A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet idén is megtartotta a már hagyománnyá vált Vers a tér(b)en elnevezésű költészet napi eseményét. A kárpátaljai magyar iskolák diákjait megszólító programnak a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriuma adott otthont.
A villámcsődület különleges időpontban, április 11-én 11 óra 11 perckor kezdődött, megidézve a magyar költészet napjának jellegzetes hangulatát. A program idén is a közösségi versmondásra épült: 2025-ben Nagy László születésének 100. évfordulója alkalmából az Adjon az Isten című költemény csendült fel a résztvevők közös előadásában.
A megjelenteket Orosz Ibolya, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze köszöntötte, aki elmondta, hogy a megmozdulásra Kárpátalja minden magyar nyelvű iskoláját megszólították, és több mint hatszázan döntöttek úgy, hogy csatlakoznak a költészetnapi programhoz.
A köszöntőt követően Marcsák Gergely költő, verséneklő lépett színpadra, aki József Attila, Kollár Árpád és Petőfi Sándor verseinek megzenésített változataival idézte meg a magyar költészet sokszínűségét.
Marcsák Gergely előadását követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora vette át a szót, aki köszönetet mondott a Rákóczi-főiskolának, hogy ismét helyet biztosított a rendezvénynek, valamint az intézményvezetőknek és a kísérő pedagógusoknak, hogy szívügyüknek érzik a programot és csatlakoztak a megmozduláshoz. Hozzátette: az idei a 11. alkalom, hogy egy jubiláló magyar költő választott versével méltatják a magyar költészet napját, és a 8., hogy közös versmondásra is invitálják a közösséget. „Amikor az irodalmi évfordulók kapcsán felvetődött Nagy László neve, nem kellett sokat gondolkodnunk a versválasztáson. Az Adjon az Isten című alkotásban mindent felsorol a költő, amire nekünk, kárpátaljai magyaroknak is fokozott szükségünk van” ‒ emelte ki. Nagy László gondolatai mentén azt kívánta, hogy „adjon az Isten fényeket, [...] megtartó erőt, építő közösséget, legyen támaszunk a kétségeinkben, hozza el a rég várt békét, állítsa meg a vérontást, kapjuk vissza a szabadságunkat, hogy jövőre már kültéren méltathassuk a költészet napját”.

Az eseményen Fülöp Andrea, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja is szólt a résztvevőkhöz. Beszédében Szabó Lőrinc szavait idézve elmondta: „A költészet a teljes ember megnyilatkozása, az érző és gondolkodó igaz emberé.” Emlékeztetett arra is, hogy Nagy László szellemi öröksége ma is aktuális, hiszen verseiben a nemzedékeket tanító, következetes és hazájához hű költő képe rajzolódik ki. „Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet” – idézte a jubiláló költő fohászát, amelyhez, mint mondta, a jelenlévők közös szavalása is imaként csatlakozik, abban a reményben, hogy „e háborúval terhes időszakban együttes fohászunk meghallgatásra talál”.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vezetőségének nevében Csizmár Iván rektorhelyettes köszöntötte az egybegyűlteket, aki háláját fejezte ki a szervezőknek, hogy minden évben lehetővé teszik ezt a közösségi élményt. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a vers ezen a napon kilép megszokott helyéről, és „megérkezik közénk, a térbe, a térre”. A költészet erejét méltatva hozzátette: „Minden vers egy pillanatmegállító gép. Egy-egy sor képes lelassítani az időt, megállítani a rohanást, emlékeztetni arra, hogy élünk, érzünk, kérdezünk.”
A köszöntők után a közös versmondás következett. A kiválasztott költeményt Orosz Ibolya színművésznővel együtt szavalták el a résztvevők.
A rendezvény további részében a bátrabb diákok léphettek színpadra, hogy saját kedvenc verseikkel örvendeztessék meg a hallgatóságot. A hangulatot tovább emelte a Rákóczi-főiskola Filológia Tanszékének oktatóiból és hallgatóiból alakult zenekar, akik megzenésített versek előadásával gazdagították a programot. A nap zárásaként – a hagyományokhoz híven – a jelenlévők dedikálhatták a helyszínen kiállított Nagy László-portrét.
A program megvalósulását Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével.