Néprajzi értékeink megőrzésének minden időben elsődleges szerepet kell játszania életünkben. Elődeink életének megismerése, múltunk feltárása minden időben kapaszkodót jelent, mely jó esetben mindennapjaink részét képezi. Múltunk egy szeletét tükrözik a tájházak, melyek nem csupán muzeális épületek, hanem annak minden szegletével, berendezési tárgyával és eszközével egy letűnt kort idéznek. Olyan időszakot tárnak elénk, mely egy-egy közösség múltját jelenti.
Ezt a célt szolgálja a Salánkon megnyitott tájház is. A szervezők és szakmai közreműködők célja, hogy az intézmény egyúttal közösségi tér is legyen.
Hosszú várakozás előzte meg a tájház megnyitását. Létrehozásának ötlete már évekkel ezelőtt megfogalmazódott. A körülmények most adottak voltak a tervek megvalósításához.
A tájház egy Európai Unió által meghirdetett HUSKROUA program segítségével jöhetett létre. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanáccsal (KMTT) együttműködve három tájházat hoz létre a Beregszászi járásban – közölte az október 28-i megnyitón Mester András, a KMTT elnöke. Mint elmondta, a projekt a Felső-Tisza-vidék épített és szellemi örökségének tárháza nevet viseli, melynek záró részeként kerülnek átadásra a tájházak Salánkon, Nagymuzsalyban és Tiszacsomán.
„A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhez” – Csizmadia Alexandra, Magyarország Ungvári főkonzulátusának konzulja Vörösmarty Mihály szavaival köszöntötte az egybegyűlteket. A konzul kiemelte, hogy azt lehet igazán szeretni, amit vagy akit ismer az ember. A tájház közösségmegtartó, közösségformáló, és örökségünket bemutató szereppel kell, hogy bírjon, Kárpátalja turizmusának része kell, hogy legyen. Ehhez a Magyar Kormány minden tőle telhető támogatást megadott, és segíteni fog a jövőben is.
„A tájház létrehozói egy csodát művelnek itt” – jelentette ki Barta József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke. Hozzátette: „Salánknak gazdag történelme van. Elegendő csupán a Rákóczi-kultuszra gondolnunk. Hisz minden salánki tudja, hogy 1711-ben II. Rákóczi Ferenc itt tartotta az utolsó kuruc tanácskozását. A példákat lehetne még sorolni. Nekünk ebbe a múltba kell kapaszkodnunk, s ez az, amiből erőt meríthetünk.”
„A tájház létrehozásával egy régi álmunk vált valóra itt, Salánkon, az egykori módos mezővárosban, a történelmére és hagyományaira büszke ugocsai településen” – mondta el Kész Margit, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének docense, néprajzkutató. A történelmi múltra való utalással a néprajzkutató hozzátette: „A település a Rákóczi-szabadságharc egyik fő bázisa, az utolsó kuruc országgyűlés színtere volt. De kivették a részüket a salánkiak az 1848‒1849-es forradalom és szabadságharc, az I. és a II. világháború küzdelmeiből, s szenvedtek a sztálini lágerekben. Számos rendszerváltást megértek, de magyarságukat és hitüket soha nem adták fel. A községben már sok emlékmű tanúskodik az említett történelmi sorsfordulókról. Emellett régóta terveztük egy tájház létrehozását, mely bemutatná a helyi lakosság hagyományos kultúráját.”
A KMKSZ és a KMTT támogatása mellett a salánki közösség összefogásának is jelentős része volt a tájház létrejöttében. A kitűzött cél, az élő tájház megvalósításában is számítanak a közösségre, a helyi lakosok aktivitására.
A tájház épülete a XX. század 60‒80-as éveit reprezentálja. Ezt a szovjet- vagy kolhoz érának is nevezett utóparaszti időszakot tükrözi az autentikusan berendezett elsőház (szoba) és a konyha. A hátsó szoba a Rákóczi-mondáknak és -emlékeknek nyújt teret, emellett itt nyílik lehetőség a foglalkozásokra, kisebb időszaki tárlatokra is. A tájház egyik fő sajátosságát a híres salánki bodnármesterséget bemutató működőképes hordókészítő műhely alkotja.
A köszöntőket követően Józan Lajos nyugalmazott huszti lelkipásztor, Salánk szülötte helytörténeti kutatásai alapján, rövid időutazás keretében bepillantást engedett a most tájházzá lett egykori lakóház lakosainak életébe.
A megnyitóünnepség záróakkordjaként a szervezők salánki gasztronómiai különlegességekkel, helyi hagyományos ételekkel vendégelték meg a résztvevőket.