Június 4-én a Beregszászért Alapítvány jóvoltából újabb emléktábla kerül az Európa–Magyar Ház udvarára, gazdagítva Beregszász magyar történelmi múltjának emlékezetét, és növelve magyar megmaradásának reményét. A tábla hármas aktualitású: egyrészt emlékeztet a trianoni gyászos diktátumra, amikor is ezeréves hazánkat igazságtalanul és törvénytelenül drasztikusan feldarabolták. Igazságtalanul, mert nem a nyelvhatáron húzták meg az új határokat, törvénytelenül, mert az úgynevezett béketárgyalásra nem hívták meg Magyarország küldöttségét. Június 4-e tehát nemzeti gyásznap. Másrészt az Országgyűlés 2010. május 31-én arról határozott, hogy ez a nap a nemzeti összetartozás napja, az erről szóló törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Megvalósult ezzel az illyési „Haza a magasban”! 2019-ben pedig az Országgyűlés újabb határozatot fogadott el, mellyel „a történelmi Magyarország területét szétdaraboló és a magyar nemzet harmadát idegen államok fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátum 100. évfordulójára emlékezve” a 2020-as esztendőt a Nemzeti összetartozás évének nyilvánította. A nemzetet ért példátlan sorscsapás, az újkori történelem egyik legnagyobb tragédiája ellenére megmaradtunk, s 2010 óta az ország egyre jobb eredményeket ér el, a szakadék széléről visszatért a fejlődés útjára.
Az avatóünnepségen dr. Zubánics László történész, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) elnöke köszöntötte jelenlévőket, aki hangsúlyozta: ezen a napon még élesebben él bennünk a nemzetet sújtó, a nagyhatalmak által 101 évvel ezelőtt hozott tragikus döntés. 1918-ban, amikor a magyar újságokban először jelentek meg térképek a történelmi Magyarország földarabolásáról, még szinte senki sem hitte el, hogy idegen országba kerül például Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa és a magyar kultúra egyik fellegvára, vagy Pozsony, az a város, amely évszázadokon át az országgyűlések és királyaink koronázási színhelye volt. Felfoghatatlannak tűnt, hogy az országhatáron túlra juthat a magyar középkor emlékeit őrző megannyi felvidéki és erdélyi vár, kastély – Ungvár, Munkács, Arad, Temesvár –, illetve a Székelyföld és Csallóköz, Bácska és Bánát. 1920. június 4-én – a békeszerződés aláírásakor – azonban minden megpecsételődött: a történelmi Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia végérvényesen szétesett. Családok szakadtak szét egyik napról a másikra, magyar emberek váltak külföldivé, idegenné, kisebbségivé egy új országban. Az összetartozás napjának eseményei visszatekintést nyújtanak a szomorú múltba, de a megemlékezések erősítik a világ magyarságának határokon átívelő összetartozását is – emlékeztetett a KMMI elnöke.
Dr. Erdei Péter, Magyarország beregszászi külképviseletének vezető konzulja Juhász Gyula Trianon című versét idézve az emlékezés, a történelmünk ismeretének fontosságát hangsúlyozta. – Emlékezni szükséges, illetve beszélni is kell a 101 évvel ezelőtt történtekről, hiszen ez a magyarság történetének egyik legnagyobb tragédiája. De a magyarságot a közös nyelv, kultúra, hagyományok és értékek mind a mai napig megtartották, s nemcsak a Kárpát-medencében, hanem szerte a világon – mondta a diplomata. – Valószínűleg a Trianon okozta hatalmas veszteséget sem élte volna túl nemzetünk, ha az akkor élők nem merítettek volna erőt nagyjaink példájából, a magyarság mindenek feletti élni akarásából.
Dr. Seremet Sándor, a Kárpátaljai Szövetség főtitkára hangsúlyozta, hogy a magyarság egy olyan tragédia után tudott talpra állni, amely után sok nép nem tudott volna megmaradni. S mindezt annak ellenére, hogy a szomszédos országokban kialakult körülmények nem kedveztek az elszakított magyarság megmaradásának. – A történelem úgy hozta, hogy a XXI. században az elszakított nemzetrészek közül a kárpátaljai magyarságnak jut a legnehezebb sors osztályrészül – mutatott rá a főtitkár. – De túléltünk már nehezebb korszakokat is, s hiszem, hogy ezen az időszakon is túl leszünk, annál is inkább, mivel egy erős anyaország és egy egységes nemzet áll mögöttünk.
Dalmay Árpádnak, a Beregszászért Alapítvány elnökének üdvözlő levelét Csobolya József nyugalmazott történelemtanár olvasta fel. Kovács Abigél, a BorzsaVári együttes szólistája egy az alkalomhoz illő népdal előadásával emelte a rendezvény színvonalát.
Az emléktáblát dr. Erdei Péter és Csobolya József leplezték le, majd a társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit. A Kárpátaljai Szövetség nevében dr. Seremet Sándor főtitkár, Kovács Sándor elnökségi tag, valamint Veselényi Krisztina koszorúzott.
Az esemény a Himnusz közös eléneklésével ért véget.
