Vannak vidékek – Bogdán Zsolt és a Kaláka együttes Kányádi-estje

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Rákóczi Szövetség együttműködése révén megvalósuló Déryné Program keretében Ungváron hétfőn este Kányádi Sándor, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő verseit hallhatta a közönség a Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész, Bogdán Zsolt és a kétszeres Kossuth-díjas és Prima Primissima díjas magyar együttes, a Kaláka előadásában.

A vendégek bemutatását követően Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja ünnepi köszöntőjében kiemelte, a Déryné Programnak köszönhetően több kárpátaljai település után Ungváron tovább folytatódik a magyar színház varázsa.

– A program egy olyan hiánypótló magyarországi kulturális kezdeményezés, amely azzal a céllal indíttatott útjára, hogy a vidéki, különösen kistelepüléseken élő emberek számára is elérhetővé tegye a színvonalas színházi kultúrát. Nagy öröm, hogy a program 2025-ben kiegészült a Határtalan programmal. Ez lehetőséget teremt arra, hogy immár a határon túli települések lakói is részesülhessenek a minőségi magyar előadó-művészet élményeiből – jegyezte meg, és Kányádi Sándor költészetét méltatva elmondta: biztos abban, hogy az előadás nemcsak egy művészi élmény lesz, hanem szimbóluma is annak az összetartozásnak, amely a magyar nyelven, a kultúrán s a lelkünkön keresztül összeköt bennünket itt, a Kárpát-medencében.

Ezután a diplomata megosztotta egy Kányádi Sándorhoz fűződő személyes élményét, akivel 2009-ben Beregszászban volt szerencséje találkozni, amikor az akkor 80 éves költő a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán rendezett író-olvasó találkozón vett részt.

Sin Edina, Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai színház megbízott igazgatója kitért arra, hogy az elmúlt három és fél évben a kárpátaljai magyarság történelmi nehézségekkel nézett szembe.

– Hatványozottan jelentkeztek az identitásvesztés veszélyei. Meg kellett élnünk nemcsak a családjaink szétszakítottságát, hanem egy sokkal komolyabb belső lelki folyamatot is tapasztalnunk kellett. Szembe kell nézni azzal, hogy az élettereink megváltozásával a közösségeink is radikális változásokon mennek keresztül. Egy közösség erejét az mutatja, hogy ezekre a változásokra hogyan reagál. A beregszászi színházban szinte azonnal felismertük azt a lehetőséget és eszközt, amelyet a művészet és azon belül a színház, az előadó-művészet számos ága jelent az identitásunk megőrzésének a harcában. A harcot a legnemesebb értelemben véve – jegyezte meg és elmondta: amikor az Innovációs Minisztérium megkeresésére, a Déryné Program hívására lehetőségük nyílt csatlakozni, elsőként tették ezt, mert az elmúlt években látták, milyen szeretettel gyülekeznek az előadásokra a nézők minden akadályt, légiriadót, áramszünetet, mozgósítást leküzdve.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő felidézte az emlékeiből, amikor Kányádi Sándor bácsival személyesen találkozott a Mesekút avatásán Beregszászban.

– Az első sora, ami eszembe jutott: „Kútnak lenni volna jó utas-itatónak.” Ez a kút egy nagy szimbólum, nemcsak ez életet jelenti, nemcsak a vizet jelenti mindannyiunk számára, ami az élet forrása, hanem sokkal tágabb értelemben értendő. Életet ad az író, az a művész, az a költő, aki a lelket itatja, ahogy a magyarság lelkét itatta Kányádi Sándor, és teszi azt a Kaláka együttes is az elmúlt 60 évben, s nagyon sokan önök közül is ezen dolgoznak. Ezekben az időkben Kárpátalján nincs is ennél fontosabb misszió, mint hogy azokat a fáradt lelkeket, akik az elmúlt években belefásultak a mindennapok kihívásaiba, megpróbáljuk erővel feltölteni, így közösen.

A Kaláka számára a nyolcvanas évek óta nincs koncert Kányádi-dal nélkül. Sándor bácsi meghatározó atyai jóbarát lett az életükben. Sok verset ajánlott, hogy dal szülessék belőle, sokat utaztak együtt, számtalan emléket, mondást, történetet őriznek vele kapcsolatban. A Kaláka együttes pályafutásának 50. évébe lépve elhatározta, hogy Bogdán Zsolttal, a Magyarországon is filmekből, előadóestjeiről (többek között Ady-műsoráról) ismert kiváló kolozsvári színésszel közösen műsort készítenek, amelyben az ezredforduló legnagyobb magyar költője, Kányádi Sándor verseit hallhatja a közönség. Az est szerkesztő-rendezője Kőváry Katalin. A Kaláka tagjai – Bencze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs – és Bogdán Zsolt színművész előadásában elhangzott a Sörény és koponya, Faragott versike, Madáretető, Az elveszett követ, A bivaly és a halacska, Ballag a folyó, Kaland, Sárga kankalin, Távolodóban, Időmadárijesztő, Alma, alma (a közönséggel), Vannak vidékek (Örmény sírkövek, Viseltes szókkal, Előhang), Fekete mese, Kuplé a vörös villamosról, Románc, Rege, Dél keresztje alatt, Monologue interieur nyitott ajtóval, Két nyárfa, Halottak napja Bécsben, Valaki jár a fák hegyén, Békabúcsúztató.

Az elmúlt 6 évben sok helyen jártak az előadással, több mint 80 alkalommal mutatták be Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Ausztriában s persze Magyarországon. De Kárpátalján olyan áthallása volt néhány versnek, például a Fekete mesének – „Miénk az erdő, a dzsungel minden fája, lombja, beszéljen, rikácsoljon hát mindenki papagáj módra, aki felsőbb ágra vágyna, az járjon papagájiskolába” –, mintha ide íródtak volna.