Táncház Borzsován

Írta: Tudósítónk | Forrás: Beregi Hírlap Online | 2012. február 11.

Egykoron hét napból hetet dolgoztak az emberek, de a fiatalok egy éjszakát, jellemzően szombaton vagy vasárnap, rászánták arra, hogy elmenjenek a táncházba. Ezen rendezvényeknek általában a kocsmák — amelyeknek az étel- és italforgalmazás mellett kulturális terük is volt — vagy özvegyasszonyok, özvegyemberek háza adott otthont. A helyiségeket kiadták bérbe, és a kezesnek kellett a bérleti díjat előteremteni. 

Táncház Borzsován

Ő gondoskodott zenészről, közönségről, és arról, hogy mindenki jól érezze magát, és legközelebb is eljöjjön. Minden közösségnek megvolt a maga szokása. Valahol a csárdás és a verbunk, máshol a legényes és a szapora volt a divat. Ezeket a táncokat szinte az anyatejjel szívták magukba a gyerekek. A lány, miközben térült-fordult, pördült is, a fiú a seprűvel gyakorolta a táncot, a kisebbek pedig ellesték a mozdulatokat. Amikor már „táncházérettek”, azaz 14–16 évesek lettek, tudtak táncolni, nem jöttek zavarba. A táncházban az a jó, hogy a kor nem számít: az egészen kicsi gyerekektől akár 99 éves korig élvezhetik. Általában egy hegedűs és egy másodhegedűs szolgáltatta a zenét, de egy dudás vagy egy citerás is muzsikálhatott a táncházban.

Borzsován is azt szeretnék elérni, hogy a fiatalok megtanuljanak kulturáltan mulatni, ismerkedni és kikapcsolódni, közben egy elfeledett hagyományt ismét népszerűvé tesznek. Az első ilyen rendezvényt, amelyre az elmúlt szombaton került sor a településen Fornosi Pál, a borzsovai művelődési ház vezetője rendezte. A táncház nem kocsmában vagy háznál zajlott, hanem a Borzsovai Általános Iskolában. A talpalávalót a szomszédos faluból, Mezőváriból érkezett BorzsaVári népi zenekar és a Nevetlenfaluból jött népi zenekarok szolgáltatták. A táncért pedig egy kiváló koreográfus — aki Mezőváriban született, de jelenleg Magyarországon él és az Everdance tánccsoport táncosaként vált ismertté —, ifjabb Lőrinc Sándor felelt.

Hála a profi zenészeknek, akik hegedűn, bőgőn, harmonikán és klarinéton játszottak, no meg persze énekeltek is, a hangulat kitűnő volt. Az érdeklődők dél-dunántúli és szatmári lassú táncot tanulhattak. Azok, akik nem jöttek el, sajnálhatják, mert az est végére az emberek úgy táncoltak, mintha mindig ezt csinálták volna. Aki tánc közben elfáradt és megéhezett vagy megszomjazott, azt zsíros kenyérrel, hagymával és tepertős pogácsával kínálták, ezek a hagyományos táncházkor kínált ételek. Akik lemaradtak, azokat már most értesítjük, hogy lesz még Borzsován táncház!

Hírek

  • Kárpátalja anno: Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt…

    Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...

  • Hagyománytisztelet és folyamatos megújulás – Villásek-kiállítás a Munkácsy Mihály Magyar Házban

    A múlt század első évtizedeiben a kárpátaljai festőiskola létrehozásával nagyszerű kezdeményezés élére állt Boksay József és Erdélyi Béla. Az azóta eltelt bő száz esztendő bebizonyította, hogy a festőiskola újabb és újabb nemzedékeinek képviselői saját formanyelvüket megalkotva tudnak maradandót fel...

  • Kollégái és saját lelkiismerete hajszolták őrületbe az anyák megmentőjét

    Semmelweis Ignác 1865 nyarán a családjával barátja bécsi klinikáját látogatta meg. Mivel az úton elfáradt, elfogadta a felkínált vendégszobát. Pihenése után, amikor ki akart lépni az ajtón, ápolók közölték vele, hogy őrültként a döblingi elmegyógyintézetbe került. Amikor ellenállt, kényszerzubbonyt ...

  • Két kárpátaljai díj a kisvárdai színházfesztiválon

    Harminchatodik alkalommal szervezték meg a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját június 21-e és 29-e között – közölték a szervezők. A rendezvény a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, Kisvárda Város Önkormányzata és a Déryné Program által valósult meg.

Események

Copyright © 2024 KMMI