Otthonunk az a hely, ahová megpihenni térünk, ahol egy fáradt nap végén letesszük terheinket. Elengedhetetlen hát, hogy kényelmesen, komfortosan érezzük magunkat. Ennek érdekében személyes tárgyakkal, fotókkal, különböző dekorációs elemekkel vesszük körbe magunkat. S akár falra festett rajzokat készíthetünk, készíttethetünk akár a magunk örömére, akár mások számára.
A nevetlenfalui Kurendás Anett kezei közül igazi remekművek kerülnek ki. A fiatal lány még csak most bontogatja szárnyait, de már látszik, hogy nagy jövő áll előtte. Vele beszélgettünk tervekről, kihívásokról.
– Mit tudhatunk a sokoldalú lányról?
– Nevetlenfaluban születtem, ott is jártam általános iskolába, majd a Tiszapéterfalvai Református Líceumban szereztem érettségit. Már kiskorom óta érdekelnek a művészetek, a Nevetlenfalui Művészeti Iskolában cimbalmozni tanultam – édesanyám az ottani oktató, nála sajátíthattam el a hangszer kezelését. Emlékszem, ötödik osztályos voltam, amikor tanáraim felfedezték, hogy szeretek rajzolni, valamint, hogy tehetségem is van hozzá. Ezt követően különböző rajztanfolyamokon vettem részt, ahol fejleszthettem tudásomat. Tízévesen már portrét festettem – egyik nagy büszkeségem, hogy sikerült. Onnantól már nem volt megállás, beszippantott ez a világ. Érettségi után felvételiztem az Ungvári Művészeti Koledzsbe, festő szakra, melynek most végzős hallgatója vagyok. Rengeteg tervem van a jövőre nézve, szeretném megvalósítani az álmaimat.
– Emellett egy nagyszabású projektben is részt vett...
– Szülőfalumban sokan mélyen megélik a hitüket. Én is vallásos családba születtem, fontos, hogy tudjam: Isten vezet utamon. Emiatt is jó kapcsolatot ápolunk az ottani római katolikus egyházközséggel. Fudella József, az egyházközösség egyik tagja figyelt fel a munkáimra, és felkért arra, hogy a helyi keresztény óvoda egyik szobáját díszítsem rajzaimmal. El kell mondanom, hogy ez egy száz négyzetméteres helyiség. Nem kis feladatnak bizonyult, de lelkesen elvállaltam. Egy egész nyár alatt dolgoztam, Noé bárkájának történetét mintáztam meg a falakra és a mennyezetre.
– Hogyan érezte magát munka közben?
– Nagyon jól éreztem magam, élveztem a munkát. Persze, sok nehézség is akadt, főként az elején. Nekikezdeni egy ekkora projektnek, nem volt egyszerű feladat. A mennyezetre rajzolni sem volt könnyű, ezt be kell valljam. Nagyrészt egyedül dolgoztam, azonban akadt olyan eset is, amikor gyerekeket kísértek be hozzám – ilyenkor nekik is adtam feladatot a falrajzok elkészítésében.
– Megrendelésre is készít rajzokat?
– A projektet követően a batári óvodában is elvállaltam egy felkérést, ahol több kisebb bibliai történetet mintáztam meg. Emellett portrék grafikázását vállalom. Be kell valljam, hogy az absztrakt képek és a tájképek készítése áll hozzám közel. Tavaly májusban a magyar konzulátus jóvoltából egy egyhetes alkotótáboron vehettem részt Fülöpfalván. Ez volt életem első plein air-e. Nagyon izgalmas volt a hegyek között festeni. Az absztrakt festészet pedig azért kiváló, mert mindenki a saját elképzeléseit láthatja bele egy-egy képbe.
– Versenyeken is megméretteti magát?
– Középiskolásként az ott szervezett versenyeken vettem részt, ahol többször első helyet nyertem. 2015-ben a GENIUS Jótékonysági Alapítvány rajzpályázatán a II. helyezésért járó oklevelet vihettem haza. 2018-ban pedig az Értékeink gyermekszemmel falinaptárba is bekerült a Gubás elnevezésű rajzom. Ezek inspirációt adtak ahhoz, hogy folytassam az alkotást.
– Oktatást is szervez gyermekek részére.
– Mint említettem, közeli kapcsolatot ápolok a nevetlenfalui katolikus gyülekezettel. Egyik alkalommal rendeztek egy hittantábort roma nemzetiségű gyerekek számára. Ezen az alkalmon én is részt vettem: megtaníthattuk őket írni, olvasni, rajzolni. Nagyon megtetszett ez a kezdeményezés, így ezen felbuzdulva arra jutottam, hogy talán lennének más gyerekek is, akik el szeretnék sajátítani a rajzolás alapjait. Így nemrég meghirdettem a közösségi oldalon, hogy vállalok szakkörvezetést. A képzés még nem indult el, de már nyolc jelentkező akadt, akik lelkesen várják az indulást. Terveim között szerepel, hogy elsőként felmérem a tudásukat, ki milyen szinten áll, majd csoportokra bontom őket, eszerint foglalkoznék velük.
– Talán családi örökség a festészet iránti szeretet?
– Családunkban nincs festő. Azonban a képzőművészet szeretete nem áll távol tőlünk. Már említettem, hogy édesanyám zenész, nagymamám az Arany Alkony Nyugdíjaskör vezetője, akik népdalokat adnak elő, valamint több rokonunk a zene irányába mozdult el. Jómagam is, a festészet mellett, egy dicsőítő együttesben gitározom. Alkalmanként a már említett nevetlenfalui római katolikus templomban szoktunk szolgálni. Hiszem, hogy a kreativitás, a tehetségem isteni adottság. Úgy gondolom, hogy az Úr ezt az utat szánta nekem, amit végig kell járnom.
– Mit jelent önnek a festészet?
– Örömmel tölt el, amikor alkothatok. Ebben élhetem ki kreativitásomat. Nagyon szeretem csinálni. Próbálom kialakítani a saját stílusomat, amely nem egy könnyű feladat. Kopriva Attilától és Erfán Ferenctől sok építő kritikát kapok, amelyeket hasznosítani tudok. Úgy érzem, hogy itthon jó helyen vagyok.
– További tervek...
– Az idei év májusában a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában lesz egy tárlatom, az eddigi munkáimat állítom ki. Izgalommal tölt ez el, nagyon várom már, hogy a nagyközönség is láthassa a műveimet. Emellett rengeteg tervem van: szeretném magam kipróbálni a manikűrözés világában is – úgy hiszem, kreativitásomnak köszönhetően ott is maradandót tudnék alkotni –, valamint designer (tervező) vagy lakberendező is szeretnék lenni. Majd az idő eldönti.
– Mi pedig további sikereket kívánunk!
