A szentelt gyertya az egyik legrégebb jelkép, magát Jézus Krisztust jelképezi. Mint ahogy a gyertya elfogy, miközben világosságot nyújt, úgy Jézus is fölemészti saját magát, hogy másokat szolgálhasson. Ebből ered a gyertyaszentelés hagyománya.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján (február 2.) a pap szentelt vízzel megszenteli a gyertyákat, melyet a hívek mise után hazavisznek és a következő év gyertyaszenteléséig különleges esetekben használnak. A gyertyaszentelés több száz év után is a katolikus egyház ma is élő hagyománya.
A salánki görögkatolikus egyházközség tagjai azonban nem akármilyen gyertyát visznek e napon szentelni: azokat sokan sajátkezűleg készítik el. A gyertyaszentelő ünnepét megelőző héten a helyi görögkatolikus közösségi házban tárgyalkotó hagyományőrző kézműves foglalkozást szerveztek hittanos napok keretében, ahol Csirpák Viktória programszervező vezetésével gyertyaöntés, gyertyamártás, gyertyasodrás módszereivel készültek a szebbnél szebb szentelésre váró alkotások.
Mindkét napot hittanfoglalkozással kezdtük – tájékoztat a hitoktató. – Csirpák József atya az ünnep lényegéről beszélt, volt szentírás-magyarázat, ikonográfia, liturgikus ének, imádság. Játszottunk, énekeltünk, különböző játékos feladatokkal próbáltuk mélyíteni a gyerekek tudását. Egyik nap kétféle sodort gyertyát, másik nap mártott és öntött gyertyát készítettünk. Mindkét nap finomságokkal kedveskedtünk a gyerekeknek: asszonyaink palacsintát, kürtőskalácsot sütöttek. Február másodikán aztán a Szent Liturgia keretein belül az elkészült gyertyák megszentelésére is sor került. A szentelményeket mindenki hazavitte, s a kézművesfoglalkozásra szóló meghívó mottójához – „Vidd el Őt, vidd el Jézust, vigyél világosságot másoknak is” – híven, azoknak is juttattak abból, akik nem voltak jelen a Szent Liturgián.
A program a Csoóri Sándor Alap által támogatott tárgyalkotó hagyományőrző kézműves foglalkozásoknak köszönhetően valósult meg.
