Nemzeti imánkat, a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című költeményt mondta el Varga Sándor szatmárnémeti színművész Sződemeteren, a helyi istenháza előtt lévő Kölcsey Ferenc-szobor talapzatánál a költő-gondolkodó-politikus születésének 225. évfordulója alkalmából megtartott ünnepség nyitányaként. Immár a 26. alkalommal sereglettek egybe azok, akik főt kívántak hajtani Kölcsey munkássága, életműve előtt. A Kölcsey-megemlékezések szervezője, Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) partiumi alelnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük az előző nap Szatmárnémetiben és Nagykárolyban megtartott, Kölcsey időszerűsége elnevezést viselő irodalmi tanácskozás előadóit.
Mindenekelőtt arról szólt, hogy újra kikerült a 25 évvel ezelőtt avatott emléktábla Kölcsey szülőházának a falára. Felkérte a szülőtelepülés polgármesterét, hogy „számoljon be a majdhogynem történelmi jelentőségű mondandójáról”. Gheorghe Marian tudatta, hogy Sződemeter helyhatósága post mortem díszpolgárává avatta Kölcsey Ferencet. Az ünneplők tapssal fejezték ki hálájukat. Szép gondolatokat osztott meg a hallgatóságával Pakulár István református lelkész, a sződemeteri gyülekezet tiszteletese. Muzsnay a továbbiakban pedig arról szólt: különösen nagy öröm számára, hogy a hajdani Szatmár megye mindkét jelenkori része, azaz a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg és a romániai Szatmár megye önkormányzatának vezetője elvállalta a rendezvény fővédnökségének tisztségét.
„Üljünk le, majd lépjünk együtt, ne ígérgessünk, hanem a realitások messzemenő figyelembe vételével egyeztessünk úgy, hogy egy-két esztendő múlva új épületbe költözhessen a sződemeteri görög katolikus parókia, s a Kölcsey-szülőház pedig legkésőbb a 230. születési évfordulóra felújítva, berendezve, a költő kultusza egyik jelentős létesítményének adhasson helyet” – tudatta a főszervező, hogy korántsem szimbolikus jellegű a fővédnöki feladatkör. A felszólítást vastapssal méltatták a jelenlévők. Mivel Adrian Ştef, a Szatmár Megyei Tanács elnöke nem volt jelen, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke felelt a felhívásra. A közelben született másik költőóriás, Ady Endre gondolatának – Dunának, Oltnak egy a hangja – fontosságát emelte ki. Amennyiben ez teljesül, eleget tudnak tenni a kihívásoknak.
Konzuli köszöntőre is sor került. Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja átfogó eszmefuttatásában a hangsúlytarra fektette, hogy a hagyatékot a maga teljes egészében meg kell tartani, és önmagunkat fel kell emelni hozzá. „Kicsit hajtsuk le a fejünket, úgy talán könnyebben halljuk meg az üzenetet” – fogalmazott. Felkért ünnepi szónokként Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke gondolati síkon körüljárta Kölcsey életművét. Érzése szerint Kölcsey Ferenc nem csak hogy összegzett egy korszakot, hanem állhatatos nekiszentelése mit sem vesztett aktualitásából: a haza minden előtt! – idézte a jeles elődöt. Szintén felkért ünnepi szónok gyanánt szólt Kulin Ferenc budapesti irodalomtörténész. Ő arra fektette mondandójában a hangsúlyt, hogy Kölcseytől tanulva tennünk kell annak érdekében, amit helyesnek gondolunk. A nagy tettet meg kell kísérelni végrehajtani, akkor is, ha nem látjuk a megvalósítás esélyét.
A régiók üdvözlete következett. Duray Miklós pozsonyi közíró kiemelte, hogy Kölcsey egy olyan hazát gondolt el, melyben mindenki megszerezheti a maga jussát. Szerinte rendkívül fontos az, hogy Kölcsey egyszerre gondolkozott nemzetben, hazában és államban, fejlődésben, jogegyenlőségben és jogbiztonságban. Zubánics László beregszászi történész, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke egy kárpátaljai költő gondolatát mondta el: ibolyák közé szorított töredékhazácskákban próbáljuk meg megélni magyarságunkat, nyelvünket, kultúránkat. És ez a nyelv, ez a szép magyar nyelv, amelyet Kölcsey olyan míves szinten művelt, egyik olyan fontos kapaszkodó, amely itt a 21. században magyarságunk számára a túlélést jelentheti, itt, a töredékhazácskákban – fogalmazott. Az előadások közben álmosdi, debreceni, szatmárcsekei, sződemeteri, tasnádi diákok szolgáltak versmondással, továbbá szintén Kölcsey-költeményt mondott Kocsis Kinga nagykárolyi tanuló. Olyan népdalcsokorral szolgált az ünnepség végén Nauner Agárdi Éva vezetésével a mátészalkai aranyfokozatú Dancs Lajos Népdalkör, amelyet talán Kölcsey is hallhatott a maga idejében.
A koszorúk elhelyezése következett. Ebben is segédkeztek a díszőrséget álló szilágysomlyói 16-os számú Báthory István-cserkészcsapat tagjai, a koszorúzást idén is a tasnádi Bendel József mérnök vezette le. A hálás utókor nevében igen sokan helyeztek el koszorút, a többi között az irodalmi tanácskozás résztvevői, a két Szatmár megyei önkormányzat intézményei, a megyei RMDSZ-szervezet vezetői, Nagykároly városa, hagyományőrző, irodalmi és egyházi egyesületek, szervezetek képviselői stb. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség koszorúját Zubánics László elnök és dr. Tóth Mihály tiszteletbeli elnök helyezte ez az emlékmű talapzatán. Az illő ünnepség záró mozzanataként a jelenlévők nemzeti imánkat énekelték el.
