Lengyelország és Litvánia királynőjére, a harmadik Anjou-házból származó magyar királyi hercegnőre, Hedvigre emlékezünk liturgikus emléknapján, július 18-án.
Hedvig, IV. Béla magyar király dédunokája, a Magyar Királyságban született 1374. február 18-án, Nagy Lajos magyar-lengyel király és Erzsébet boszniai hercegnő harmadik leányaként.
A korabeli írások Magyarországi Hedvig és Lengyelországi Hedvig (Jadwiga Andegaweńska) néven említik, aki apjának, I. Lajosnak 1382-ben bekövetkezett halála után Lengyelország királynője lett.
Kortársai körében a „béke megerősítője, Isten igazságának tanúja és védelmezője” címet nyerte el.
Szentség hírében halt meg 1399. július 17-én gyermekágyi lázban Krakkóban, az Anjou-ház magyar királyi ágának utolsó sarjaként.
Hedviget eredetileg Habsburg Vilmos osztrák herceggel jegyezték el még négyéves korában. A lengyelek azonban elűzték Habsburg Vilmost, akit nem fogadtak el királyuknak, így Hedviget választották a trónra, és 1384-ben megkoronázták. Az oklevelek királyként (rex) említik, mert a kor hivatalos latin nyelve nem tett különbséget királynő és királyné közt, és így nem volt egyértelmű, hogy uralkodónőről van szó. Az általa kiadott okiratokban azonban már a királynő – regina – titulus szerepel.
Lengyelországot ebben az időben a pogány Litván Nagyfejedelemség fenyegette. Ezért házassági ajánlattal keresték meg Jogaila (Jagelló) litván nagyfejedelmet, akinek a dinasztiaalapítás lehetőségét is felkínálták, mindezt azzal a feltétellel, hogy népével együtt áttér a keresztény hitre.
Hedvig ebben Isten akaratát látta, és beleegyezett az új házasságba.
Az 1385-ben megkötött krevai unió kártérítést ítélt meg Vilmosnak a házasság felbontásáért, és IX. Bonifác pápa vállalta, hogy ő legyen Jogaila keresztapja.
A nagyfejedelem a keresztségben az Ulászló (Władysław, latinul Ladislaus) nevet kapta. Jagelló 1386-tól Hedvig haláláig társuralkodó volt iure uxoris, azaz a felesége jogán.
Hedvig lett a litvánok keresztény vallásra térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férjének meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Ő szorgalmazta, hogy a még zavargó, áttérni nem akarók jószágait ne vegyék el. „Ha visszaadtuk is javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?” – mondta.
Szorgalmazta a meggyőzés elvét a kereszteléseknél, illetve a litván papság kiművelését, ezért Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára. Krakkóban noviciátust hozott létre, és a pápától megkapta a teológiai fakultás megindításának jogát.
Hedvig és Jagelló eltérő habitusuk dacára kiválóan együttműködve fejlesztették országukat. Közösen alapították a vilniusi püspökséget. Újraalapították a nagy anyagi nehézségekkel küzdő Krakkói Akadémiát (studium generale, ma Jagelló Egyetem), melyhez a királynő saját ékszereit ajánlotta fel.
Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát is. Kórházakat látogatott, betegeket ápolt, sokat tett a parasztság nyomorának enyhítéséért.
Köztudott volt róla, hogy legszívesebben a kereszt előtt imádkozott. Sok álmatlan éjszakát töltött a Wawel fekete feszülete előtt, hogy mindent alaposan átgondoljon és világosságot merítsen elgondolásaihoz. „Fac quod vides” – hallotta Jézustól, vagyis: „Tedd, amit látsz! Figyelj engem, szemléld az én megfeszített szeretetemet, és tudni fogod, mit tégy.”
Mindössze 25 évesen, gyermekágyi lázban halt meg leánya, Erzsébet Bonifácia születése után négy nappal. A Wawel székesegyházban temették el, de nem a királyi kriptában, hanem a főoltár alá, azzal a meggyőződéssel, hogy rövidesen oltárra emelik. A mindenki által szeretett és tisztelt királynő boldoggá avatását halála után két évtizeddel a krakkói egyház kezdeményezte, de a hivatalos eljárásig több évszázad telt el.
Végül II. János Pál pápa 1979-ben boldoggá, majd 1997. június 8-án szentté avatta.
Ünnepi beszédében elmondta:
„Sokat vártál, Hedvig, erre az ünnepi napra. Majdnem hatszáz év múlt el halálod óta, mely fiatalon ért. Az egész nemzet szeretete övezett téged, aki a jagellói idők kezdetén állsz, te, az uralkodóház alapítója; te, a Jagelló Egyetem megújítója. Sokat vártál szentté avatásod napjára, arra a napra, amelyen az Egyház ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy az ő hagyományos méretében szent patrónája vagy Lengyelországnak, annak a Lengyelországnak, mely közreműködésed által Litvániával és Ruténfölddel egyesült; Magyarországon kívül e három nemzet köztársaságának is védőszentje vagy. […] Ez a nap legyen az örvendezés napja, és ne csak számunkra, akik ma élünk, hanem mindazok számára is, akik ezen a földön ezt nem érhették meg. Legyen ez a nap a szentekkel való közösségünk nagy napja! Gaude, mater Polonia!”
Azóta Szent Hedvig néven tiszteli a lengyel, a magyar és a litván nép, és a tevékeny szeretet apostolaként emlékezik rá.
A kép: Marcelloen: Bacciarelli: Hedvig lengyel királynő
