1978 óta május 18-a a múzeumok nemzetközi napja. Ünneplését 1977 májusában a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (ICOM) Moszkvában rendezett XI. konferenciáján határozták el. Ennek üzenete: amit a múzeumok láttatnak, az nem holt anyag, hanem létünk előzménye, kultúránk, emberi mivoltunk szimbóluma. Vajon milyen az élet a múzeumok napján – és azon kívül?
– Ugocsában számon tartják az eseményt?
– Négy éve vezetem a két intézményt, s minden évben készülünk az eseményre. 18-án a tájmúzeumban XVIII–XIX. századi dokumentumokat állítunk ki, Ungváron pedig összegyűlnek a szakma képviselői. Az ilyen találkozókon szokta díjazni a muzeológusokat a megyei művelődési főosztály. Tavaly például a kulturális tárca oklevelét vehettem át. Májusban egyébként van egy másik jeles dátum is – 25-én a múzeumok világnapja. A képtárban erre az eseményre tervezzük a „munkácsi négyes”: Matl Péter, Kopriva Attila, Micska Zoltán és Jurij Seleveckij tárlatának megnyitóját.
– Manapság mennyire lehet életet vinni egy múzeumba?
– Egy ilyen jellegű intézménynek valóban élnie kell, mert ha csupán halottnak hitt tárgyak gyűjteménye, sokkal kevesebbet ér. Nagyon sok rendezvényt szerveztünk, hogy minél többen betérjenek, de ez kevés. A régió lakossága ugyan tisztában van azzal, hogy létezünk, de errefelé nem vált szokássá a családi múzeumlátogatás. Amit az idegenből jöttek megcsodálnak, a helyiek számára egyértelmű, nem tűnik kuriózumnak. Nagy szükség lenne például iskolai kirándulásokra, hiszen vannak tárgyak, amelyekről a mai fiatalok már mit sem tudnak. Az általános műveltséghez pedig elengedhetetlen a múlt ismerete.
– Nehéz kérdés. Kijevből nemrég megkeresett bennünket egy cég, hogy bevennének minket egy turisztikai útvonalba, s készítenének 1200 darab érmét. Csak hát azért 1200 hrivnyát kellene fizetnünk… Miből? S kinek adjuk el, ha nincs látogató? Hiába követünk el mindent, ha rossz az infrastruktúra. Az olyan utakra, amilyenek errefelé vannak, rendes turistabusz rá sem megy. Szóval, ünnep ide vagy oda, előtte és utána ott vannak a hétköznapok is.