Írta: Gáll Anna | Forrás: index.hu | 2024. május 24.
Vizuális korlenyomatok köszönnek vissza a falakról 2024. május 15–31. között a K6 Galéria Budapest kiállítótérben. Árpa Karolina kárpátaljai festőművész első egyéni tárlata, az Even in the darkest darkness there is light a merészség, a szabadság, az ösztönösség, a megszállottság felfokozott, mindent elsöprő erejét hirdeti.
Bár a képzőművészet terén szinte még kezdőnek számít, az alkotás nem új szerelem az életében: több mint húsz éve sminkesként dolgozik, idővel azonban úgy érezte, szakmájában mindent elért, amit csak lehetett.
„Kicsit megkopott bennem a motiváció. A smink soha sem egy magánzó tevékenység, hanem csapatmunka, ahol mindnyájan egy cél felé haladunk. Sminkesként tehetsz javaslatokat, de nagyon ritka az, amikor a kezed alá dolgozik egy stáb. Az évek alatt rá kellett jönnöm, hogy nekem van saját vízióm” – fogalmazott az Indexnek Árpa Karolina.
A festészetet a képzőművészet európai bölcsőjében, Olaszországban, azon belül is a költői szépségű Velencében sajátította el, ott kutatta és emelte mesteri szintre az akvarell technikai jellegzetességeit: 2018 óta rendszeresen visszatér a városba, ahol a víz, a festékek, az ecsetek és a papír különleges kapcsolódásainak lehetőségeit tanulmányozta. Ábrázoló művészete egyéni karakterrel telítődött, és gyönyörűen rétegzett, fátyolos felületekben vagy organikus alakzatokban teljesedett ki.
Árpa összes képének alapja a víz, legyen szó klasszikus akvarellről vagy akrilról, addig hígítja és vegyíti az egészet, amíg folyik, amíg tudja mozgatni, emiatt jelennek meg a mozgások is a képein, millió áttetsző rétegben.
A képek, amelyek az Ukrajnában zajló szörnyűségekre, valamint a művészben zajló érzésekre reflektálnak, Árpa szerint elképesztő hosszúságú mentális tervezést igényelnek.
Az alkotó Kárpátaljáról származik, így rettenetesen érintette, amikor megtámadták hazáját.
„Ez a háború már 2021 környékén benne volt a levegőben, akkor még színekkel dolgoztam. A történtek után festeni szerettem volna, de egyszerűen nem tudtam, ezért maradtam a feketénél, hogy bemutassam a színektől megfosztott világomat” – mondta.
Sminkiskolája megmaradt, de manapság inkább a festészetnek szenteli az idejét. Mint mondja, ezzel a kiállítással elindult valami, rengeteg lehetőség tárult fel előtte. Tele van ötletekkel, a térbeliséggel továbbra is szívesen foglalkozna. Egyvalami azonban biztosan megváltozik a jövőben.
Úgy érzem, most már jönnek a színek. A fehér egyértelműen megjelent a munkáimban, és azóta valahogy a feketéhez sem tudok már olyan szeretettel nyúlni. Nekem a fekete egyébként nem jelent rosszat, melegséget ad, de már abszolút törnének elő a színek. A mögöttem lévő sorozaton már látszik, hogy megjelenik a velencei csatornák zöldes árnyalata.
Fekete monokróm festményeiben a tónusok változatossága a remény metaforája, ez jelzi, hogy még a legmélyebb sötétségben is jelen van a fény. Az informel terek közepén hol lágyabb, hol strukturáltabb formákba rendeződő, nem referenciális alakzatok egy vizuális illúzióban csúcsosodnak ki, a mikro és makro, valós és nem evilági dimenziók között egyensúlyozva.
„Árpa minden dimenzióban komfortosan mozog, az egészen aprótól a monumentálisig. Gyakorlatát elsősorban a természet alapos megfigyelése jellemzi. Képei egyszerre turbulensek és nyugodtak, excentrikusak és befelé figyelők, egyszerre vezetnek egy párhuzamos fantasztikus világba, és mutatnak rá a valóság részleteiben rejlő drámára és szépségre. A fekete-fehér munkákban megjelenő kettősség, az ellentétekre építő tudatos alkotói döntés, a színek, valamint a motívumokban felsejlő ismerős jelenségek (a légnemű füst, az áramló víz) a női princípium, a női mágia, a tudatalatti, a pszichikus erők sötét, misztikus oldala, az emberi elme dimenzióinak jelentéstörténeti tartományai felé nyitnak utat” – írják Ápra Karolináról az Even in the darkest darkness there is light című kiállításon, amelynek kurátora Sárvári Zita.
Az őseinkre való emlékezés, az ősök tisztelete minden egyes a jövőbe tekintő ember és társadalom fontos feladta, kötelessége. E nélkül nincs jövője egyetlen népnek sem – hangzott el a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban a honfoglaló ősök tiszteletére szervezett ünnepségen. A nemzettudat összeköt, ...
A Magyar Országgyűlés a magyar zászló és címer emléknapjául, így összetartozásunk egyik legfontosabb ünnepéül március 16-át jelölte ki. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet – amely küldetéséből eredően az emléknaphoz kapcsolódó ünnepségek és események szervezésében kiemelt feladatot vállal – a Kárpát-me...
Népviseletbe öltözött fiatalok, gyermekek tömege, néptánc és népzene – a felsorolást olvasva mindannyiunk képzeletében ugyanaz a jókedvvel körbelengett színes forgatag jelenik meg, amit a faluban itt-ott megjelenő terepszínű ruhások, a telefonos alkalmazásokon zaklató légiriadók hangja sem tud nagyo...
A Viski Népzenei és Néptánctábornak nagy hagyománya van a felső-Tisza-vidéki magyarság életében. Az idén 16. alkalommal megrendezett eseményen hatvan gyermek táncolt, zenélt és kézműveskedett egy héten át a Viski Kölcsey Ferenc Líceumban.
