Kárpátalja tizenhárom településéről több mint ötven gazdálkodó és gazdaasszony találkozott virágvasárnap a Nagydobronyi Magyar Házban, ahol vidékünk különböző tájegységeinek tojásfestő és tojásdíszítő hagyományaival ismerkedtek. A mostani volt az indítórendezvénye a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány március 16-án megalakult Gazdaasszony Tagozatának. A rendezvényen a hagyományos nagydobronyi hímes tojás festése mellett, a salánki viaszozásos technikát, valamint a csipkézett hímes tojás készítését is el lehetett lesni avatott mesterektől.
A rendezvény kezdetén Őr Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány vezetője elmondta, hogy munkatársai javaslatára kezdték megszervezni alapítványuk Gazdaasszony Tagozatát, mert háborús időben, a férfiak távollétében az asszonyoknak kell a hátukra venni a család összes gondját. Azt gondolták, hogy összefogva, egymást segítve könnyebb lehet a mostani időket átvészelni a kárpátaljai magyar közösséget megtartani igyekvő gazdaasszonyoknak.
A tizenkét fővel megalakult Gazdaasszony Tagozat három kezdeményezője – a kisdobronyi Szigeti-Séra Natália, a tiszaágteleki Jávorszky Beáta és a nagydobronyi Szanyi Éva – tájékoztatta a tagozattal kapcsolatos tervekről és elképzelésekről a jelenlévőket. Szerintük szükség van közösségi alkalmakra, ahol meg lehet ismerni, valamint ápolni lehet és továbbadni azokat a hagyományokat, szokásokat, amelyek nemzeti közösséggé tesznek bennünket. A mostani találkozót számos program követi majd, például a nyár folyamán befőzési technikákkal ismertetik meg a gazdaasszonyokat. Már van egy Facebook-csoportjuk, ahol a Gazdaasszony Tagozattal kapcsolatban lehet tájékozódni.
A hagyományos díszítési technikák közül a nagydobronyra jellemző tojásfestést Tóth Gézáné Hidi Erzsébettől és hozzá csatlakozott nagydobronyi asszonyoktól lehetett ellesni. Erzsike néni elmondta: „Ezt a tojásfestést már több mint hatvan éve csináljuk Nagydobronyba. Nálunk édesanyám kezdte, én megörököltem tőle. Amit itt lát, az szeszben oldott sörlakk és szép, élénk színű anilin festékek. Ezeket keverjük össze. A szesz feloldja a festéket és a sörlakkot is, amitől szép fényes lesz a tojás. A minták között van a természetből ellesett, illetve vannak fantáziaminták is. A hagyományos dobronyi a virágmintás tojás, a tulipán, a szegfű, a krizantém, az ibolya. Mostanra egyre kevesebben foglalkoznak tojásfestéssel Nagydobronyban, de a csokitojások mellett még mindig sokan ragaszkodnak a hagyományos hímes tojáshoz. Ezeket a mintákat frissen megfőzött, még meleg tojásokra festjük, amelyeket frissen meg is lehet enni.”
„Gyakorlat, kézügyesség és fantázia kell ehhez” – mondta az Eszenyből jött Makó Bianka, aki csatlakozott a nagydobronyi tojásfestő asszonyokhoz, és az eredetiekhez megtévesztésig hasonló hímes tojásokat festett.
Salánkról jött Vass Erzsébet, aki az édesanyjától megtanult salánki díszítési technikát mutatta be az érdeklődők számára. „Mi méhviaszt használunk, amit megolvasztunk illóolajtartóban, egy mécses segítségével. Erre a célra készített eszközzel, úgynevezett kicével vagy lúdtollal is fel lehet vinni a viaszmintákat a tojás héjára, ami lehet főtt tojás vagy kifújt, ha hosszabb időre el szeretnénk tenni a hímest. Vannak jellegzetes salánki minták, amelyek generációról generációra mentek tovább, átadjuk a gyerekeinknek is. Végül a tojás héján lévő viaszmintákat arany- vagy ezüstporral bekenjük, ami színt ad neki. De csak arany- vagy ezüstport használunk, mert ha valaki színezi, az már nem salánki tojás.”
Szalókáról jött Halász-Kovács Mária, aki elmondta: „Nekem mind a három technika nagyon tetszik. Korábban a nagydobronyi mintákat próbáltam tojásra festeni, de nem ezzel a festékkel. A másik két technikát itt próbáltam ki először, de nagyon tetszik. Nálunk, Szalókán régen hagymahéjjal festették a tojást, illetve a berzselt technika volt általánosan ismert.”
Balogh Lena néni és férje, Balogh Gyula Császlócról érkezett, tőlük a Huszti járásban elterjedt csipkézett hímes tojás díszítésének módszerét lehetett megtanulni. Lena néni Gernyés (Копашньово) községben született, Huszttól északkeletre, azon a környéken elterjedt a tojásdíszítés csipkézéses technikája.
Lena néni elmondta: „Ki kell a tojáshéjból fújni a tojást, majd ki kell szárítani. Az üres, kiszárított tojáshéjra rajzoljuk a mintát, majd egy gyémánthegyű fúróval pici lukakat fúrunk bele. A lukakat kipucoljuk egy fapálcikával, majd jön a színezés. Végül a megfestett tojás kap egy lakkréteget, hogy szép, fényes legyen és ne koszolódjon.” Lena néni is kiemelte, hogy kézügyességre és rajztudásra szükség van ahhoz, hogy valaki szép tojásokat tudjon festeni.
Az érdeklődő gazdaasszonyok közül az Eszenyből érkezett Molnár Líviának sikerült a legjobban ennek a bonyolult technikának az elsajátítása, aki tudósítónknak elmondta: „Nem olyan nehéz ez a technika, igaz, nem most találkozom ilyennel először, már máskor is próbáltam. Szerintem ezt szeretni kell, sok türelem kell hozzá” – összegezte tapasztalatait Molnár Lívia.
A gyerekek közül a kilencéves Bíró Evelin tehetsége máris megmutatkozott, ő először próbálkozott tojásfestéssel, nagy türelemmel igyekezett megrajzolni a mintákat, amivel felhívta magára a felnőttek figyelmét, akik közül többen megdicsérték. Elszántságát látva bízhatunk abban, hogy a következő nemzedékek életéből sem tűnik majd el a hímes tojás.
