A leghosszabb nappal – június 21-e – után nem sokkal, június 23-ról 24-re virradóra ünneplik Szent Iván éjjelét.
A Magyar néprajzi lexikon szerint a napfordulót és Szent János ünnepét a fénnyel tudták kapcsolatba hozni (így maradt meg a tűzrakás, mint rítus).
A mágikus eljárásban helyet kapnak a virágok, füvek, gyümölcsök és a víz is.
Magyarlakta vidékeken a XVI. századtól jegyezték fel az örömtűz rakását, de valószínűsítik, hogy már jóval azelőtt is így cselekedtek. Júniust Szent János havának nevezték. Az ezzel kapcsolatos rítusok magyarlakta vidékekre az egyház és a környező országok népeinek szokásai által jutottak el.
A magyar pogány szokások között van a tűz felett való átugrás és virágok dobálása a tűzbe, valamint a szerelemjóslás, továbbá a szépségért a nyílt vizekben fürdés.
Június 24-én Keresztelő Szent János napját méltatják, amit az V. század óta ünnepelnek a keresztények.
A szlávoknál Ivan Kupalát június 6-ról 7-re virradóra ünneplik, és napjainkban is sokan tartják meg az ősidőkből maradt szokásokat.
A szláv néphit szerint Ivan Kupala éjjele mágikus erővel bír. Hitük szerint ilyenkor kiszabadul a gonosz, ezért végeznek különböző rituálékat. Többek között koszorúkat dobnak a vízbe, jósolnak, éjfélkor gyógynövényeket gyűjtenek, a folyóban fürdenek.
A képen: Jules Breton Szent János ünnepe (1875) festménye
