Nagy örömnek, de egyben óriási felelősségnek tartja a Kossuth-díjat Vidnyánszky Attila rendező, aki a Parlamentben vehette át az elismerést. A debreceni Csokonai Színház igazgatója a magyar színjátszás legnemesebb hagyományait ápoló, a költészetet középpontba állító, társulatépítő, iskolateremtő munkásságáért, emlékezetes, méltán népszerű rendezéseiért részesült Kossuth-díjban.
A rendező szerint az elismerés nem hasonlítható a pályája során eddig elnyert kitüntetésekhez, s azt életútja betetőzésének tartja. „Az utóbbi időszak egyik kulcsfogalma számomra a szolgálat, annak a közösségnek a szolgálata, amelyben létezem. Úgy érzem, ez a díj most még odaadóbb, még önzetlenebb és még tisztább szolgálatra kötelez. Ilyen nagy szavak jutnak eszembe és lehet, hogy ez kívülről nézve pátosznak látszik, de én így élem meg” – fogalmazott az alkotó.
Vidnyánszky Attila hozzátette, a beregszászi magyar színház megalapításakor, csaknem húsz éve még sok mindennel nem volt tisztában.
– Az ember elkezdi újraértékelni az eddig történteket, megérteni a folyamatokat. Semmi sem volt véletlen: hogy éppen oda születtem, onnan indultam, nekem dolgom van a beregszászi színházzal, az ott élő emberekkel.
Az egyre nagyobb ütemben fogyó kárpátaljai magyarság számára az a színház megtartó, ott-tartó erő – hangsúlyozta a teátrum művészeti vezetői teendőit ma is ellátó rendező.
Vidnyánszky Attila bölcsészkaron végzett, magyar nyelv- és irodalom szakon. Mint felidézte: már ekkor rendezőnek készült, de a Szovjetunióban csak diploma birtokában lehetett jelentkezni a Kijevi Színművészeti Főiskolán . „Visszanézve szükségesnek érzem az Ungváron eltöltött öt évet, amit ott akkor megtanultam, elolvastam, az az elkövetkezőkben nagyon hasznosnak bizonyult. Most már azt is tudom, hogy volt abban valami sorsszerűség, hogy a határok zártsága miatt csak Kijevben tudtam felvételizni a színművészeti főiskolára” – tekintett vissza.
Az alkotó ma is küldetésének tekinti, hogy egyfajta hídszerepet töltsön be a keleti és a nyugati színházi világok között. „Az utóbbi évtizedekben a magyar színház a német hatása alatt formálódott. Úgy gondolom, hogy jó, ha az orosz, a francia költői színház gondolatai beépülnek a hazai színjátszásba, miközben természetesen a magyar színháznak a saját útját kell keresnie, járnia” – vallja Vidnyánszky Attila, aki szerint ezt a törekvést segítik a Debrecenbe meghívott orosz, ukrán, lengyel, román, francia vendégművészek is, akik aztán többnyire más magyar társulatoktól is felkéréseket kapnak.
Vidnyánszky Attila 1964. március 8-án született Beregszászon. 1985-ben az Ungvári Állami Egyetemen diplomázott, 1992-ben elvégezte a Kijevi Színművészeti Főiskolát. 1992-től a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító igazgatója, 1994-től főrendező-művészeti vezetője. Rendez a kijevi Orosz Nemzeti Színházban, a budapesti Nemzeti Színházban, Jugoszláviában és Szlovákiában is. 2004-től egy évig a Magyar Állami Operaház főrendezője volt. 2006-tól a debreceni Csokonai Színház művészeti igazgatója, 2007-től a színház igazgató-rendezője. Több mint hatvan színpadi rendezés áll mögötte. 1997-ben elnyerte a toruni fesztivál rendezői díját, 2000-ben Ukrajna érdemes művésze elismerésben részesült. 2002-ben Jászai Mari-díjat, majd fővárosi színházi díjat, 2004-ben színikritikusi díjat, 2006-ban Magyar Művészetért Díjat kapott. 2005-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.