Írta: Tudósítónk | Forrás: Beregi Hírlap Online | 2012. február 11.
Egykoron hét napból hetet dolgoztak az emberek, de a fiatalok egy éjszakát, jellemzően szombaton vagy vasárnap, rászánták arra, hogy elmenjenek a táncházba. Ezen rendezvényeknek általában a kocsmák — amelyeknek az étel- és italforgalmazás mellett kulturális terük is volt — vagy özvegyasszonyok, özvegyemberek háza adott otthont. A helyiségeket kiadták bérbe, és a kezesnek kellett a bérleti díjat előteremteni.
Ő gondoskodott zenészről, közönségről, és arról, hogy mindenki jól érezze magát, és legközelebb is eljöjjön. Minden közösségnek megvolt a maga szokása. Valahol a csárdás és a verbunk, máshol a legényes és a szapora volt a divat. Ezeket a táncokat szinte az anyatejjel szívták magukba a gyerekek. A lány, miközben térült-fordult, pördült is, a fiú a seprűvel gyakorolta a táncot, a kisebbek pedig ellesték a mozdulatokat. Amikor már „táncházérettek”, azaz 14–16 évesek lettek, tudtak táncolni, nem jöttek zavarba. A táncházban az a jó, hogy a kor nem számít: az egészen kicsi gyerekektől akár 99 éves korig élvezhetik. Általában egy hegedűs és egy másodhegedűs szolgáltatta a zenét, de egy dudás vagy egy citerás is muzsikálhatott a táncházban.
Borzsován is azt szeretnék elérni, hogy a fiatalok megtanuljanak kulturáltan mulatni, ismerkedni és kikapcsolódni, közben egy elfeledett hagyományt ismét népszerűvé tesznek. Az első ilyen rendezvényt, amelyre az elmúlt szombaton került sor a településen Fornosi Pál, a borzsovai művelődési ház vezetője rendezte. A táncház nem kocsmában vagy háznál zajlott, hanem a Borzsovai Általános Iskolában. A talpalávalót a szomszédos faluból, Mezőváriból érkezett BorzsaVári népi zenekar és a Nevetlenfaluból jött népi zenekarok szolgáltatták. A táncért pedig egy kiváló koreográfus — aki Mezőváriban született, de jelenleg Magyarországon él és az Everdance tánccsoport táncosaként vált ismertté —, ifjabb Lőrinc Sándor felelt.
Hála a profi zenészeknek, akik hegedűn, bőgőn, harmonikán és klarinéton játszottak, no meg persze énekeltek is, a hangulat kitűnő volt. Az érdeklődők dél-dunántúli és szatmári lassú táncot tanulhattak. Azok, akik nem jöttek el, sajnálhatják, mert az est végére az emberek úgy táncoltak, mintha mindig ezt csinálták volna. Aki tánc közben elfáradt és megéhezett vagy megszomjazott, azt zsíros kenyérrel, hagymával és tepertős pogácsával kínálták, ezek a hagyományos táncházkor kínált ételek. Akik lemaradtak, azokat már most értesítjük, hogy lesz még Borzsován táncház!
A Polónyi Katalin Textilmúzeum Kárpátaljai egyik legértékesebb textilgyűjteménye. Magában foglalja megyénk területéről származó magyar és ruszin népviseletek egyes darabjait, különféle viseleti cikkeket és lakástextíliákat, valamint bemutatja az elkészítésükhöz használt eszközöket is.
„Magyarságunk bennünk él: szívünkben, kultúránkban, nyelvünkben hordozzuk” – hangzott el a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Kazinczy szépkiejtési verseny megnyitóján. A rangos megmérettetésnek idén immár huszonharmadik alkalommal adott otthont Kárpátalja legnagyobb magyarl...
A beregszászi székhelyű Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ az egyház örökségének bemutatására és megélésére törekszik, többek között ezért is döntöttek úgy, hogy múzeumot és kiállítást alakítanak ki az intézményben. A Gyökerek és ágak elnevezésű kiállítás célja a kárpátaljai görögkatolikusság hag...
Ünnepélyes keretek között vette kezdetét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok elnevezésű többnapos rendezvénysorozata az intézmény falai között. A megnyitó esemény méltó módon idézte meg a névadó örökségét, miközben az intézmény jelenéről és jövőjéről is átfogó képet adott.
