Amikor bő tíz esztendővel ezelőtt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola az örökösöktől ajándékba megkapta ezt a portát a rajta található közel százéves tornácos lakóházzal és a hozzá kapcsolódó gazdasági épületekkel, akkor az intézmény vezetősége úgy határozott, hogy nem egy kisebb néprajzi múzeumot, hanem élő tájházat hoz létre, ahol a fiatalok megismerkedhetnek földműves eleink mindennapi életével, és emellett a különböző kézműves foglalkozások, népi játékok segítségével részeseivé válhatnak ennek a gazdag örökségnek, amely széleskörűen hasznosítható a jelenben is, hangzott el azon az ünnepségen, amelyet a Nagyberegi Tájházban tartottak az intézmény fennállásának tizedik évfordulóján.
Az idénykezdő alkalmon a szervezőktől, a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet irányítóitól megtudtuk, hogy a mögöttünk hagyott évtized folyamán többezer idelátogató iskolás számára szerveztek élménydús programokat. A legnagyobb elismerésnek pedig azt tartják, hogy 2021-ben elnyerték Az Év Tájháza kitüntető címet.
A mostani alkalmat a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum hagyományőrző csoportjának szüreti tánca nyitotta meg. Gál Adél programfelelős köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy ha kellő kreativitással állítják össze a foglalkozásokat, akkor fiataljaink meglepően nyitottak a népi hagyományok értékeinek befogadására.
Orosz Ildikó, a Rákóczi Főiskola elnöke, a PCS vezetője azt kívánta, hogy a mai naphoz hasonlóan legyen a továbbiakban is ilyen hangos ez a közösségi tér.
A több nemzetiség egymás mellett élése, az eltérő kultúrák találkozása, egymás hagyományainak tiszteletben tartása – mind-mind toleranciaerősítő tényező, mely nagyon fontos egy olyan többnyelvű közösségben, mint amilyen Kárpátalja, mutatott rá Jusztin Miklós, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint ezeréves Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, zenénket, meséinket, hagyományainkat és hitünket.
Az évforduló méltó megünnepléseként a tájház foglalkoztató termében kiállítás nyílt azokból a beregi szőttesekből, amelyekből nagyobbrészt a helybéliek ajánlottak fel erre az alkalomra. Elhangzott: a Nagyberegi Tájház kiállítása a legrégebbi textíliákból indulva mutatja be a szőttesek minta- és motívumkincsét, funkcióját és változatosságát. Az 1900-as évek elejétől készült szőttesekből és a keresztszemes technikával létrehozott vásznakból indulva mutatja be azok változását egészen az ezredfordulóig. A beregi szőtteseken felismerhetjük a gránátalma, a szegfű, a makk, a tölgyfalevél, a tulipán, a Rákóczi- és a farkasnyomos mintákat is.
A nap folyamán szőlőtaposásra, mustkóstolásra és kukoricafejtésre is mód nyílt. A közel száz helyi középiskolás emellett megismerkedhetett a kosárfonás alapjaival, csuhébabát készíthettek. Valamint kipróbálhatták a népi játékokat.
Markó Veronika, a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola oktatója által citerakísérettel előadott népdalcsokor nagyszerű hangulatot teremtett.
