munkácsy Mihály Magyar Ház (MMMH) szervezésében. A Lehoczky Tivadar-nap három helyszínen zajlott, ahol a helyi II. Rákóczi Ferenc Középiskola és a Szent István Líceum diákjai, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem történelem szakos hallgatói, valamint az érdeklődők a történész életének és munkásságának legfontosabb állomásait idézték fel.
Az emléknap első helyszínén, Lehoczky Tivadar egykori munkácsi házánál gyűltek össze a résztvevők. Az épület, amelyben a történész hat évtizeden át élt és dolgozott, már az 1700-as évekből fennmaradt térképeken is szerepel. A ház és a hely szelleme különleges jelentőséggel bír, hiszen itt születtek meg azok a művek és kutatások, amelyek Bereg vármegye múltját feltárták.
A ház történetéről jelenlegi, szintén nagy elismertségnek örvendő tulajdonosa, Matl Péter Munkácsy-díjas szobrász-, festő-, grafikus és keramikusművész mesélt a jelenlévőknek. Elmondta, hogy az utcára néző falon elhelyezett fa emléktáblát – Pákh Sándor felkérésére – ő maga készítette, s a mai napig őrzi a ház a történelmi hangulatát. A művész személyes történeteket is megosztott az épületről és saját családjáról, amely immár több mint száz éve él ezen a telken, hiszen elődei magától Lehoczkytól vásárolták meg az ingatlant.
Matl Péter elárulta, hogy az épület falában ma is megtalálhatók eredeti, acélból készült ágyúgolyók, amelyek Lehoczky Tivadar katonai múltját idézik. A történész ugyanis tüzértisztként harcolt az 1848–49-es szabadságharcban, s valószínűleg ezek a golyók is abból az időből származnak. A művész ezeket a relikviákat saját kezűleg restaurálta. A házban egy víznyomásos házi áldást is találtak a történész kézírásával, amelyben az örökségért mondott hálát, és Isten áldását kérte családjára és a hazára.
A tartalmas és élménydús körbevezetés után Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola képviselői helyezték el koszorúikat a ház falán lévő emléktáblánál, csendes főhajtással tisztelegve Lehoczky Tivadar emléke előtt.
Ezt követően a megemlékezők a római katolikus Szent Márton-székesegyházhoz mentek, ahol Lehoczky Tivadar földi nyughelye található. A második helyszínen Popovics Béla helytörténész tartott előadást. Itt a résztvevők leereszkedhettek a templom kriptájába, Lehoczky sírjához, ami különleges lehetőség volt, hiszen a kripta a nagyközönség elől általában zárva van.
A helytörténész Lehoczky Tivadar életútját és munkásságát idézte fel, különös hangsúlyt fektetve arra, milyen fontos szerepet játszott a nagy tudású történész Munkács és Bereg megye életében. Mint elmondta, 18 évesen, tanulmányait félbeszakítva vett részt a szabadságharcban tüzértisztként, majd a bukás után visszatért, befejezte tanulmányait, és 25 évesen került Munkácsra, ahol a Schönborn család uradalmi főügyészeként dolgozott. Szakmai tudása és embersége miatt hamar a város egyik legnagyobb tekintélyű személyiségévé vált, akinek véleményét minden közügyben kikérték.
Popovics Béla kiemelte, hogy Lehoczky Tivadar nemcsak tudós, hanem igazi közösségi ember is volt: ásatásokat vezetett, nyelveket beszélt, népdalokat gyűjtött, és minden iránt mély tisztelettel viseltetett, ami a magyarság múltjához kötődött. Szavai szerint „minél többet tudott, annál inkább tudta, mit nem tud” – ez az alázat és igényesség tette őt azzá a hiteles, mélyen vallásos magyar emberré, akit a munkácsiak mind a mai napig tisztelettel emlegetnek. Ő találta meg a beregszászi Kishegyen a honfoglalás kori süvegcsúcsot, valamint Szolyva közelében a híres tarsolylemezt is, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumba juttatott.
A csendes, gyertyafényes térben a Munkácsi Szent István Líceum és a MMMH képviselői helyeztek el koszorút a történész kriptájának falán található emléktáblánál.
A nap záróeseménye a Munkácsy Mihály Magyar Házban zajlott, ahol a szervezők újabb koszorút helyeztek el Lehoczky Tivadarnak az épületben felavatott emléktáblájánál. Tarpai József, a főszervező MMMH igazgatója elmondta, hogy az elmúlt években a Rákóczi Egyetem diákjai és oktatói több kutatást is végeztek Lehoczky Tivadar életével kapcsolatban, s most ezzel a megemlékezéssel az volt a cél, hogy a fiatalok ne csak előadásokat hallgassanak, hanem személyesen is bejárják a történelmi helyszíneket.
„Azt gondolom, ez egy fontos időszak. 110 éve halt meg Lehoczky Tivadar, beszélni kell róla, és még fontosabbnak tartjuk azt, hogy azok a történészek, akik a jövőben majd kutatni fognak, azok itt vannak személyesen, megérezték kicsit a hely szellemét, és reméljük, hogy ennek folytatása lesz” – fogalmazott Tarpai József.
Ezt követően a résztvevők Csatáry György történész előadását hallgathatták meg Lehoczky Tivadar élete és munkássága címmel. Az előadás betekintést nyújtott a kutató életútjába, a Bereg vármegye történetét feldolgozó munkáiba, valamint abba az elhivatottságba, amely egész életében vezérelte. A történész hangsúlyozta, hogy Lehoczky Tivadar életének legtermékenyebb időszakát Munkácson töltötte, ahol számos történeti és néprajzi kutatást végzett. „Nekünk, kárpátaljai történészeknek kötelességünk, hogy továbbra is ápoljuk az ő emlékét, hiszen az ő dokumentális hagyatéka, amit ránk hagyott – kéziratokat, iratokat – a mai napig sincs teljesen feldolgozva” – tette hozzá.
Csatáry György arról is beszélt, hogy új tudományos kezdeményezések indultak a Lehoczky-hagyaték feldolgozására. A Rákóczi Egyetem és az Ungvári Honismereti Múzeum együttműködésének köszönhetően megkezdődött Lehoczky régészeti naplóinak digitalizálása és közkinccsé tétele, ami a következő években várhatóan jelentős eredményeket hoz majd.
Az élménydús nap végén agapéra is sor került, ahol lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésre és a nap eseményeinek közös felidézésére.
