Tehetséges emberek mindenütt születnek. Mindegy, hogy egy adott ország fővárosában, vagy valahol a periférián látták meg a napvilágot, az isteni tálentum utat tör magának és szerencsés esetben az illetőt fölrepíti a csúcsra. Mint ahogy történt ez földink, a perecsenyi születésű Ungvári Lajos (1902 – 1984) szobrászművész esetében, aki az egyetemes magyar művészet legkiválóbb alkotói közé küzdötte fel magát. Erről tanúskodnak nagyszerű alkotásai, sikeres kiállításai és maga az egyik legnagyobb elismerés, a Kossuth-díj is.
Az eszenyi származású, jelenleg Budapesten élő Kovács Sándor, aki mostanáig tizennégy könyvet, illetve ismeretterjesztő füzetet jelentetett meg szülőföldjéről, a Trianon óta legmostohább sorsú Kárpátaljáról, most művészettörténeti kutatóként is bemutatkozik. Az Ungvári Lajos szobrászművész munkásságát részletesen ismertető, 2022-ben megjelent album kétségkívül hiánypótló munka, amelyben egy szépívű tanulmány mellett helyet kaptak a művekről és azok részleteiről a szerző által készített szép fényképfelvételek is.
Az akkor még Kubicska Lajos Perecsenyben született vasutas családban, Ungváron járt középiskolába, majd az 1920-as évek elején már Budapesten találjuk: az Iparművészeti Főiskola szobrászati szakosztályának növendéke. Mesterségbeli tudását megalapozta a jól elsajátított szobrászati technika és anyagismeret.
Önmagát csakis tehetségének köszönhetően tudta megvalósítani, hangsúlyozza az album szerzője. Egyedi látásmódja, talán származásának köszönhetően, néha meglepő alkotásokban mutatkozott meg. „Ide sorolhatjuk többek között a Tékozló fiút, a Mea culpát, a Krisztus és az embert, az Ősmagyart. Fiatalkori műveiben és munkásságának 1945 előtti korszakában dominálnak a vallási témák, illetve a portréábrázolásuk, de mindegyikben fellelhető a hihetetlen dinamizmus, lendületesség, a merész formaválasztás, valamint a finom részletkidolgozás.”
Az 1945 utáni, s még inkább az 1948-at követő politikai változások sok más művésztársához hasonlóan, a témaválasztásban őt is szemléletváltásra kényszerítették. A témák ugyan változtak, ám az igényesség, az eredetiség és a lendületesség megmaradt. Életének ebben a szakaszában munkáit az egyszerűség, az összefogottság, a plasztikai kiegyensúlyozottság jellemzi, írja Kovács Sándor. Pacifizmusa és konzervatív felfogása erőteljesen jelenik meg alkotásaiban. Legismertebb művei az Országház előtti monumentális Kossuth-emlékmű mellékalakjai. Szülőföldjén, köztéren mindössze egy, a Drugeth Jánost megformázó alkotását állították fel 1943-ban, de a szovjetek bevonulása után, valószínűleg a többi magyar emlékkel együtt ezt is eltávolították, így sajnos Ungvári Lajosnak szülőföldjén egyetlen alkotása sem maradt.
A könyvből megtudhatjuk, hogy Ungvári Lajos munkásságában visszatükröződik a XX. század, annak minden erénye, fonáksága, ellentmondásossága, amelyben csak a hozzá hasonló tehetséges művészek tudtak talpon maradni.
2022. szeptember 2-án a Kárpátaljai Szövetség éves találkozóján Balatonföldváron, a Riviéra Parkhotelben Ungvári Lajos születésének 120. évfordulója alkalmából kiállításra került sor. Itt a neves szobrász 50 alkotásáról készült fotósorozat segítségével nyerhettünk betekintést a szobrászművész munkásságába.
