Írta: Varga Márta | Forrás: kiszó | 2011. október 29.
Az 1956-os magyarországi eseményekre emlékezünk. A szétszakítottságban élők hosszú évtizedekig nem is beszélhettek a forradalom történéseiről, nem tiszteleghettek az elesettek, a kivégzettek emléke előtt. Nagyot változott azóta a világ: szabad a főhajtás. Ez önként vagy parancsszóra történik?
– Nemzeti ünnepeink megítélését a kettősség jellemzi. Van-e okunk egyáltalán ünneplésre?
– Ezek kimenetelüktől függetlenül magyarságunkról, történelmünk fényes, illetve gyászos napjairól szólnak. Ezeken demonstráljuk, hogy mi, itt a határon túl még létezünk, oda kell figyelni a szavunkra.
– Van-e igény a tömeges megemlékezésekre?
– Határozottan állíthatom, hogy az emlékezésre szükség van. Számunkra, akik az anyaországon kívül élünk, március 15., október 6., október 23. és augusztus 20. az együvétartozás szimbóluma. Az viszont igaz, hogy elég nehéz mozgósítani az embereket egy-egy ilyen rendezvényre. Az ifjúság tömeges bevonása is csak tanítási napokon oldható meg, hét végén kevés fiatal jön el ezekre. Sajnos az emberek egyre fásultabbak, igyekeznek kivonni magukat a civil megmozdulásokból. Tapasztalatom szerint hasonló az egész Kárpát-medencében a helyzet. Ám az igazsághoz tartozik, hogy amikor minket, magyarokat sérelem, bántás ér, akkor nemzeti öntudatunk automatikusan előtérbe kerül. Így volt ez két évvel ezelőtt, amikor az ungvári Petőfi-szobrot meggyalázták, s a március 15-i rendezvényen az átlagosnál sokkal többen gyűltek össze. Ezzel akarták kifejezni szolidaritásukat, felháborodásukat a barbár tett ellen.
– Ezek szerint, ha a civil közösségek nem szerveznének koszorúzásokat, megemlékezéseket, feledésbe merülnének ünnepeink?
– Sem a községekben, sem a városokban élőkre nem jellemző az aktivitás. Úgy gondolom, hogy mindenütt van egy-két olyan elhivatott pedagógus, agilis nyugdíjas, aki nem hagyná veszni, feledésbe merülni nemzeti történelmünk jeles eseményeit.
Ünnepélyes keretek között tartották meg Lakiteleken az ASzakkör program 5 éves jubileumához kapcsolódó szakköri zárókiállítást, melyen a külhoni szervezetek, egyesületek képviselői vettek részt. A Nemzeti Művelődési Intézet által szervezett esemény a Kárpát-medence magyar közösségeinek alkotóerejét,...
Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 15 év alatt több mint 70 miniszobor kész...
Liszt Ferenc életét bemutató több mint 800 levél és 3 napló vált szabadon hozzáférhetővé az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) és a Zeneakadémia Liszt Ferenc Emlékmúzeuma és Kutatóközpontja közös projektjének eredményeként a nemzeti könyvtár Copia tartalomszolgáltatási felületén. A közzétett anyagna...
Közvetlen, jóindulatú, segítőkész. A zene kislány kora óta meghatározó szerepet játszik az életében, amit mindmáig szívvel-lélekkel végez. A református egyház is közel áll hozzá, s családjához. Közel húsz esztendeje orgonál a beregszászi templomban. Szabad idejét a családjával tölti, mivel két fiúgy...
