Tavaszváró ünnepség Tiszapéterfalván

Homoki Gábor, a művészeti iskola igazgatója köszöntőjében arra emlékeztette a helyi kultúrházat teljes egészében megtöltő közönséget, hogy eleink igen gazdag örökséget hagytak ránk. Kár lenne ezeket az értékeket veszni hagyni, annál is inkább, mivel a környéken igen sok a tehetséges fiatal, lelkes és felkészült tanáraik értő irányítása mellett kellően magas színvonalon tudják bemutatni népi kultúránk legértékesebb darabjait.

A két esztendővel ezelőtt a Kokas Erzsébet kezdeményezésére létrejött Napsugár Hagyományőrző Gyermekcsoport először a környező falvakban gyűjtött gyermekjátékok közül mutatott be egy csokorra valót: a produkció valószínűleg azért is aratott osztatlan sikert, mert a játékot éppen az a korosztály mutatta be, akik számára ez a forgatókönyv készült, csiszolódott néhány évszázadon keresztül, hogy nagy- és dédszüleink korára elnyerje végleges formáját. A színpadon nyoma sem volt lámpaláznak, a kicsinyek látható módon élvezték az előadás minden mozzanatát.

A játék, mi felnőttek, mindnyájan emlékezhetünk rá, nagyszerű közösségi élmény, melynek során az egyén megmutathatja képességeit. Felemelő érzés volt egyszerre 35-40 gyerek önfeledt játékában gyönyörködni!

Örömmel jelenthetjük továbbá, hogy a megyénk határain túl is jól ismert Kokas bandának vannak követői, lesz tehát utánpótlás. Legalább ilyen fontos, hogy a kisiskolásokból álló aprók zenekarát ugyanúgy a felnőtt együttes tagjai készítik fel, ugyanúgy mint azt a kisegyüttest, amelynek általános iskolások a tagjai. A két korosztályos zenekar élvezetes játékát hosszan tartó tapssal jutalmazta a közönség. Akárcsak a szépen megkomponált, ügyesen előadott Gyermeklakodalmast illetve a sok mókával fűszerezett Télbúcsúztatót. Egyébként ezek mindegyike önálló előadásként is megállja a helyét. A délután folyamán a Kokas Krisztina és az ifjabbik Kokas Károly alkotta páros táncában is többször gyönyörködhettünk. Meg a Kokas banda tagjainak egyre összeszokottabb, nagyszerű játékában.

A szervezők a bő másfél órás koncert után is úgy érezték, hogy az együttlét akkor válik igazán tartalmassá és maradandóvá, ha táncházba invitálhatják a mostanáig a közönség soraiban helyet foglaló fiatalokat: Jakab István koreográfus irányításával sajátították el a fiatalok az első tánclépéseket. A talpalávalót természetesen a Kokas banda szolgáltatta.

A magyar nemzet határai – az ismert történelmi okoknál fogva – nem esnek egybe Magyarország határaival – mondta az ünnepség végén Gyurin Miklós, a beregszászi magyar konzulátus vezető konzulja. – A magyar nemzet határai addig húzódnak, ameddig él a magyar kultúra, kiterjed azokra az országhatáron kívüli területekre is, ahol ápolják a népi hagyományokat. Öröm volt ma megtapasztalni, hogy az ugocsai Tiszahát településein élők mennyire ragaszkodnak nemzeti értékeinkhez, a földműves ősök által létrehozott szellemi örökséghez. Köszönet mindazoknak, akik a hétköznapok és közös ünnepeink alkalmával a magyar kultúra ápolása és fennmaradása érdekében tevékenykednek.