Különös atmoszféra lengte körül a költő Dsida Jenőnek a beregszászi színházban elhangzott verseit. Talán nem is csoda, ha 2024 januárjában az itt élők szívében erős hullámokat vetnek például ezek a sorok: „Mert annak fia vagyok én, / ki a küszöbre téve, / a külső sötétségre vettetett, / kit vernek ezer éve, /kit nem fogad magába soha a béke réve!”
A magyar kultúra napja alkalmából a Déryné Társulat két színésze – Dányi Krisztián és Túri Bálint – által bemutatott „Szemedbe fény” című előadás Dsida legjelentősebb versei, útikönyvének részletei és leveleinek felhasználásával készült. Számunkra megtisztelő, hogy a produkció a határon túli területek közül elsőként Kárpátalján került bemutatásra.
Köszöntőjében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője legnagyobb közös kincsünk, a magyar kultúra fontosságáról szólt, melynek lehetőség szerint nem csupán a fogyasztói kell, hogy legyünk, hanem terjesztői, népszerűsítői és tehetségünkhöz mérten a megújítói is. A történelem évszázadokon át azt a szerepet szánta nekünk, hogy legyünk Európa védőbástyája, folytatta a misszióvezető. Most pedig rajtunk a sor, hogy Európában a keresztény értékek védelméért folyó küzdelem élére álljunk.
A Déryné-program megvalósításának egyik kezdeményezője Vidnyánszky Attila, a beregszászi színház rendezője volt, aki maga is rengeteg tájoló előadást szervezett, hogy a kárpátaljai falvakban élők színvonalas színházi élményhez jussanak, emlékeztetett rá Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. Aki példaértékűnek nevezte, hogy a magyar kultúra napját Kárpátalja magyarsága immár három évtizede mindig színházi előadással ünnepli meg.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének elnöke a szervezők nevében köszöntötte a közel kétszáz fős közönséget, hangsúlyozva, hogy a kultúra tesz bennünket emberré. A magyar kultúra pedig magyar emberré. Kultúránk ápolása, megvédése a különböző „ordas eszméktől” ma nagyon is aktuális, hisz olyan alapértékek kerültek veszélybe, mint a család, a nemzet. A szülőföldhöz való ragaszkodás pedig számunkra egyre nehezebb. Dsida Jenő az a költő, aki rendíthetetlen erkölcsi szilárdsággal és hittel állt ki ezen értékek mellett. Példájából mi is erőt meríthetünk.
„Fáj a földnek és fáj a napnak / s a mindenségnek fáj dalom, / de aki nem volt még magyar, / nem tudja, mi a fájdalom!” – így hangzik a költő ikonikus versének, a Psalmus Hungaricus egyik sora. Él bennünk az a halvány reménysugár, hogy Dsida Jenőt, aki ifjúkorának egy részét Beregszászon töltötte, megérintette a város különös atmoszférája, az itteni embereknek a magyarsághoz, a nemzethez való ragaszkodása. Alábbi sorai szintén nagyon aktuálisak: „Orrodba édes illatot gyűjts, / szívedbe békét és mosolygást…”