Tóth Róbert: „…a művészet igazán a békére épül”

Írta: Bujdosó Ivett | Forrás: KISZó | 2022. május 31.

Nyílt, közlékeny, emberséges. Nehéz kereseti lehetőséget választott, ugyanis az életét a művészet oltárára helyezte. Alkotásaiban a saját gondolatait próbálja tükrözni, a természet ihleti meg leginkább. Már gyermekkorában elhatározta, hogy festőművész lesz, döntése mellett a végsőkig kitartott. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Tóth Róbert festőművész.

Tóth Róbert: „…a művészet igazán a békére épül”

– Hamar elhatározta, hogy a művészet felé fordul.

– Már gyermekkoromban megihletődtem. Édesanyám a maga idejében rajzolgatott, ám nem teljesedett ki a művészetben. Hasonló történettel bír számos kollégám, akik szintén az „elfojtott” családi tehetséget valósítják meg. Mondhatni, megvolt rá a hajlamom, már csak az kellett, hogy szeressem is művelni. Ez nálam összejött. A családom támogatása végigkísért az utamon, sosem hátráltattak, inkább biztattak.

– Sokszor hallani, hogy a művészetből nem lehet megélni. Egyetért ezzel?

– Teljes mértékben. Aki azt állítja, hogy megél a festészetből, az szerintem kicsit ferdít az igazságon. Ebből a tevékenységből ugyanis nem lehet megélni. Természetesen vannak kivételes esetek, ám sokunknak szinte lehetetlen csak a művészetünkből azt a megélhetési szintet biztosítani, amilyenre vágyunk. Legtöbben tanítanak vagy mellékállást vállalnak, így jutnak pluszjövedelemhez.

– Mindennap fest?

– Nem erőltetem a napi szintű ecsetvonást. Amikor késztetést érzek, bemegyek a műtermembe, és új világ nyílik meg előttem. Így volt ez már fiatalkorom óta, sosem lehetett rámerőltetni, hogy akkor fessek, amikor arra utasítanak. Akiknek ez sikerül, azok véleményem szerint nem alkotnak, csak festenek. Ezért is fordul elő, hogy gyakran úgynevezett üres képeket látunk a kiállításokon, mert hiányzik belőlük az az egyediség, ami az ezredik napraforgó után már kihal a művészből.

– Ezt az avatatlan szem is észreveszi?

– Úgy vélem, igen. Aki legalább néhány alkalommal járt már múzeumban, kiállításon, annak feltűnik, hogy valami hiányzik. Az érzés, a hatás, az, ami megfog. A szakmában tevékenykedők más kritériumok alapján fogalmazzák meg véleményüket egy-egy alkotásról, ám a laikusok néha jobb ítészek.

– Van igény a művészetekre?

– Tagja vagyok a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT), illetve a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének. Remek kiállításokat szervezünk, számos tehetséges kollégával vagyok körbevéve. Ám behatárolt az igény a munkánkra, ugyanis, valljuk be, nem tolonganak az ajtó előtt a látogatók. Az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy kikapcsolódjanak, és ennek érdekében kiállításokat, múzeumokat keressenek fel. Néha felmerül bennem, hogy amennyiben ez másképp történne, talán nem lenne háború. El kell rugaszkodni a mindennapi teendőktől, és szétnézni, mi folyik körülöttünk, hogyan látják mások a világot.

– Mi lett volna, ha nem festőművész?

– Jó kérdés, talán akkor is festőművész (nevet). Voltak szakaszok az életemben, amikor kevesebbet foglalkoztam ezzel, akkoriban évente 3-4 alkotás került ki a kezem alól. A katonaság, a családalapítás, a gyermeknevelés mind új feladatokat állított elém. Fel kellett építeni az életünket, szinte időm sem volt a festészetre. Ám eljött az az időszak, amikor már teljesen beleélhettem magamat, így 1997-től folyamatos alkotásban vagyok.

– Számos művéből nyílt kiállítás. Melyik állt a legközelebb a szívéhez?

– Talán a legelső magyarországi tárlatom maradt meg legélénkebben az emlékezetemben. Baján rendezték, spontán, bármilyen előtervezés nélkül, szinte magától létrejött. Nagyon kellemes élményekkel tértem haza.

– Van példaképe?

– Számos festőművészre felnézek, a végtelenségig tudnám sorolni a tehetséges alkotókat. Fontos, hogy ne szégyelljünk tanulni az elődeinktől, így fejlődhetünk.

– Hobbi?

– A festészet. Nem tudok elvonatkoztatni tőle. Szabadidőm nagy részét is az alkotás tölti ki. Emellett a ház körüli teendőkkel foglalom el magamat: barkácsolok, betonozok, szépítgetem az udvart.

– Meséljen a családjáról.

– A feleségemmel egy fiúgyermeket neveltünk fel. A múlt éven megnősült, saját családot alapított.

– Társaságkedvelő?

– Attól függ, milyen esetben. Festeni például kifejezetten egyedül szeretek, ám nem utasítok vissza baráti meghívásokat, szívesen veszek részt családi összejöveteleken. Nincs sok barátom, ám ismerőseim annál többen. A szakmámban festőművész vagyok, itthon csak Robi.

– Haragtartó?

– Egyáltalán nem, talán ez az egyik legjobb tulajdonságom.

– Aktív vagy passzív kiránduló?

– Mindenféleképpen az aktív kikapcsolódást részesítem előnyben. Barangolás a hegyekben, gombázás, ihletgyűjtés, ez az, ami teljesen kikapcsol. Az bánt olyankor, hogy a látottakat nem tudom rögtön vászonra vinni.

– Van kedvenc helye?

– A Hoverla, oda bármikor visszatérnék. Szavakkal leírhatatlan az érintetlen természet varázsa, azt csak érezni lehet, és az alkotásokon keresztül átadni.

– Célok?

– Nem mindegy, mit nézünk egész nap az otthonunkban, a kép ugyanis olyan, mint az akkumulátor, fontos a pozitív üzenet. Várjuk a háború végét, ugyanis a művészet igazán a békére épül.

Hírek

  • Kárpátalja anno: vadászaton a Kárpátokban

    A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...

  • A kárpátaljai Herkules – 125 éve született Fircak Kroton, a „bilkei erőember”

    Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...

  • Kárpátalja anno: Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt…

    Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...

  • Hagyománytisztelet és folyamatos megújulás – Villásek-kiállítás a Munkácsy Mihály Magyar Házban

    A múlt század első évtizedeiben a kárpátaljai festőiskola létrehozásával nagyszerű kezdeményezés élére állt Boksay József és Erdélyi Béla. Az azóta eltelt bő száz esztendő bebizonyította, hogy a festőiskola újabb és újabb nemzedékeinek képviselői saját formanyelvüket megalkotva tudnak maradandót fel...

Események

Copyright © 2024 KMMI