Tetőtől talpig viseletben – Szakmai konferencia a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezésében

Nem csupán a színpadra vitt néptáncainknak, a táncosokat kísérő zenének, de a fellépők viseletének is hitelesnek kell lennie. Hitelesnek, igényesnek, esztétikusnak és egyben praktikusnak is, hangzott el azon a szakmai konferencián, amelyre a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szervezésében Beregszászon az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban került sor helyi viseletvarrók, néptáncoktatók, óvodapedagógusok részvételével.

A tanácskozás programját, céljait ismertetve megnyitó beszédében Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona programfelelős annak a reményének adott hangot, hogy a jelenlevők olyan hiánypótló ismeretekre tesznek szert, amelyek a szakmaiság elmélyítésének az irányába hatnak majd.

A magyar néptánc a legmélyebb emberi érzéseket tárja fel, fogalmazott köszöntőjében Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja. Ahogy a tánc ritmusa, lejtése kapcsolódik az öröm, a bánat, a büszkeség, a bátorság, a vagányság, a szerelem vagy a méltóság érzelmeihez, úgy kapcsolódik a tánchoz annak ruhában megjelenő formája is. Ez a viselet. Amely mintha rímelne a táncban kirobbanó érzelmekre, mert az húzza alá, hogyan viseljük magunkat: hogy a kirobbanó öröm hol kapjon féket, miként maradjunk talpon a görnyesztő bánat alatt, hogyan ne váljon büszkeségünk kérkedéssé, a méltóságunk pedig gőggé. Egyszóval miként viseljük magunkat, hogyan viseljük sorsunkat. Nos, erre minket egy évezrede tanít a népi kultúránk, emelte ki a diplomata.

Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja vezetője örömmel nyugtázta, hogy ezen a szakmai napon igen sok óvodapedagógus vesz részt, mivel rájuk nagyon nagy felelősség hárul. A kicsinyek ízlésének formálása ugyanis igen korán elkezdődik, és ehhez nem csupán a népi játékok, mondókák, a néptánc és népzene, hanem az öltözködés, a fellépések során viselt ruhák is jelentős mértékben hozzájárulnak. Mindenképpen lényeges, hogy jó irányba, a hitelesség felé haladjunk.

Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza hálózati szakreferense annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az ilyen jellegű találkozók viszik előbbre a közös ügyünket. A cél végső soron pedig az, hogy a viseletvarrók, a népzene- és néptáncoktatók egy egységes Kárpát-medencei hálózat tagjaivá váljanak.

Ratkó Lujza néprajzkutató, egyetemi tanár előadásában a színpadi öltöztetés elméleti és gyakorlati kérdéseit taglalta. Megtudhattuk, hogy a múlt század harmincas éveiben elindult Gyöngyösbokréta mozgalom milyen jelentős szerepet játszott a magyar néptánc, népzene és népviselet, egészében véve a népi hagyományok megőrzésében és népszerűsítésében. Ugyanakkor hozzájárult bizonyos sztereotípiák, merev standardok kialakulásához. Kimondatott például: csak így nézhet ki a matyó, a sárközi vagy a kalotaszegi népviselet, holott a tájegységen belül mindegyik községnek megvolt a maga sajátja.

A második világháborút követő sematikus időszakot egészen a nyolcvanas évekig a stilizált jelmezek uralják, s majd csak a táncházmozgalom hatására, az eredeti néptánc meghonosodása nyomán kerülnek előtérbe a hiteles népviseletek is. Napjainkban pedig a modern és a posztmodern irányzatok előre törésének vagyunk tanúi, amikor a hagyományok átértékelése zajlik. A tematikus koreográfiák jellemzője, hogy nagyon gyakran a mondanivaló válik hangsúlyossá, maga a tánc és a viselet alárendelődik mindennek.

Ezt követően Tajti Erzsébet, a Hagyományok Háza viseletvarró szakoktatója A színpadi megjelenés változásai címmel tartott előadást. A gyakorlati program részeként a magyarországi szakemberek bemutatták, hogy mi módon kell felöltöztetni az óvodáskorú, illetve a tinédzserkorú táncosokat, és kiválasztani a vieletekhez illő különböző tartozékokat.

Befejezésképpen csoportbeszélgetésre került sor, amelyen tartalmas eszmecsere bontakozott ki. Ennek során a résztvevők választ kaphattak azokra a kérdésekre, amelyek bennük az előadások során felmerültek.